Baján született 1934-ben. Gyermekkorát korán érkező veszteségek és a második világháború tapasztalatai formálták: kilencéves volt, amikor elveszítette édesanyját, katonatiszt édesapjával pedig az áthelyezések miatt sokat költöztek. A háborúban átéltek egész későbbi életfelfogására hatással voltak. A háború után Bajára tértek vissza, ám édesapja miatt nem vették fel a helyi gimnáziumba. Így került először Szentendrére, az akkor alapított Ferences Gimnáziumba.
1955-ben felvették az orvosi egyetemre. Másodéves hallgatóként részt vett az 1956. október 23-i, lengyelek melletti szimpátiatüntetésen, majd az Üllői úti sebészeti klinikán segített a sebesültek ellátásában, vért adott, élelmiszert szerzett. Itt találkozott először későbbi férjével, Marghescu Sándorral. A forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, Strasbourgba, majd Párizsba került, ahol 1958-ban összeházasodtak. Franciaország után Németországban éltek: a Ruhr-vidéken, Marburgban, Münchenben, majd Hannoverben.
A művészet már fiatal korától meghatározó volt számára. Az orvosi egyetem mellett egykor az Iparművészeti Főiskolára is jelentkezett, párizsi éveiben pedig közelről ismerhette meg a modern művészet világát. Első kiállítását Marburgban rendezte Breznai József festőművész munkáiból, később Grafingban saját galériát nyitott, majd Hannoverben Galerie Marika Marghescu néven folytatta munkáját. Galériáiban olyan világhírű művészek alkotásait mutatta be, mint Joan Miró, Antoni Tàpies, Eduardo Chillida vagy Günther Uecker. Amagyar emigráció és a szentendrei művészek bemutatását is fontos feladatának tekintette, Deim Pál, Orbán Attila, Urbán Teréz és Borsódy László művei is szerepeltek kiállításain.
A rendszerváltás után férjével hazatértek, és Szentendrén telepedtek le. Ekkorra Marghescu Mária szellemi érdeklődésének középpontjába egyre inkább Hamvas Béla életműve került. A lét értelmének keresése egész életén végigkísérte: a hitben, a művészetben, a keleti filozófiában és a meditációban kereste a választ kérdéseire, az 1980-as évektől pedig Hamvas írásaiban talált olyan szellemi közegre, amely meghatározta későbbi munkásságát.
Már Németországban létrehozta az Ars & Vita Egyesületet, amely Magyarországra hazatérve alapítványként működött tovább. Az alapítvány első jelentős vállalkozásai közé tartozott Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjának felújítása, később pedig kiállításokkal, konferenciákkal, beszélgetésekkel és fordítások szervezésével segítette Hamvas életművének hazai és nemzetközi megismertetését. 1998-ban férjével és Dúl Antallal megalapította a Medio Könyvkiadót, amely Hamvas teljes hagyatékának gondozását és kiadását vállalta. Később az Editio M Kiadó élén is folytatta ezt a munkát.
Szentendre kulturális életében is maradandó nyomot hagyott. Az Ars & Vita Alapítvány közreműködésével 1997-ben a Tremendum, 2014-ben a Válságban élni című, Hamvas Bélának szentelt kiállítás nyílt meg a Szentendrei Képtárban. A MűvészetMalomban 2013-ban rendezett Művészet és a tér című nemzetközi tárlat révén pedig a szentendrei közönség először találkozhatott többek között Tàpies, Chillida és Uecker alkotásaival. Marghescu Mária még idősebb korában is rendkívüli energiával szervezte a Hamvas-megemlékezéseket, kiállításokat, beszélgetéseket és konferenciákat.
Szentendre 2017-ben díszpolgári címmel ismerte el munkásságát. Marghescuné Hunor Mária élete több országon és több történelmi korszakon ívelt át, de pályájában mindvégig ugyanaz a törekvés maradt állandó: kapcsolatot teremteni emberek, művészetek és gondolatok között. Munkájának köszönhetően nemcsak jelentős alkotók művei jutottak el új közönségekhez, hanem Hamvas Béla szellemi örökségének megőrzése és továbbadása is új lendületet kapott.
Szentendre egy olyan polgárától búcsúzik, aki nemcsak otthonául választotta a várost, hanem évtizedeken át gazdagította annak kulturális és szellemi életét. Emlékét kiállítások, könyvek, találkozások és tovább élő gondolatok őrzik.
