Energiaközösségek Európában
Az elektromos áram megjelenése Európában teljesen decentralizáltan történt. Rendszerint egy szélmalom, vízimalom vagy egy gőzgéppel rendelkező kisüzem kezdett el áramot termelni, és az általuk fel nem használt energiával a szomszédjaikat látták el. A villamosenergia-igény növekedésével és a nagyüzemi szintű fogyasztás megjelenésével aztán az európai országok az ellátásbiztonság érdekében centralizálták az energiatermelést, így jelentek meg a központi széntüzelésű-, víz-, majd az atomerőművek. Mára Európa összes országában központosított rendszer működik, és a villamosenergia előállításának forrása jellemzően urán, gáz, olaj, illetőleg szén és víz. Az erőművek által előállított energiát magasfeszültségű hálózatba juttatják és a központi villamosenergia hálózaton keresztül látják el településeinket, otthonainkat. Ezt az áramot aztán szabott áron megfizetjük, tehát a pénz kikerül a helyi közösségből, sőt, gyakran az országból is.
Az utóbbi évek eseményei – a járvány okozta ellátási fennakadások, a háború okozta konfliktusok és a klímaválság – azonban megingatták a központosított ellátás stabilitását, illetve napirendre tűzték a megfizethetőség és a fenntarthatóság kérdését is, amely ismét a decentralizáció felé billenti a mérleget, és sürgeti a megoldást.
Egy decentralizált helyi hálózat telepítése esetén a helyben megtermelt energiát helyben használjuk el. Ha ezt meg tudjuk teremteni, kisebb a kitettségünk a világpiaci történéseknek, sőt, megújulók használatával a nyersanyagkitermelést és a széndioxid kibocsátást is csökkenteni tudjuk, amely lokálisan és globálisan is kedvezően hat. Az esetlegesen keletkező profitot pedig a helyi közösség javára fordíthatjuk.
A közösségi energia – vagy energiaközösség – fogalma Magyarországon még egészen újnak hat, és bár jól előkészített, startra kész projektek már léteznek hazánkban, működő, hivatalosan bejegyzett energiaközösségről még nem tudunk. A helyzet azonban így is biztató, hiszen, ha átlépünk a határon, láthatjuk, hogy néhány európai országban már nem csak lokális energiaközösségek, de országosan, sőt, európai szinten kiterjedt közösségi energiahálózatok is működnek, amelyek számunkra is mintaként szolgálhatnak.
Egy-egy ilyen közösség létrehozása egészen különböző indíttatásból történhet. Az első sokkot Európában a csernobili események okozták. Mindaddig abban a hitben voltunk, hogy az atomenergia biztonságos. A németországi Schönau településen élő Sladek házaspár gyermekeik egészségéért aggódó szülőkként ekkor kezdtek el azon gondolkodni, hogyan lehetne helyben megtermelt energiával kiváltani az atomenergiát. Megalapították az ország első civil tulajdonú zöldáram szolgáltatóját, mára pedig versenyképes energiaszolgáltatójává váltak a régiónak.
A dél-londoni Brixton Energy szociális alapú nonprofit szövetkezet például az energiaszegénység felszámolását célozza. A társaság lakóházak tetején elhelyezett, közösségi tulajdonú napelemekkel megújuló energiát termel, amelyet azokban a háztartásokban használnak fel, ahol az energiaszegénység valós probléma. Emellett hangsúlyt helyeznek az energiatakarékosságra és az edukációra, hogy egy aktív és értő közösséget építsenek.
A gironai székhelyű, 2011 óta működő Som Energia szövetkezet Spanyolország-szerte már több tízezer embert lát el százszázalékban megújuló energiával. Energiamixükben a napenergián túl szél, biogáz és biomassza is szerepel, ez a diverzitás biztosítja a stabil energiaellátást. Céljuk, hogy a nagyvállalatoktól vásárolt szürke energia helyett alternatívát kínáljanak azoknak, akik elkötelezettek az ökológiai fenntarthatóság mellett.
Szalkai-Lőrincz Ágnes, a Magyar Természetvédők Szövetsége szakértője a német, dán és belga szélerőműves projektek esetében kiemeli: „Annak érdekében, hogy a lakosok támogatását megnyerjék, valamilyen módon lehetőséget adnak nekik a csatlakozásra. Legutoljára Belgiumban a vallon kormány hozott egy olyan rendeletet, hogy új szélerőművek létesítése esetén a beruházó cég köteles a projekt közel negyedét a helyi lakosoknak, másik közel negyedét pedig a helyi önkormányzatnak felajánlani. Tehát az ehhez hasonló szélerőműves projektek Belgiumban csak úgy valósulhatnak meg, hogy a helyben lakók akár települési önkormányzatként, akár magánemberként be tudnak szállni, így ez nekik folyamatos jövedelmet jelent.”
Egy energiaközösség méretét, működési modelljét tekintve sokféle lehet, de mindnek kritériuma a nonprofit működés és a fenntarthatóság, tehát a megújulók használata. Gyakori a demokratikus alapokon szerveződött szövetkezeti forma, ahol egy részjegy-tulajdonos egy szavazattal rendelkezik – tehát nem a befektetése arányában kap döntési jogot, így a kisebb magánbefektetők is érvényesülni tudnak. A szövetkezet vásárolhat energiát, kereskedhet vele, illetve maga is előállíthatja azt. A brüsszeli székhelyű REScoop.eu (Renewable Energy Source cooperatives – Megújuló Energiaforrások Szövetkezete) egy folyamatosan növekvő, jelenleg 1900 európai energiaszövetkezetet tömörítő hálózat, amely modellt kínál csatlakozni kívánó magánszemélyek, közösségek, de akár önkormányzatok számára is.
A közösségi energia hazai jövőképe
„Az energiaközösség fogalmát a magyar jogrendben a villamosenergia törvény határozza meg. Nyolcféle tevékenységet sorol fel, és két feltételt szab neki. Az egyik a megfelelő szervezeti forma, amit be is kell jegyeztetni, a másik pedig az, hogy ebből a nyolc tevékenységből végezze valamelyiket” – mondja szakértőnk. – „Egy energiaközösség jelen pillanatban olyan szervezet – szövetkezet vagy nonprofit gazdasági társaság –, amely többek között villamosenergiát állít elő, tárol, vagy megoszt, illetve e-autókat, e-töltőt üzemeltet stb. Magyarországon azonban jelenleg egy olyan speciális helyzet van, hogy ezen tevékenységek megvalósításához rendkívül komoly előkészítettség kell. Egyrészt egy adott projekthez meg kell találni a megfelelő szervezeti formát. A tevekénység, amit ez energiaközösség végez, nem irányulhat profitszerzésre, ezért a nonprofit szervezeti működés nagyon fontos. Azt, hogy az energiaközösségen belül a bevételeket visszaforgatják-e az energiaközösség javára, folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani. Vegyünk egy példát! Egy lakossági, közös tulajdonban lévő naperőmű esetén, amelynek a termelését egy kereskedőnek értékesítik, keletkezik egy bevétel. Ezt a bevételt vissza kell forgatni az adott közösség energiahatékonyságára, akár lakóházakról, akár társasházakról beszélünk. Ez irányulhat például az épület hőszigetelésére vagy fűtéskorszerűsítésre, de akár közös használatú e-autók üzemeltetésére is.”
A definiálás nehézsége, hogy nagyon sokféle konstrukciót vagy műszaki megoldást határozhatunk meg energiaközösségként. Ez egyben az előnye is, hiszen egy adott településrész vagy közösség a saját igényeihez szabva, adottságaihoz és lehetőségeihez mérten, saját energiaközösség-modellt tud létrehozni.
„A másik fontos adottság a műszaki környezet. Magyarországon egy nagy hálózati operátor és hat hálózati üzemeltető cég működik. Ahhoz, hogy egy energiaközösség be tudjon lépni a hálózatba, ezen cégek műszaki védelme, és a velük való folyamatos együttműködés szükséges. Tegyük fel, hogy van hat családi ház, amelyek mindegyikének van napelem a tetején. Ezeket össze szeretném kapcsolni, és az általuk megtermelt, de fel nem használt energiát értékesíteni egy külső szereplőnek, például egy nagy energiafelhasználású pékségnek vagy akár egy mosodának. Ennek megvalósításához olyan műszaki megoldások szükségesek, amelyek a hálózatot üzemeltető cég együttműködése nélkül nem lehetségesek. Ezért nagyon fontos az, hogy őket már a tervezési szakaszban bevonjuk, hogy műszaki tanácsaikkal segítsék, és ne akadályozzák a projektünket. Ennek a gyakorlata viszont jelenleg még nincsen kialakítva.”
Magyarországon 2020-2021-ben, két ütemben zajlottak le az energiaközösség mintaprojekt pályázatok – az egyik a Technológiai és Ipari Minisztérium, a másik az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs nKft. (ÉMI) kiírásában. „Ezen pályázatok nyertesei, tehát több tucat társaság várja, hogy végre elindulhasson. Velük mind a műszaki, mind pedig a jogalkotói oldal folyamatosan egyeztet arról, hogy a folyamataikban milyen akadályok merülnek fel, és ezekre igyekeznek közösen megtalálni a megfelelő megoldásokat. Remélhetőleg már idén elindulhatnak az első ilyen mintaprojektek, és az ő tapasztalataikat, a tervezési folyamataik tanulságait és a megszerzett tudásukat át tudják majd másoknak is adni.”
Energiaközösségekkel a klímacélokért
A főbb energia- és klímapolitikai célok között szerepel, hogy a karbonsemleges hazai villamosenergia-termelés részaránya 2030-ra elérje a 90 százalékot, illetve, hogy járásonként legalább egy energiaközösség jöjjön létre. Ez 179 megújulóenergia-közösséget jelentene országszerte, ami jelentősen hozzájárulna a klímacélok eléréséhez. A hazai energiaközösségek jellemzően a napenergia használatát célozzák a hozzáférhetőség miatt, de kedvező lenne, ha az energiamixbe bekerülhetne akár a szél, a geotermia, illetve a víz is. Jelenleg a központi hálózat használata nélkül nehezen oldható meg az energia átadása, hiszen egy magánvezeték műszaki megoldása, engedélyeztetése és karbantartása nem biztos, hogy megtérülő. A villamosenergia rendszer sajátossága, hogy minden pillanatban annyi energiát kell megtermelni, amennyit az adott pillanatban elfogyasztunk, emiatt az időjárásfüggő megújuló energia nehezen kezelhető.
„A hálózati betáplálás egyéni felhasználóknak tavaly október, nagyerőműveknek viszont már tavaly április óta korlátozva van. Ennek oka, hogy a hálózat bizonyos területeken fejlesztésre, bővítésre szorul. A kormány jelenleg is dolgozik azon, hogy milyen ütemterv szerint nyitja meg újra ezt a lehetőséget.” Szakértőnk szerint a tiltás nem feltétlenül rossz, mert arra ösztönzi a tulajdonosokat, hogy ne a túltermelésük hasznosítása legyen a fókuszban, ami valójában egy üzleti cél, hanem az, hogy teljes egészében felhasználják helyben a megtermelt, saját energiát. „A hálózatfejlesztésen folyamatosan dolgoznak a szolgáltatók, de az utóbbi évek eseményei miatt robbanásszerűen ugrott meg az igény a hálózati betáplálásra, így ezzel nehezen tartják a lépést. A fejlesztés ráadásul felülről lefelé zajlik, tehát a nagyfeszültségtől a kisfeszültség felé, így mire eljutnak az egyéni felhasználókig, az hosszabb időt vesz igénybe.”
Mit jelent a közösségi energia a közösségre nézve?
Atomizált társadalmunkban elsősorban a saját igényeink fedezését tartjuk szem előtt. Egy energiaközösségnek pont az lenne a lényege, hogy törődünk a szomszéddal, az utcában élőkkel, adott esetben a nálunk nehezebb helyzetben lévővel – legyen az szociálisan rászoruló, vagy éppen egy kedvezőtlen tájolású telek tulajdonosa –, és az ő értékeiket elismerve, valódi közösséggé kovácsolódunk. A közösségépítés és közösségfejlesztés így fontos szerepet kap egy energiaközösség életében. „Egy nagyon egyszerű példával élve, vegyünk egy társasházat, amely úgy dönt, hogy napelemeket telepít, de nem a lakásokban osztja szét a közös energiát, hanem azt a megoldást választja, hogy beruház egy elektromos autótöltőre. A lakóközösség – a háztartásonkénti benzines autók helyett – közös használatú e-autókat vásárol. Jó időbeosztás mellett kevesebb gépkocsi is elegendő lehet a közösség számára, a kevesebb autó kevesebb karbantartási költséget jelent, illetve kevesebb helyet foglal akár a garázsban, akár közterületen. A közösség tagjai megtanulnak együttműködni és számíthatnak egymásra, csak a megfelelő keretekre van szükség”
A mostani energiapiaci válság megmutatta, hogy az igazán sérülékeny fogyasztók az önkormányzatok és az energiaszegénységben élő magánszemélyek. Tehát egy energiaközösség létrehozása nemcsak gazdasági kérdés, hanem komoly szociális vonzata és nagyon komoly értékteremtő hatása is lehet.
Szalkai-Lőrincz Ágnes az MTVSZ szakértőjeként a szentendrei önkormányzattal is együttműködik. Elmondása szerint városunkban jelenleg két irány mutatkozik. „Az egyik az önkormányzatnak a kezdeményezése. Szeretnének egy energiaközösséget támogató ernyőszervezetet létrehozni úgy, hogy ha egy adott helyzetben szükség vagy lehetőség van rá, akkor az önkormányzat is beszállna tagként egy-egy ilyen közösségbe, hiszen ahhoz, hogy a városüzemeltetés céljára energiát vegyenek át, ez szükséges feltétel. Az elsődleges cél a városi létesítmények rentábilis működtetése. Most azt vizsgáljuk, hogy ez megvalósítható-e energiaközösség formájában. A másik pedig egy lakossági kezdeményezés, tudomásunk van olyan társasházról, ahol energiaközösséget, vagy együttesen eljáró termelő fogyasztói modellt terveznek megvalósítani.”
Energiafejlesztési célok Szentendrén
Szentendre városa 2021-ben Óbudával és Újpesttel közös konzorciummal pályázott az EUCF (Europian City Facility – Városokkal a városokért) programra, amely – a szentendre.hu tájékoztatása szerint – túl van az első akadályon. Ebben a Püspökmajori Lakótelepen élőket, valamint a városrészben működő intézményeket kiszolgáló új, korszerű fűtési rendszert szeretne kiépíteni. Így kicserélnék a ‘70-es években kiépített távvezetéket, mellyel a felére csökkenhetne a jelenlegi hőveszteség, de napelemeket is elhelyeznének lakó- és középületek tetején. A KÉKI 1 néven ismert rekultivált hulladéklerakó telep területén pedig 1,27 gigawatt éves teljesítményre kalibrált naperőmű létesülne – írják. Emellett a város egy közösségi energiaplatform megvalósítását is kiemelt célként határozta meg. A bejegyzés szerint Szentendre jó eséllyel pályázhat majd akár hazai, akár uniós forrásokra, hiszen ezek a fejlesztések a kisközösségi energiatermelést és a helyben való fogyasztást helyezik a középpontba. A lakóépület-állomány energiahatékonyságának javítása, illetve az energiahasználat csökkentése érdekében pedig RenoPont Energetikai Otthonfelújítási Központ irodát hoznak létre a városi ügyfélszolgálat épületében, amely tanácsadással és edukációval kívánja támogatni a lakosságot.
Lázár Zsófia
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. március 8-ai lapszámában jelent meg.
Illusztráció: freepik.com
