Ugrás a tartalomhoz

Iható-e a szentendrei víz?

Élhető jövő – iható víz címmel egyhetes rendezvénysorozatot hívott életre a Víz Koalíció és a Nagy tavak Koalíció. A Víz Hete országos programsorozathoz csatlakozott a Mindenki Szentendréje Egyesület egy helyi beszélgetés megszervezésével, amelyhez az Ökoparty is társult.

A Mindenki Szentendréje csoport hónapok óta dolgozik egy új online szentendrei közéleti fórum – Szószóló Stúdió – létrehozásán. Ennek a lényege, hogy a Civil Házban kialakított mini stúdióban egy, a közérdeklődésre számot tartó témában folytatunk többszereplős beszélgetést, amelyhez meghívott szakértőink csatlakoznak. A beszélgetés online formában (Zoom felületen, Facebook-os közvetítéssel) élőben követhető, amelybe bekapcsolódhatnak hozzászólók, érdeklődők is.

Bár a technika ördöge nem aludt, és az élő közvetítés ez alkalommal elmaradt, március 24-én délelőtt a Civil Házban jeles vendégeinkkel értékes beszélgetést folytattunk a szentendrei vízminőségről. Velünk volt Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace munkatársa, és csatlakozott hozzánk Hazai Attila, környezetvédelmi referensünk és egyben főkertészünk. A beszélgetést Andrasev Szonja, Gerzsány Róbert, Mészöly Ágnes és Vajda János tartották technikailag kézben, a moderátor pedig Tarnóczy Mariann volt.

Mi a helyzet a helyi vízszennyezettséggel?

Az első témakör ezt a kérdést igyekezett körbejárni: a szentendrei orosz laktanya és az ahhoz igen közeli, a Dera túloldalán lévő egykori PEVDI telep több évtizedes talajszennyezése, ennek kezelése, valamint a gödi Samsung akkumulátorgyár köré csoportosultak a kérdések. Ami a helyi problémát illeti, féltjük ivóvízbázisunkat, igencsak ideje lenne már elkezdeni a kármentesítést. Nagyon jó hírt kaptunk Hazai Attilától: “A 2020-as közbeszerzési pályázat folyományaképp idén nyáron jogerős döntés születik a kármentestés módjáról – 269 db injektáló kutat kötelesek 2022. június 30-ig kiépíteni, ezeken keresztül indul meg a kármentesítés. “

Ami a gödi gyárat illeti, ott korántsem ilyen fényes a helyzet. Simon Gergely a Greenpeace részéről elmondta, hogy mivel kiemelt állami beruházásként valósul meg a Samsung gyár bővítése, ezért gyakorlatilag mentesülnek a környezetvédelmi előírások alól, a helyieknek alig van beleszólása az ügyben. “Gödön Pest megyéhez csatolták a iparterületet, ezáltal a helyi polgármester sem kap információt arról, hogy milyen anyagokat fognak használni ezen a helyszínen”. Hasonló jellegű beruházást lakott területtől, ivóvízbázistól, élő víztől tisztes távolságban illik csak megvalósítani – véli a szakértő. Az ott lakók félnek: a veszélyes anyagok (elektrolit és társai) aggodalommal töltik el a gödieket, zaj van, természet helyett a hatalmas gyártelep. Sajnos szakértőnk sem tudott minket megnyugtatni – hiába szép és jó dolog pl. az elektromos autó, amihez ugye akkumulátorra van szükség –, ez a gyár a dél-koreai Samsungon kívül senkinek sem előnyös.

Mi a helyzet az ivóvízzel?

Következő témánk az ivóvizek minőségét, tisztaságát járta körbe. Lehet-e a csapvizet inni, kell-e szűrőberendezés, milyenek forrásvizeink, miben tárolhatjuk a hazaszállított forrásvizet, mire használható az esővíz stb. stb. Nos, csapvizünk jobbára iható, rendszeresen ellenőrzik, de ha aszály van – amire nyáron számítunk –, a szennyezettség nőhet, mind a mezőgazdasági kemikáliák – amelyeket sajnos jócskán használunk, mind egyéb szennyeződések miatt. Ólom is kerülhet a csapvízbe – a vízvezetékekből, ha elég régi az épület. A javaslat az, hogy ha 30 évnél régebbi építésű házban lakunk, tudakozódjunk vezetékeink anyaga után, és nem árt egy csapra szerelhető víztisztító berendezés. A Nemzeti Népegészségügyi Központ által bevizsgált szűrőkből célszerű választani. Ez az információ honlapjukon elérhető. A kancsós megoldás az ólom kiszűrésére alkalmatlan.

Forrásvizeinket illetően Hazai Attila megint jó hírrel szolgált: 24 forrásra vonatkozó katasztere van Szentendrének, folyamatosan figyelik a vízminőséget – jelenleg forrásainak vizei ihatók. Mehetünk tehát a Lajos-forráshoz, vagy Visegrádra a Kám-forráshoz, Sztaravodára – de a forrásvizet hosszú ideig ne tároljuk műanyag palackban, főleg ne érje napfény a palackot. Legjobb az üvegből készült tároló. Az esővíz ivásra nem, de minden másra nagyszerűen használható, egyéni és közösségi gyűjtése igencsak ajánlott.

A szúnyoggyérítés milyen hatással van az élővizeinkre?

Ehhez tartozóan a kémiai szúnyogirtás kérdése is felmerült. Ez nem jó megoldás. Nemcsak azért, mert nem kizárólag szúnyogokat, hanem azok rovartársait, halakat más élőlényeket, a természeti környezetet, vizeinket és növényeket is pusztítja az alkalmazott az eljárás során alkalmazott deltametrin, de emberre is veszélyes idegméreg. Ideje áttérni a biológiai szúnyoggyérítésre – kizárólag helyesen mért és magas csípésszám esetén.

Hamar eltelt a kiszabott idő – sok kérdés, „vizes” téma lenne még. Összességében talán annyit emelnénk ki, hogy a tiszta ivóvíz egyik legnagyobb kincsünk. Takarékosan bánjunk vele, ha lehet, ne ivóvízzel öntözzünk, csökkentsük, racionalizáljuk vízfogyasztásunkat – a felmérések szerint itt,

a világnak ezen az élhetőbb felén egy fő naponta mintegy 150 liter ivóvizet használ el. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a világon kb. 3 milliárd embernek nincs elegendő egészséges ivóvize, akkor világos, hogy jobban meg kell becsülnünk a vizet, éltető elemünket.

Hiszen az emberi test tömegének is több, mint fele víz, az ember víz nélkül csak néhány napot bír ki. A Föld felszínének mintegy háromnegyedét víz borítja – vizeink sajnos egyre melegebbek és szennyezettebbek. Ideje elgondolkodnunk azon, hogyan bánunk bolygónkkal, azon belül is életünk alapvető alkotó elemével: a vízzel.
A víz világnapja alkalmából meghirdetett események egységes szlogenje idén:

ÉLHETŐ JÖVŐ-IHATÓ VÍZ.

2023-ban ez lehetne:

LEGYEN IHATÓ, EGÉSZSÉGES A VIZÜNK
ÉS AKKOR ÉLHETŐ LESZ A JÖVŐNK.

Mindenki Szentendréje – Ökoparty

További cikkeink a témában