A szentendrei szerb kereskedők társasága 1781-ben saját költségén copf stílusú kő foglalatot emeltetett a forrás fölé, majd 1810-ben pár méterrel távolabb egy vörös márvány pravoszláv kereszt került felállításra. A helyi szerb közösség a püspöki templom Nagyboldogasszony napi búcsúját (augusztus 15.) emberemlékezet óta itt tartja, de a korabeli dokumentumok, visszaemlékezések szerint egymást érték a szentendreiek vígasságai is. A katolikus Legényegylet például megalakulása után egy hónappal, 1899 nyarán „fényesen sikerült nyári mulatságot” rendezett Ó-vízen. A várost a Rákóczi induló hangjai mellett elhagyó társaság a napot tánccal, társasjátékokkal, tréfás mutatványokkal töltötte el. Két héttel később a görögkeleti szerb dalárda rendezett nyári mulatságot ugyancsak az Ó-víznél. Pünkösdkor pedig Jogosütz József vendéglős a helyi újságban közzétett invitáló sorokkal várta ünnepélyes kirándulásra a lakosságot a forráshoz.
„A szerbeknek van egy régi szokásuk, […] minden kedves vendégüket, aki először látogatott el hozzájuk, megkeresztelik a Sztaravodánál” – olvashatjuk Szofrics Pál (Szentendre, 1857 – Belgrád, 1927) Szentendréről írt könyvében. A forrásból vett vizet a pap megszentelte, kereszt alakban az előtte térdeplő fejére öntötte ezen szavak kíséretében: „megkeresztellek Isten szolgája, a szerbek barátja”. A régi szerb szokást Mikszáth Kálmán egy rövid novellában dolgozta fel Kállay Béni második keresztelője (Választási történet) címmel.
„Kállay Béni 1864. évben jött Pestre, hogy a politikai pályának szentelje magát. Itt megismerkedett Joszipovits Szilárd szerb pappal, ki a városi és megyei életben kiváló szerepet játszott. Ez azt tanácsolta Kállaynak, tanuljon szerbül és lépjen föl a következő, 1865. évben, mint képviselőjelölt a szentendrei választókerületben.
Kállay a szerb paptól leckéket vett és oly gyorsan elsajátította a szerb nyelvet, hogy már az 1865. év tavaszán tanítójával Szentendrére utazván, a város honorácioraival, akiknek bemutatták, folyékonyan társalgott szerb nyelven. Szeretetreméltó modorával azonnal megnyerte a lakosság, különösen a nők rokonszenvét, és az eredmény az lett, hogy kikiáltották képviselőjelöltnek.
A szentendrei választókerület egyike az ország legnagyobb választókerületeinek, 32 község, 6000 választóval tartozik hozzá. Nemzetiségükre nézve vannak közöttük magyarok, németek, szerbek és tótok. A választókerület fő- és székhelye Szentendre, rendezett tanácsú város, 4000 lakossal. Ott székel a budai görög keleti püspök is.
Kállay beutazta választókerületét; mindenütt lelkesen fogadták, elmondotta programbeszédjét három nyelven, és megválasztása biztosnak látszott. Szentendre város honoráciorai vetélkedtek az ünnepélyek rendezésében és a többi között közvetlenül a választás előtt kirándulást rendeztek képviselőjelöltjük tiszteletére az ’öreg víz’-hez, a város legszebb helyére.
Az ’öreg víz’ gyönyörű vidéken, egy erdő szélén fekszik és forrása kitűnő ivóvizet szolgáltat. Minden idegent, ki Szentendrére jön, ehhez a forráshoz vezetik és mielőtt innék belőle, megkeresztelik, ’hogy mindig gondoljon azokra, kik őt megszerették’…
Az ünnepély a vendéghez méltó volt. Midőn a pohárköszöntőkre került a sor, Kállay tanítója, a szerb pap formaszerint megkeresztelte őt a ’Szrboljub’ (szerb-barát) névre. Mindenki üdvözölte az újonnan megkereszteltet, és senki sem gondolt arra, hogy ez a keresztelő meg fogja buktatni Kállayt. Néhány napra reá megtörtént a választás. Kevéssel előbb ellenjelöltet állítottak föl Horváth László személyében. A kerület református választói megharagudtak a szerb keresztelő miatt Kállayra, aki tudvalevőleg református, és mindent elkövettek Kállay megbuktatására. Sikerült is nekik. Kállay 22 szavazattal kisebbségben maradt. A keresztelő papot püspöke hat hétre fölfüggesztette a papi funkcióktól, és még ma is meg van róla a nép győződve, hogy Kállay csakis a szerb keresztelő miatt bukott meg.”
