Május végi este van. Behunyom a szemem, és mélyen belélegzem a sokféle virágtól illatos, langyos levegőt. Már lehet érezni, hogy lassan itt a nyár. Egy régi emlék filmszerűen pereg zárt szemhéjaim mögött, több mint fél évszázad messzeségből: az egész utcát gyerekzsivaj tölti meg, kinn játszanak kicsik és nagyok. A kerítésre kötött májusfák színes szalagjai még lobognak, de nem sokáig, mert mindjárt pünkösd lesz, akkor bontjuk le a faluban. Nálunk, a Bükkalján ez a szokás. A fiúk egész este fogócskáznak, mi, lányok pedig pongyolapitypangból fonunk koszorút és fűzünk nyakláncot…
Ma már hagyományéltető óvónőként tudatosan tervezem ezt az időszakot, ami a tavaszi időszak lezárása. Gyerekként nem tudatosult bennem a májusfa állítás szokásának célja, csak örültem, hogy nekem több van, mint a szomszédnak. Az sem érdekelt, hogy miért pont pünkösdkor kell lebontani. A fejemen viselt virágkoszorú, a sok énekes játék az élet természetes része volt, mint ahogy az is, hogy a fiúk minden este más és más ügyességi játékkal fitogtatták erejüket. Napjainkban már keresem és kutatom is, mi miért, mikor, és hogyan történik. Nemcsak itt, Pest megyében, hanem a Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, a Dunántúlon, az Alföldön. Kötelességemnek érzem, hogy ebből a gazdag gyermekjáték-kincsből az óvodás gyermekek – és rajtuk keresztül a családok is – egyre többet megismerjenek. Nagyon izgalmas felfedezni, hogy gyermekkorom játékai a felsorolt területeken is megtalálhatóak! Pünkösd havában ezekből a játékokból ajánlok a nyárra néhányat.
A sokféle mezei virágból kössünk a képen látható módon koszorút, amit aztán meg is lehet szárítani. A pünkösdi királyné fejére került a koszorú a Dunántúlon, Csíkmadarason, de a Galgavidéken, Északkelet-Magyarországon pártaszerű koszorút viseltek a pünkösdölő lányok. „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…” – ezzel az énekkel vonultak végig a falun, hogy köszöntőt mondjanak. Napjainkban is szívesen játsszák a lányok az óvodában.
A fiúk kedvelt ügyességi játéka a bothúzás. Nem kell hozzá más, csak egy természetadta jó erős bot, melynek két végét megfogva két legény összemérheti az erejét. Vajon melyikük tudja áthúzni a megrajzolt vonalon a másikat? Gyakran ez a játék volt a pünkösdi király választásának alapja. Játszották Zentán, a Nyitra vidékén, Esztelneken és az Alföldön is. A pünkösdi királyság, a májusi királyság, még ha rövid ideig tartott is, fontos eseménye az ünnepnek! A Dunántúlon lovasversennyel történt a választás, de hogyan lehet ezt a játékot óvodás gyerekek között, valódi ló nélkül megvalósítani? A Zemplén megyei Cigándon a fiúk gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak, és hajtották a gallyak között és körül, majd a gyorsabb lett a király. A játék talán leírva egyszerűnek tűnik, de próbáljuk csak ki egyszer, hamar kiderül, hogy bizony alaposan megkívánja az egymásra figyelést.
Fiúk és lányok persze játszottak közösen is. A Nyitra-vidékről való a Király, király… nevű játék. A játékosok két sorba állnak egymással szemben, az egy sorban állók szorosan összekapaszkodnak. Az alábbi párbeszéddel kezdődött a játék:
– Király uram, adj katonát!
– Nem adok!
– Ha nem adsz, szakítok!
A szakítás pedig egymásnak szaladással történt, a leszakadó részek a másik sort gyarapították. Ez a játék számtalan változatban élt, a Maros mellett Küldj király katonát, a Bodrogközben Császár, király, adj katonát, a Dunántúlon Királyom, királyom, adj katonát! néven játsszák, manapság pedig a tornaórákról lehet mindenkinek ismerős. Ezt a játékot esti harangszóig játszottuk mi is szülőfalumban, Bükkzsércen a templomkertben vagy az iskola melletti domboldalon. A gyűjtésekben olvashatjuk, hogy játszották a temető környékén, patak melletti tisztáson, melyek állandó helyszínei a gyerekjátékoknak, ezek között több úgynevezett szakrális hely. Itt alakultak a játékkal együtt a közösségek. Napjainkban ezeknek a játékoknak a színterei az óvoda udvara, a rét, a kert, ahol ugyanúgy közösségek születnek! Ha tehetném, meghirdetném, hogy ilyentájt játsszunk pünkösdi játékokat az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, felvidéki gyerekekkel együtt, még ha különböző helyen is, de azonos időszakban. Biztos vagyok benne, hogy – bár számtalan pünkösdi szokást találunk, sokuk csak egy-egy helyen jellemző – a felsorolt játékok közül mindegyiket ismernék, hiszen ezek a játékok a magyarság körében határtalanok! Jó szívvel ajánlom tehát közös játszásra – nemcsak gyerekeknek – családi körben vagy baráti társaságban is. Óvodásainkkal szívesen játsszuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum bármelyik tájegységén.
Szigethy Ildikó
