„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan” – állította Franz Schubert, mi pedig ismét kimentünk a szabadba, hogy ezúttal ebben a témában kérdezzük meg a szentendrei utcák járókelőit. Bár a felmérésünk korántsem tekinthető reprezentatívnak, mégis úgy tűnik, igaza lehetett az osztrák zeneszerzőnek…

Az ellazulást jelenti, mert akkor nem dolgozom, ha zenét hallgatok. (Viktor)

Nekem a zene egy lelki társ, nagyon sokat jelent, napi 1-2 órát mindig hallgatom. (Telekesi Gábor)

Nekem a zene felszabadulás, szabadság, és felemelő érzés. (Somogyi Ildikó)

Nekem a zene nagyon sokat jelent, életérzéseket, élményeket, és embereket, akiket a zenéhez kötök. (Lang Dani)

A zene a Gardner többszörös intelligencia elméletben a negyedik szinten van, így én is szeretem csinálni és hallgatni is. Lenyugtat és felkavar, és vannak számok amelyekhez tájak vagy egy könyv kapcsolódik. (Regős Márton)

Akkor hallgatok zenét, ha sütögetek otthon, és Mozarttól Deep Frankig mindent. Mindig mást kapok tőle, hol megnyugtat, hol a hangulathoz ad hozzá. (J. Gergely)

Engem a kikapcsol, pihentet, és lenyugtat. (Rózsa Sándor)

Nekem a zene plusz töltetet ad, amitől megjön az életkedvem. Ez egy életérzés. (Balogh Edina)

Nekünk a zene: Mahler I. szimfóniája. (Szíjártó Ágnes – Szász Előd)

Összeállította: Zimre Zsuzsa

Fotók: Medveczki Tamás