Kisállatkert Szentendrén? Ezt meg kell nézni! – mondtam, és addig nyaggattam a főszerkesztőt, míg végül rábólintott. A Tegez utcában frissen nyitott Szentendrei Kisállatkert vezetőivel, dr. Schütz Évával és Lovas Józseffel beszélgettem.

A GPS jókora kanyarral juttatott el a Tegez utcába, ahol a kasszában maga a tulajdonos fogadja a látogatókat, akik nincsenek kevesen ezen a hétvégi napon. Odarepül egy erdei pinty, tőlem három centire áll a pulton. Joci egy lisztkukaccal teli dobozt vesz elő a pult alól, ad néhány darabot az éhes jószágnak. „Kézzel nevelt” – mondja, én meg bólintok, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Éva valahova elszaladt, így megyek egy kört, míg várok rá. Akárcsak a gyerekek, én is meredten nézem a lógó szárnyú nandut, akiről kiderül, semmi baja, egyszerűen kényelmes így neki. A szurikáták kíváncsian néznek minket, mi meg őket, meredten bámuljuk egymást. Cseppnyi félelem sincs bennük, inkább kíváncsiság. A hiúz pont azt csinálja, mint bármely házimacska, utánozhatatlan pózban alszik. A petymeg elbújt, ő éjszaka szereti mutogatni magát. Most az állatkerti csemege nem jöhet szóba a járvány miatt, az állatsimogatás is ezért marad el, a gyerekek legnagyobb bánatára. Megnézem még az öreg nutriát, akit Újpesten találtak sérülten, láthatóan jól van, dohogva mászkál a ketrecében. A Benett-kenguruk úgy ugrálnak Szentendrén, mintha Ausztráliában lennének, ők a Fővárosi Állat- és Növénykertből érkeztek ide. Közben befut Éva, beül a kasszába, én pedig lecsapok rá.

„Tudod, nekem az első randim sem egy kávézóban vagy moziban volt, hanem telkeket mutogattam Jocinak, hogy melyik lenne jó állatkertnek” – részletezi az első randevú történetét. „Éva kiskora óta állatbolond, csak az állatok érdekelték” – teszi hozzá Lovas József, akivel láthatóan jól sikerült az első randi, mert azóta közösen működtetik Évával az állatkertet. Nem is érti azokat, akik máshogy gondolkodnak. Ebből következően egyenes út vezetett az állatorvosi egyetemre. Akkor még azt hitte, ott mindenki olyan bogaras lesz, mint ő, de kiderült, ezt koránt sincs így. „Olyanokkal találkoztam, akik szeretik az állatokat, de amikor elmentünk terepgyakorlatra, és átfutott egy rezes futrinka az úton, akkor én letérdeltem és odavoltam tőle, ők meg azt mondták, hogy fúj, mi ez. Ezért a zoológusokkal kezdtem barátkozni, és David Taylor könyveket olvastam” – mesél a kezdetekről Éva. Aztán a véletlennek köszönhetően az állatorvosuk, Sátorhelyi Tamás hüllőspecialista lett, és Éva nála kezdett dolgozni. Innen már egyenes út vezetett a hüllőkhöz. Annyira, hogy sok évvel ezelőtt megszervezte az első Terrarisztika Budapest börzét, ahol 3000 ember fordult meg évente háromszor egy hétvégi nap a Syma csarnokban. Ez később abbamaradt, de ennek folyományaként a Gőzhajó utcában 2014-ben megnyílt a Szentendrei Akvárium és Terráriumház. Fentre hüllők, alulra pedig őshonos hazai halak kerültek. Egy nyári szezonra terveztek, csoportos vezetéseket tartottak gyerekeknek és felnőtteknek. Akkora siker lett, hogy sokáig járták az óvodákat és iskolákat saját hüllőiket mutatva be, előadásokat tartva az állatokról. Az állatkert megvalósítása 2015-ben kezdődött, Éva pedig pontosan tudta, hogy a kert csak Szentendrén lehet.

A kezdetek

Éva egy éven át bejárt az önkormányzathoz, hogy hol lehetne állatkertet létrehozni, de mindig más információt kapott. Végül elkerült valakihez, aki rámutatott egy területre. Éva elment a megadott helyre, és talált egy eladó telket. Ezzel kezdődött az építkezés. A leosztás egyszerű volt, Joci csinálta a fizikai munkát, úgy, hogy sem áram, sem víz nem volt a területen, míg Éva a papírmunkákat intézte. Az építkezés haladt, amint összegyűlt egy kis pénz, ment anyagra, vagy amire épp kellett. Mire majdnem elkészültek, beütött a járvány, ami alaposan felforgatta az életüket. Éva aktívan praktizál egy rendelőben, így szabadságra készült a nyitás előtt. A korábbi heti 2×16 órára nyúló rendelői munka hetente négyre nőtt. Az élet úgy hozta, hogy Éva szinte a nyitásra zuhant be az állatkertbe. És ez azóta így megy, reggel 8-tól este tízig.

Állat- kontra természetvédelem

Az állatkertben több mentett állat található: őzek, nutria, illetve több lábadozó is van a területen, a teknős óvodáról nem is beszélve. A petymeg Hollandiában született, cumisüveggel nevelték, és így került az itteni állatkertbe. A nandu egyedül volt, ő azzal a céllal érkezett, hogy legyenek fajtársai.

Az őzek közül az egyiket az 1-es úton szedte össze egy kamionsofőr, most itt él. Éva és Jocó mindketten úgy látják, fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy a vadállat nem való otthonra, bármilyen cuki is. „Ha azt látod, hogy a kanapén fekszik az őz a plüssök között, meg a róka puszilgatja a kisgyereket, akkor az embereknek nem az fog eszébe jutni, hogy ez óriási felelősség, hanem az, hogy aranyos a Bambi, miért ne hoznánk haza, aztán ha nagy lesz, elengedjük. Sok állatvédő csoport az egy százalék SZJA-támogatás miatt megható történetként, lájkvadászatra használja az állatokat, melyeket a profi fotósok készítenek el, cuki nevet adva az állatoknak. Számomra az Állatmentő Sereg az egyik leghitelesebb szervezet, nem köntörfalaznak, hanem megmutatják, milyen az, ha például több róka van egy házban. Az egyáltalán nem a tisztaságról szól, hanem arról, hogy mocsok van, és a rókák őrjöngenek. Erre viszont nem jár 15 000 lájk” – részletezi Joci, mi is a baj szerinte az állatvédelemmel itthon.

Éva hasonlóan plasztikus történettel ábrázolja, mi a különbség a két dolog közt. „Egy mókust megtámadott egy sikló, és együtt leestek egy fáról. Nagy nehezen megmentették a mókust a sikló szorításából. De az senkiben nem merült fel, hogy szegény sikló mit fog enni. Ez az állatvédelem… Ez nálam úgy nézett volna ki, hogy arrébb rakom őket. Ez a természetvédelem. Vagy mondok más példát: volt egy sün, aki elkezdett ellenni. A szülőcsatornában elakadt egy kölyök, és a sün méhgyulladás következtében haldokolni kezdett. Megműtöttem az állatot, a sün meggyógyult, és szabadon engedtük, de a természetvédelmi értéke ennek az állatnak nulla. Ez a tett állatvédelmi dolog volt, nem természetvédelmi. A sünnek vagy el kellett volna pusztulnia, vagy szaporodóképesnek maradnia. Ha nem vesz részt a populációban, úgy csak a helyet foglalja, de minek? És nem az emberek által nyilvántartott haszonról van szó, hanem a populációban elfoglalt szerepéről, amit ha nem tud teljesen betölteni, akkor annak semmilyen természetvédelmi értéke nincs. Az állat- és természetvédelem közt rettentő nagy különbség van, és én inkább természetvédő szeretnék lenni, annak ellenére, hogy ez állatvédőként rettentő sok konfliktust eredményez az én lelkemben is. Az állatkert jó hely arra, hogy akinek tudunk, segítsünk. De nem mindenáron. Ha holnap behoznak egy őzet, én azt repatriálni fogom, és ha januárban kilövi a vadász, akkor ő így járt. Ha mentek egy rókát, akkor őt is repatriálni fogom, és nem adom oda „kanapé” rókának. Nagyon fontos még egyszer elmondani, hogy őzikét nem rakunk ágyba, rókával nem kuckózunk. Aki ezt csinálja, az nem értette meg az állatokkal való bánásmódot. Az állatvédelem sokak számára – tévesen – azt jelenti, hogy mindenáron megmentek mindent, de sokszor nem tudják, valójában mivel tesznek jót a természetnek.” Persze ha jön egy állat – és naponta jön egy-egy – akkor Éva és Józsi kezeli őket, majd megpróbálják őket visszaszoktatni a természetes közegükbe, a természetbe, vagy ha ez nem lehetséges, és tud boldog életet élni, akkor marad az állatkertben.

Ötletekből nincs hiány

Ha lesz elegendő terület és pénz, az állatkert bővülni fog. Hogy az ötlet nem csak légből kapott, arra bizonyíték, hogy a hüllőház tervei már megvannak, megvan az építési engedélye, már csak az anyagi források hiányoznak. Miközben erről beszélünk, egy látogató is a bővítésről érdeklődik. Szóba kerülnek a bölények, mire Éva szeme felcsillan. Ők az igazi álomállatok számára, na persze a hüllők mellett.

Zimre Zsuzsa