Megemlékezés

Szentendrétől elválaszthatatlan Barcsay Jenő alakja, akinek portréit most a Ferenczy Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők.

Jövőre ünnepli fennállásának századik évfordulóját a Szentendrei Régi Művésztelep. Szentendre, a festők városa – megszületéséhez jelentősen hozzájárult az a több mint száz művész, akiknek munkássága a művésztelephez kötődött. 

A hívek adományaiból öntette a város ezt a harangot Walter Ferenc budapesti műhelyében. Az ország főpapja szentelte fel, aki szent kötelességének tartotta a vallási béke szellemében való munkálkodást.

A gyönyörű táji környezetben fekvő forrás szerb nevén Sztaravoda, magyar nevén Öreg-víz, vagy Ó-víz egykor a szentendreiek legjelentősebb városon kívüli kirándulóhelye volt.

A Bükkös patak, a kishíd környéke „őstémája” a helyi festőknek és a képeslapot kiadóknak.

Dumtsa a világ számos polgármesterével felvette a kapcsolatot, és kért tőlük látképes lapot a városukról.

A festőművész egykori, Zenta utcai műtermében idéztük fel a régi emlékeket Kónya Mártával, Barcsay Jenő unokahúgával és férjével, Kónya Ferenccel.

A szénrajz hat évtizednyi lappangás után, 2024 szeptemberében került elő a mozaikrakó Csákvári hagyatékából.

Harmincnegyedik éve megszakítás nélkül működik önképző óvónői közösségünk, a SZÓNÉK.

A szentendrei művésszel nyugdíjba vonulása alkalmából beszélgettünk pályájáról, műveiről és Barcsay Jenőhöz fűződő munkakapcsolatáról.

Január 14-én volt a 125. évfordulója Barcsay Jenő festőművész, tanár, a „csendes zseni” születésének.

Ha a szentendrei hagyomány eredetét kutatjuk, egyértelműen Lehoczky János nevét kell megemlítenünk, ugyanis a számos díjjal kitüntetett – 2011 óta Szentendre díszpolgára – kovács iparművész az ötletgazda, a közös gyertyagyújtás megálmodója.