Szentendre patakjai– a város déli peremén a Dera-, majd észak felé haladva a Bükkös-, a Sztaravoda- és a Sztelin-patakok – közül a festőknek témaként elsősorban a Bükkös-patak szolgált.
Nem véletlen, hogy a Szentendre környékén fakadó Lajos-forrás körül is mindig pezseg az élet: palackok telnek vízzel, túrázók pihennek a réten és a padoknál, a természetben töltött idő pedig mindenkit új energiákkal tölt fel.
A gyönyörű táji környezetben fekvő forrás szerb nevén Sztaravoda, magyar nevén Öreg-víz, vagy Ó-víz egykor a szentendreiek legjelentősebb városon kívüli kirándulóhelye volt.
Az időként előforduló nyomáscsökkenések, vagy vízhiány, illetve szennyvízcsatorna hálózatra még nem rákötött háztartások azt mutatják vannak a rendszerben hiányosságok, ám ez nem szentendrei sajátosság.
Tíz állomáson át mutatja be a patakot, Szentendre várostörténetét, múltját, élővilágát és épített értékeit. A tanösvényt 2006-ban, a Víz világnapján avatták fel.
Zakar Ágnes önkormányzati képviselővel beszélgettünk a Bükkös parti takarítások hagyományáról, alakuló környezettudatosságról, civil összefogásról.
A Bükkös patak, a kishíd környéke „őstémája” a helyi festőknek és a képeslapot kiadóknak.
Dukay Igor természetvédelmi mérnök és Malatinszky Ákos környezetgazdálkodási agrármérnök közös tanulmánya januárban jelent meg a Botanikai Közleményekben „A Bükkös-patak (Visegrádi-hegység) tájtörténete az elmúlt 257 évben: a fás vegetáció változásai” címmel.
2024 őszétől megkezdte működését Szentendrén a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda egy környezetvédelmi referenssel, egy projektmenedzserrel és az irodavezetővel.
Poór Tamás ezzel az ősi technikával igyekszik egyesíteni az élő fa erejét, a fém keménységét és az idő múlásának nyomait.
Kánya Tamás keze nyomán immár több éve sárszobrok, kavicsokból, terményekből készült mandalák, uszadékfaszörnyek népesítik be Dunapartot.
Szeretettel várunk jelentkezőket az éppen húsz éve alakult Bükkös Egyesületbe!
