A Víz Koalíció és a Nagy Tavak Koalíció szervezésében városunkban is lezajlott a Víz Hete programsorozat, amelynek célja az tiszta ivóvíz elérhetőségeinek aktuális problémáira való figyelemfelhívás. A szentendrei Civil Kotta – a Víz Koalíció tagszervezete – kezdeményezére több intézmény és civil szervezet is szervezett programokat.

A Víz Koalíció tíz érintett civil és öt szakági szakszervezet által létrehozott szövetség. A szerveződést egy egészen banális esemény indította el: Vecsésen valaki kinyitotta a csapot. A csapból folyó víz minősége nem tűnt ivóvíz minőségűnek, így a vecsési Nógrády Judit, az Eleven Vecsés tagja, elkezdett utánajárni – először a helyi vízszolgáltatónál –, vajon mi lehet a hiba eredete. A szolgáltató képviselőivel, illetve szakértőkkel folytatott egyeztetések során kiderült, hogy az ágazat alulfinanszírozottsága miatt a közművezetékek állapota sokhelyütt elavult, viszont megoldásra váró problémák napi szinten vannak – gondoljunk csak a szentendrei csőtörések gyakoriságára – és az is, hogy nem helyi, hanem országos szintű problémáról van szó. Az Eleven Gyál közösség alapítója, Homoki Andrea megkeresett több, hasonló problémákkal küzdő agglomerációs településen működő civil szervezetet – köztük a szentendrei Civil Kottát, így alakult meg a közös vízproblémák mentén a Víz Koalíció, amelyhez hamarosan több szakszervezet és önkormányzat csatlakozott, mások mellett városunk is.
A tavaly novemberben alakult szervezet első nyilvános megjelenése egy akciókonferencia és kiállítás volt. Ezzel egyidőben indították el a Tiszta Vizet a poharainkba! című petíciót, amelyben bemutatják az ágazat problémáit, és egyben több lehetséges megoldást is megfogalmaznak: javaslatot tesznek a közműadó újragondolására, a 27%-os áfa csökkentésére, valamint egy átlátható, nyilvános csőcsere program szükségességére.

A Víz Koalíció felkérésére Kun Csaba vízépítő mérnök készített tanulmányt a magyarországi ivóvízhálózat állapotáról. A feltérképezés során a szolgáltatóktól bekért közadatokból a hazai települések 60 százalékáról tudtak képet alkotni. Azt vizsgálták, mennyi idő alatt lehetne az egész vízközműhálózatot felújítani. Az eredmények azt mutatják, hogy az egyes településeken már elvégzett munka alapján az átlagos felújítási ciklus 262 év lenne. A hálózati vízveszteség mértékéről is kértek ki adatokat, amelyekből arra derült fény, hogy ennek volumene hatalmas, mintegy 20 százalék. A vízveszteség kapcsán a csőtörések jelentik a kisebb bajt, hiszen ez egy látható, és ezáltal azonnal javítható a probléma. A nagyobb gondot és a vízveszteség zömét a nem látható hibák okozzák. Mivel jelenleg nincs nyilvános tudás a birtokunkban arról, milyen állapotú valójában a víziközmű hálózat, a szervezet egy érdemi állapotfelmérést sürget. Célkitűzéseik között szerepel a láthatóság, illetve az üzenet, hogy helyi lakosoknak és szakembereknek együttműködve kell átgondolni a lehetséges intézkedéseket.

A Víz Hete országosan és Szentendrén

A Víz világnapját először 1993. március 22-én tartották meg az ENSZ közgyűlésének kezdeményezésére. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet az iható, tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. A Víz Koalíció csapata már megalakulás után eltervezett a Víz világnapja apropóján egy olyan rendezvényhetet, amelynek a fő felvetése, hogy az érdeklődők helyben tudnak egy-egy eseményhez csatlakozni, amelyek mentén a helyi érintettségű problémákkal találkozhatnak, végeredményben pedig az ivóvízzel kapcsolatos helyi ügyek az országos képhez is tudnak illeszkedni.

Szulovszky István, az országos esemény egyik főszervezője elmondta, hogy térségünkben, akár a többi agglomerációs településen a lakosság számának ugrásszerű megemelkedése miatt a közműhálózatok, így a víziközű is jelentősen túlterhelt, a csőhálózat elavult, így gyakoriak a csőtörések. Szentendrének a vízbázisvédelem is kifejezetten fontos, a volt szovjet laktanya területén történt talajszennyezés kármentesítését illetően az utolsó pillanatban vagyunk. Az esővíz és a szennyvíz szétválasztása is napirenden levő probléma, időnként előfordul, hogy hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék esetén szennyvízzel kevert esővíz ömlik a Dunába. A Víz Hete szentendrei eseményei ezekre a problémákra próbálták felhívni a figyelmet. Egyik alapvető cél, hogy a láthatóságot mindenki számára megteremtsék, hiszen jellemző, hogy egy adott probléma csak annak tűnik fel, aki éppen szembesül vele, de mire az javításra kerül, a probléma kiváltó oka kikerül a fókuszból.

A szentendrei programok szervezéséhez a civileken kívül az önkormányzat, a Szentendrei Kulturális Központ és a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár is csatlakozott. A festők városa címhez hűen kiállítást rendeztek a könyvtárban vizes témájú képekből öt művész, Alattyáni István, Bojtor Verabella, Fecsó Andrea, Lentovits Laura és Zarubay Bence részvételével. Zarubay Bence – aki a szervezésben és az egyeztetésekben is aktív szerepet vállalt – közös akvarellfestést ia tartott a Barlang udvarán. Ugyanitt volt ismeretterjesztő víz-kvíz, társasjáték, valamint vízminták bemutatása a környékbeli természetes vizekből, valamint csapvizekből.

A Mindenki Szentendréje Egyesület és az Ökoparty szervezésében első alkalommal rendeztek meg egy új online szentendrei közéleti fórumot, a Szószólót, amely ezúttal a szentendrei ivóvíz kérdését járta körül. A városi zöld civilek által megfogalmazott kérdésekre Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace munkatársa és Hazai Attila városi környezeti referens választolt. A beszélgetésből kiderült, hogy ihatóak-e forrásvizeink, milyen minőségű az ivóvizünk, és van-e szükség háztartási víztisztító berendezésekre. Szóba került a volt szovjet laktanya talajszennyezésének hatása a vízbázisra és a kármentesítés feladatai, a gödi akkumulátorgyár okozta szennyezések és egy szintén nagyon aktuális téma, a kémiai szúnyoggyérítés hatása a vizeink élővilágára, illetve az emberi szervezetre. (A beszélgetés leirata itt olvasható, illetve videó formájában meg is tekinthető.)

-lzs-

Címlapkép: fotó –  Zarubay Bence

A cikk megjelent a Szentendre és Vidéke áprilisi lapszámában.