„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan” – állította Franz Schubert, mi pedig ismét kimentünk a szabadba, hogy ezúttal ebben a témában kérdezzük meg a szentendrei utcák járókelőit. Bár a felmérésünk korántsem tekinthető reprezentatívnak, mégis úgy tűnik, igaza lehetett az osztrák zeneszerzőnek...
„Lehet másé a vétkem és másé a múlt,
Lehet másé a csillag, ha a fénye kigyúlt
Lehet másé a mennybolt, s amin fekszünk a rét
De ha visszhangzik bennünk:
A dal, a miénk!…”
Kisállatkert Szentendrén? Ezt meg kell nézni! – mondtam, és addig nyaggattam a főszerkesztőt, míg végül rábólintott. A Tegez utcában frissen nyitott Szentendrei Kisállatkert vezetőivel, dr. Schütz Évával és Lovas Józseffel beszélgettem.
E hétvégén bezár a Teremtés – Ferenczy Noémi művészete című kiállítás a szentendrei Ferenczy Múzeumban, ezért a finisszázsra különleges programokkal készül a múzeum.
A Ferenczy Múzeumi Centrum is csatlakozott a Múzeumok Éjszakája 2020 Online országos programhoz, érdemes egyre többet figyelni a Múzeumok Éjszakája közösségi oldalait (Facebook és Instagram), ahol igazi csemegékkel várják az érdeklődőket. Ezen a napon Építészet- és művészettörténeti sétára és kurátori tárlatvezetésre is várják az érdeklődőket a Teremtés – Ferenczy Noémi művészete kiállításban.
Az ember alapvetően közösségi lény. Igyekszik kapcsolódni embertársaihoz, csoportokat alkotni. Itt Szentendrén is számos közösség kovácsolódott össze az évek alatt. Hárman meséltek nekünk a céljaikról és tapasztalataikról.
Ebben a rovatunkban szentendrei járókelők vallanak bizonyos, az adott lapszámunk témájához kapcsolódó kérdésről. Beszélgettünk már családról, munkáról, vagy a szabadságról, ám ezúttal egy sokkal nehezebb témát vittünk magunkkal – a határon túli magyarokkal való kapcsolódás kérdését. Ezúttal arra kerestük a választ, hogy az utca emberének mit jelent nemzeti összetartozás.
Május végi este van. Behunyom a szemem, és mélyen belélegzem a sokféle virágtól illatos, langyos levegőt. Már lehet érezni, hogy lassan itt a nyár. Egy régi emlék filmszerűen pereg zárt szemhéjaim mögött, több mint fél évszázad messzeségből: az egész utcát gyerekzsivaj tölti meg, kinn játszanak kicsik és nagyok. A kerítésre kötött májusfák színes szalagjai még lobognak, de nem sokáig, mert mindjárt pünkösd lesz, akkor bontjuk le a faluban. Nálunk, a Bükkalján ez a szokás. A fiúk egész este fogócskáznak, mi, lányok pedig pongyolapitypangból fonunk koszorút és fűzünk nyakláncot…
„Talán a kis Pogányé volt a legszebb. A csatáré, aki később a Fradi szurkolók egyik kedvencévé vált, mi több, az olimpiai válogatottban is szerephez jutott.”
„Mi nem vízilabdázókat nevelünk, hanem embereket, akik mellesleg nagyon jól vízilabdáznak…” Kemény Ferenc
A mediáció tipikusan két fél között segíti az elakadt kommunikációt, Vajna Virág és munkatársai azonban lassan húsz éve alkalmazzák ezt a technikát nagyobb közösségekben is, s ezáltal előznek meg, avagy oldanak fel zsákutcába torkolló konfliktusokat.
A világon az egyik legszívmelengetőbb dolog, amikor az embert sütivel, kávéval kínálják, és éreztetik vele, hogy fontos. Ezt tapasztalhatjuk Szentendrén, a forgalomtól zsongó 11-es főút Budapestről bevezető szakasza és a Pannónia utca találkozásánál, a Café Dharma-ban.
