Nánási Andrea környezetvédelmi szakpszichológusi tanulmányai során találkozott először a természetművészet fogalmával, majd hamar rátalált Erőss István munkásságára, aki keleti tanulmányútjai során találkozott ezzel a szemlélettel. Később kutatásaira és tapasztalataira alapozva építette fel az egri Eszterházy Károly egyetem természetművészeti specifikációjának tananyagát. Megfogalmazása szerint a természetművészeti alkotások egyrészt a természettel való harmónia újrateremtésére törekszenek, másrészt természetben megtalálható anyagokat, tárgyakat, helyszíneket használnak. Ilyenmódon nem illeszkednek a fősodorbeli művészeti irányzatok sorába, hiszen a művek nem állíthatók ki múzeumokban, galériákban, sőt – jellegüknél fogva – valójában nem is az örökkévalóságnak készülnek. A természetművészet különbözik az általunk inkább ismert land arttól is. Míg a land art gyakran monumentális alkotásokat hoz létre, és a környezetben eszközölt nagyobb beavatkozásokkal dolgozik, addig a természetművészet eszköze inkább a finomérintés. – mondja Andrea. – Engem pszichológusként pont az fogott meg, hogy itt nem az ember dominanciája érvényesül a természet felett. A természetművészetben van egy demokratikus viszony, egymástól való kölcsönös függés, egymáshoz való alkalmazkodás, és ami a legfontosabb, alázat a természet iránt.
Egervári Júlia az Eszterházy Károly egyetemen diplomázott Erőss István tanítványaként, jelenleg ugyanitt tanársegéd, mindeközben doktori tanulmányait végzi. Andreával első közös munkájuk egy Erasmus+ projekt volt, amelyre tavaly tavasszal került sor Szentendrén egy nemzetközi csapat, köztük a VSZC Petzelt József Technikum és Szakképző Iskola diákjai és tanárai részvételével. A projekt fő témája – innovatív módszerek a pedagógiában – kapcsán a természetművészetet választották. Júlia a Dunakanyar Magániskolában tanít, PhD kutatási témájának fókuszában az áll, hogy a természetművészetet hogyan lehet belevinni a művészetpedagógiába, és ezeket a módszereket tanítási gyakorlata során rendszeresen alkalmazza is. Szinte mindenféle korcsoporttal dolgozott már együtt, az egészen piciktől a nagyokig.
Úgy tapasztalta, hogy a petzeltes diákok nagyon nyitottak voltak a közös munkára, a Duna-part pedig ideális helyszínnek bizonyult. Meglepő volt, hogy milyen színvonalas lett az eredmény – mondja. – Ebben a műfajban az az izgalmas, hogy nem igazán lehet előre megtervezni a műveket, sőt a folyamatot sem, előkészületként legfeljebb a helyszínt lehet kiválasztani. Azzal dolgozunk, amit találunk – nyilván úgy, hogy az adott környezetben kárt ne okozzunk –, és mivel minden csoport más, mindig érdekes, hogy az adott csoport mit tud kezdeni a kiválasztott helyszínen. Ilyenkor én általában leginkább facilitátor szerepben vagyok jelen, nem adok konkrét instrukciókat, inkább megkínálom őket különféle lehetőségekkel.
Úgy látja, bár a fiatalok valamennyire eltávolodtak ugyan a természettől, és általában az okoseszközök nyújtotta virtuális világ sokkal több ingerrel szolgál számukra, a természetművészet segítségével, a megfelelő környezetben és módszerekkel akár percek alatt át tudnak hangolódni. Andrea meglátása szerint a fiatalok jellemzően hozzá vannak szokva ahhoz, hogy adott feladatot adott instrukciók mentén, meghatározott idő alatt, és eredménnyel kell teljesíteniük. Emiatt nehezen tudnak mit kezdeni egy olyan helyzettel, ahol nincsenek meg ezek a kötöttségek. Pszichológusként úgy látja, hogy a természetművészet pedagógiában való alkalmazása jó lehetőség egy mentálhigiéniai megújulásra is. Az eszközök viszonylag könnyen elérhetőek – különösen itt Szentendrén, hiszen az ember bármerre elindul, előbb-utóbb valamilyen természeti környezetben találja magát.
Beszéltünk arról, hogy a természettől elidegenedtünk – mondja –, de én úgy látom, hogy az alkotás élményétől is. A természetben való alkotás azonban a ceruza vagy az ecset helyett teljesen más eszköztárat ad a kezünkbe, amellyel viszont az is ki tudja fejezni magát, akinek ez egyébként nehézséget jelent. Mindeközben kialakul a kompetenciaélmény, ami megmarad. A környezeti nevelésnek az intézményes formája a kognitív ismeretátadásra korlátozódik, és a környezeti attitűd másik két összetevője – akár az érzelmi, akár a cselekvéses – nagyon alulreprezentált marad.
Természetművészet Szentendrén
Nánási Andrea célja elsősorban az, hogy a természetművészetet megismertesse a szentendrei pedagógusokkal, és a módszert meghonosítsa a szentendrei iskolákban. Ennek mentén már az idei év elején összehívott egy pedagógusokból és ökoszeméletű érdeklődőkből álló csapatot. A 2023-as Fenntarthatósági Témahét keretében két középiskolában, a Szentendrei Református Gimnáziumba és a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tartottak bemutató jelleggel természetművészeti foglalkozást, amelyhez Varga Anna, a dunabogdányi Tutaj Műhely vezetője is csatlakozott. A középiskolák részéről nagyon nyitott volt a fogadtatás. A foglalkozások a móriczos, refis és petzeltes diákok részvételével, a Bükkös-pataknál, illetve a Dunaparton zajlottak. Egy rövid elméleti ízelítő után kis csoportokban alkottak az ott fellelhető eszközökből, azzal a módszerrel, hogy csak finom módon, finomérintéssel avatkoztunk bele a természet rendjébe, és csak megpróbáltuk kicsit hangsúlyozni azt a szépséget, amit már a természet létrehozott. – meséli Andrea.
A Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusai, György Gabriella és Sütő Tünde is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Idén nyáron általános iskolások számára tartott múzeumi gyerektáboraikban a képzőművészet és a régészet mellett a természetművészet is helyet kap. Felső tagozatos diákoknak szóló táborukban Egervári Júlia is részt vesz, egy délelőtti foglalkozást tart a Dunaparton. Emellett a múzeum fogadja a városi napközis táborokat is, a két hét alatt szintén tervben vannak természetművészeti foglalkozások.
-lzs-
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. június 7-ei lapszámába jelent meg.
Fotó: Nánási Andrea
