Rendhagyó vernisszázzsal nyílt meg a Rodin Galériában Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész kiállítása. Megnyitó beszédek helyett a kortárs művészetről beszélgetett Szalai András építész-művészettörténésszel Kurdy Fehér János művészeti író.

Az örök igazságnak tűnő mondás (a művészet marad, az élet szalad, vagyis rövid az élet örök a művészet) egy különös kiállítás-megnyitó kapcsán jutott eszembe. A helyszín az egykori Kerényi Múzeum helyén működő Rodin Galéria. Rendhagyó évadnyitó eseményre került sor itt január tizenkilencedikén este. Az, hogy egy galériában kiállítást nyitnak meg, nem nevezhető szokatlannak. A módja azonban igen.

Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész képeivel és szobraival mutatkozott be ezúttal a Rodin Galériában. Az idén ötvenedik életévét betöltő Kopasz Tamás több szállal is kötődik Szentendréhez, hiszen közel negyed százada közösen állít ki a Vajda Stúdiósokkal, s így a szentendrei képzőművészek listáján is szerepel. A Ferenczy Múzeum is őriz tőle képet.
Ez alkalommal Kopasz Tamás Reneszánsz és Barokk sorozatcímet viselő képsorozatának jó néhány tagja került a galéria falaira, szobrai pedig az ablakok elé és a posztamensekre.
A jövőben havi rendszerességgel jelentkező sorozat első eseménye volt ez a megszokottól eltérő kiállítás-megnyitó. Szokatlan volt azáltal is, hogy nem hangzott el a szokásos megnyitó-beszéd, a hosszan tartó művészettörténeti méltatás. Ehelyett Török Katalin művészeti író Kopasz Tamás rövid bemutatásával nyitotta meg a kiállítást. S ekkor következett a furcsa második felvonás. Aminek a zsúfolásig megtelt galéria összes látogatója részese lehetett, hiszen aki kiszorult a belső teremből, kivetítőn is láthattahallhatta az eseményt.
Egy kortárs képzőművész kiállítása kapcsán logikusnak tűnik, hogy vitassuk meg végre, miért nem egyértelmű napjaink képzőművészeti alkotásainak jelentése, megítélése és értéke. Az első alkalommal Kurdy Fehér János művészeti író és Szalai András építész, művészettörténész okos eszmecseréjére került sor a „Kert – építed vagy nő…” címmel. A kert mint metafora különösen jól fejezi ki azt, hogy mi minden lehet egy kertben, s mi a fontos, s mi az, ami figyelmünket a lényegről elterelheti. Szalai szerint a modernitással a szépség mint alapkövetelmény eltűnt a művészetből, s helyét az újdonság, az innováció vette át. Amíg a régi korok művészete egyértelműnek tűnik, addig napjainkban gyakran hangzanak értetlenkedő kérdések, vagy akár olyan mondatok is egy mű láttán, hogy „ilyet én is tudok festeni…” A beszélgetés egyik konklúziója az volt, hogy mára a képzőművészeti alkotások is a fogyasztás részei lettek, értéket vásárol általuk a vevő. S nehéz azt megmondani, miért tekintünk valamit értékesnek. Ma már ugyanúgy jegyzik a legjobban eladó képzőművészeket, mint a legjobban teljesítő sportolókat. Ezt a fajta kisebb szabadegyetemnek is tekinthető előadást a jövőben folytatni kívánja a Rodin Galéria. Kurdy Fehér János beszélgetőtársa, mint ahogy a beszélgetések témája is, mindig más lesz.
Hogy ne csak a szellem gazdagodjon, arról is gondoskodott a Rodin Galéria tulajdonosa, Kanyó Erika. A különleges mártással kísért, egy teljes héten át pácolt szarvassült végképp emlékezetessé tette ezt a rendhagyó estet.

Rappai Zsuzsa