A védőnő, akit mindenki ismer
Szentendre Város Szolgálatáért díj:
Péter Erzsébet
Ő az, akit szinte mindenki ismeri a városban, hisz az évek során gyakorlatilag az összes körzetben dolgozott. E mellett iskolavédőnőként is tevékenykedett, nagyon jó kapcsolatot alakított ki a tanulókkal és a pedagógusokkal. Nehéz megfogalmazni, mi az, amit ő képvisel. Lelkiismeretes, becsületes védőnő, aki hatalmas szaktudással rendelkezik. Az évek során folyamatosan képezte magát, munkáját rendkívüli alázat jellemzi. A nehézségektől sohasem riadt meg, a lehető legprecízebben igyekezett megoldani a problémás helyzeteket. Egyszerre képes ellátni a gondozottjait és összetartani a szentendrei védőnői csapatot. Erzsi nem egyszerűen védőnő, hanem kiváló munkatárs, és igazi barát is. Több mint hatezer gondozottja volt, számos család köszönheti neki, hogy hasznos tanácsokkal támogatta őket gyermekeik nevelésében. Több éves tapasztalatának köszönhetően mindig felismerte az esetleges eltéréseket, így mindenki időben megkaphatta a szükséges fejlesztést. Nagyfokú empátiáról tett tanúbizonyságot akkor is, amikor a szociálisan rászoruló családokat adományokkal támogatta, a lehetőségeket felmérte, az adományok átadását megszervezte.
Legyen szó közösségi munkáról vagy önkéntes feladatról, mindig elsőként segített. Munkája mellett odaadó, gondoskodó családanya és nagymama, három gyermeket nevelt fel és jelenleg három unokája van, de idős szüleiről is napi szinten, lelkiismeretesen, szeretetteljesen gondoskodik.
A díja kapcsán azt kérdeztük tőle, mit kapott ő Szentendrétől, miért olyan fontos számára ez a város, hogy ennyit tett az itt élőkért. „Eredetileg budakalászi vagyok” – árulta el, – „de a tanulmányaim befejezése után nem sokkal ide kerültem. Szentendre csodálatos város, szeretek itt élni, és nem kevesebbet köszönhetek neki, mint a gyerekeimet. Ők itt születtek az akkor még működő szülőotthonban. Itt nőttek fel, itt élnek ma is. A munkámat, a gyerekeimet, a családomat, az otthonomat jelenti azóta is a város.”
„Nem volt kérdés, hogy ide jönnünk kell!”
Szentendre Város Közművelődési díja:
Gyúró Tamás és Gyúróné Domján Andrea, Diótörő Balettiskola
Az idén 30. évfolyamát indító Diótörő Balettiskola 1993-ban kezdte működését Szentendrén, a Dunaparti Művelődési Házban (DMH), és azóta is a Szentendrei Kulturális Központ egyik közművelődési csoportjaként van jelen városunk kulturális életében.
Alakulása óta Gyúróné Domján Andrea és Gyúró Tamás a vezetői. Egészen fiatalon, a huszas éveik legelején mondtak fiatal házasként igent Göllner Judit felkérésére, hogy vegyék át a helyi balettképzés vezetését. Andrea eredetileg tanítóképzőn, Tamás pedig néptánc szakon a táncművészeti egyetemen szerzett diplomát, de mindketten elvégezték a balettoktatói iskolákat is. „A felkérést fantasztikus dologként éltük meg, nem volt kérdés, hogy ide jönnünk kell!” – mesélik lapunknak.
Azóta többszáz gyerek, több generáció nőtt ki a kezeik közül. Céljuk nem elsősorban hivatásos balettáncosok kinevelése, hanem a mozgás örömének, a tánc és a kultúra szeretetének az átadása. „Természetesen, amikor tehetséges gyerekekkel találkozunk, mindenképp jelezzük a szülők felé, nem elhallgatva azt sem, hogy ez egy nagyon nehéz pálya, amelyen a sikernek csupán egy töredéke a tehetség. Ha pedig úgy döntenek, hogy megpróbálják komolyabban venni, mi segítünk akár a továbbiakra való felkészülésben is” – tudjuk meg Tamástól.
Jelen pillanatban 70 gyerek jár hozzájuk összesen öt korosztályban. A foglalkozásokat a DMH-ban kedden és csütörtökönként tartják. Jelentkezni már óvodás kortól lehet, de az oktatók szerint 5 éves kortól ideális megismerkedni ezzel a tánccal. Az órákat balettalapokra építik, és emellett színesítik a kicsik számára kedves musicalekre, mesebalett zenékre betanított koreográfiákkal is. Az órák improvizatív feladatokkal zárulnak, mikor is különféle zenékre bármit táncolhatnak a kicsik.
Merthogy a tánc és a zene terápia is, vallja Andrea és Tamás is. „Továbbá azt is tapasztaljuk, azzal, hogy a gyerekeink a rendszeres balettórák és a fellépések által, egy olyan önbizalmat és magabiztosságot kapnak, amelyek az életben később bármilyen más helyzetben, megmérettetésben is javukra válnak majd” – teszi hozzá Andrea, majd Tamás kiegészíti, – „a harmadik fontos hozadéka a balettnek a rendszeres mozgás, vagyis az egészség”.
A Diótörő Balettiskola három évtizede alatt több száz lelkes balettnövendék került ki Andrea és Tamás kezei közül, többen is a balettet, a táncot választották hivatásul, és vannak olyanok is, akik oktatóik nyomdokába léptek és tanítják ezt a hivatást.
A jövőről kérdezve őket, azt mondják, a bejáratott út jól működik, arról nem szeretnének letérni, de egy vágyuk van, hogy egy nap majd a fiuk – aki most kezdte a Bartók Konzervatóriumot – zenekara kísérje élő zenével a Diótörő Balettiskola előadásait.
„A betegek szeretete az, ami fontos volt, és ami megerősített a munkámban”
Szentendre Város Közegészségügyi Díja:
Faragó Józsefné dr. Metykó Zsófia
Mindenki Zsófikája, azaz Faragó Józsefné dr. Metykó Zsófia több mint 50 évet állt a gyógyszertára pultja mögött, és szolgálta a szentendreieket. A Vesztőn született asszony a gimnáziumot már a városban járta ki, bár a Ferences Gimnáziumban való érettségizés nemhogy segítette, rontotta is a továbbtanulási lehetőségeit. Eredetileg tanár szeretett volna lenni, de az érettségi évében, 1958-ban se a tanári szakokra, se jogra nem lehetett jelentkezni, így nekiállt munkát keresni. Kiderült, hogy az egyházi iskola nem jó belépő a munka világába, egyre másra utasították el, végül egy véletlen sodorta a Paprikabíró utcai patikába, ahol négy évig dolgozott, mint laboráns, majd végül gyógyszerész szakra jelentkezett. Az egyetem mellett végig dolgozott, kéthetente pedig az ügyeleti ellátásban is segédkezett. Diploma után egy év gyakorlat következett Pomázon, majd visszatért egykori munkahelyére és 1970-ben megkapta a vezetői posztot. „A 80-as évek elején igény merült fel, hogy a lakótelepen is legyen gyógyszertár. Az akkori gyógyszertári központ a Paprikabíró utcai patikát helyezte át oda, igy vezetőként ott dolgoztam 1991-ig” – mesélte.
A 90-es évek elején a rendszerváltás meghozta a lehetőséget, hogy magánpatikák nyíljanak az országban. A Kereskedelmi Banktól kapott kölcsön segítségével vágott bele. A Paprikabíró utcai, egykori gyógyszertárban akkora már egy papírbolt és egy kis lakás kapott helyett, utóbbit kaphatta meg. A kis lakást teljesen átalakították, a patika végül 1991. december 21-én nyílt meg Szent Endre Gyógyszertár néven. Később meg lehetett vásárolni a rossz állapotú ingatlant, amely több felújításon is átesett az évek alatt.
A gyógyszertár jól ment, így a Pannónián is nyitottak egy fiókgyógyszertárat 2002-ben, hogy az ott élők is be tudják szerezni a gyógyszereiket. A kis patika hamar az idősek találkozóhelyévé vált, szomszédok beszélgettek a fák alatt. 2011-ben zárt be. A Kanonok utcai gyógyszertár átvétele volt a következő mérföldkő a patika életében, az egykori Paprikabíró utcai gyógyszertár ott talált helyet. Zsófia segítséget is kapott unokahúga személyében, aki először asszisztensként, később pedig az egyetem elvégzése után gyógyszerészként dolgozott, és dolgozik ma is, sőt évek óta vezeti is a gyógyszertárat. “Családi titkokat meséltek el az emberek, bensőséges viszony alakult ki sok vásárlóval. A nyolcvanat már betöltöttem, amikor abbahagytam a munkát a Covid alatt” – mesélte lapunknak. 2015-ben kapta meg a Magyar Gyógyszerész Kamara Tantus Amor Operis Pharmaciae emlékérmét, munkája elismeréseként.
„Élmény ezen a területen dolgozni”
Szentendre Város Testnevelési és Sport díja:
Gergi Erna
Gergi Erna testnevelés-földrajz szakos tanári diplomáját 1998-ban szerezte, 2012 óta a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium testnevelő tanára. Szakvizsgázott pedagógus, gyakorlatvezető mentortanár. Tevékenységét az iskolai testnevelés oktatás élmény- és tevékenységközpontú megújítása és a sport iránti elkötelezettség mellett, Szentendre Város sportéletének aktív formálása is jellemzi.
Több mint 20 év versenysport áll mögötte. NB I-es és NB I/B-s csapatokban kézilabdázott. Szakedzőként ifjúsági és serdülő csapatokkal városi és megyei szinten ér el sikereket. Rendszeresen részt vesz Szentendre és a környező települések diáksportéletének szervezésében, városi, térségi és iskolák közötti versenyek szervezésében.
Szentendre Város sportkoncepciójának egyik előterjesztője, a városi sportélet működésének és fejlesztésének egyik aktív szervezője.
2021 májusa óta munkatársa a Szentendre és Vidéke szerkesztőségének, mint a sport rovat felelőse. Munkájával a városi lap újra teljeskörűen ad hírt a város sportéletéről és -eseményeiről, írásaival pedig arra törekszik, hogy mindenki megtalálhassa itt a helyben a számára ideális mozgásformát.
Lapunk a városhoz fűződő viszonyáról is megkérdezte őt. Mint kiderült, Erna 2002 óta él Szentendrén a családjával, és 20 év után bátran jelenti ki, ez az otthonuk, a vidéki város hangulata, az itt élők kedvessége, az óvodáknak, iskoláknak köszönhető barátok mind idekötik őket. „Itt kezdtem el újra a tanári pályát, amit azóta is hivatásomnak tekintek. Így Szentendre az újrakezdést is adja nekem” – vallja. Hozzáteszi, „a sport és gyerekek iránti szeretet a testnevelő kollégák együttműködő- és szervezőkészségén is megmutatkozik, így számomra élmény és öröm ezen a területen dolgozni. Jó látni, hogy senki sem csupán elvár, hanem tesz is azért, hogy a jövő generációja a mozgást megszeresse és életének fontos részének tekintse.”
„Minden kornak megvan a maga nehézsége”
Szentendre Város Tisztes Iparosa díja:
Vörös Edvárdné és családja
A Szentendrén élő és dolgozó kereskedő család „feje” Vörös Edvárdné, akinek már a nagymamája, Bleszits Bözsi néni is kereskedő volt az 1950-es években, Szentendrén. „A kereskedői pálya az egyetlen közös bennünk” – árul el egy családi titkot Erzsi – „anyám nagyon fiatalon szült, nagyanyám meg a munka mellett nem tudott felnevelni, így örökbe adtak, de szerencsére itt maradtam Szentendrén.”
Vörös Edvárdné 1971-ben kezdte kereskedői pályáját a Kossuth Lajos utcai bútorüzletben, majd az ÁFÉSZ égisze alatt működő gazdabolthoz került. 34 évet töltött az üzlet élén, mielőtt 2014-ben – családi okok miatt – átadta annak vezetését. „Lassan alakult minden, lépésről lépésre. Előbb szerződéses viszonyban, majd bérlőként dolgoztam, végül az árukészlet tulajdonosaként, már önállóan – párhuzamosan az ÁFÉSZ-hálózat leépülésével” – emlékszik vissza az eltelt évtizedekre. – „Iker-unokáim szerencsére már ott voltak velem, kitanulták a kereskedés csínját-bínját, volt kinek átadnom a boltot.”
Jelenleg az unoka, Marci viszi a Gazdaboltot, aki – Erzsi szerint – ismeri a titkot: „Nagyon kell érteni az emberekhez. Nem tudhatjuk, ki milyen hangulatban lép be a boltba – ha dühös, ha fáradt, akkor is figyelmesen, érdeklődve érdemes hozzá fordulni. Szerencsére Marcira nincs panasz, az ismerősök lépten-nyomon megállítanak, hogy dicsérjék.”
Kisebbik fia, László szintén a családi hagyományokat folytatja: feleségével a szentendrei piacon működtetik pecsenyesütő boltjukat. „Nagyon nehéz ma vállalkozóként megélni” – összegzi tapasztalatait, – „de az is igaz, hogy minden korszaknak megvan a maga nehézsége – én például nagyon szerettem volna egy időben megvásárolni a Gazdaboltot – de el kellett fogadnom, hogy nem tudok egyik pillanatról a másikra előteremteni sok tízmillió forintot, a város pedig gyorsan túladott rajta.”
Erzsi elmeséli még, hogy nagyon meglepte a városi díj, meghatódott, főleg, amikor megtudta, hogy az elismerő díj személyére a város lakói is szavazhattak. „Szeretem ezt a várost. Itt születtem, itt éltem le az életemet, szinte mindenkit ismerek, számos barát vesz körül. De, ami a legfontosabb: nagyon büszke vagyok a családomra, boldoggá tesz, hogy hat dédunokám van, és nagy családunk jó része itt él körülöttem, ebben a szép városban, Szentendrén.”
„Természetközeliség és küldetés”
Szentendre Város Közbiztonságáért díja:
Fekete András
Alig négy éve dolgozik Szentendrén, de a várossal való kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza – mesélte Fekete András, aki a Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatalban kezdett dolgozni 2018-ban közbiztonsági szakterületen, 2019-től pedig a Szentendrei Rendészeti Igazgatóság igazgatóhelyettese lett. Bár munkája nem igazán látható az itt élők számára, ez nem teszi kevésbé fontossá. Felügyelete alá tartozik a város polgári védelmi tervei és rendszere, valamint az árvízvédelem kiemelten fontos szervezési, tervezési feladata.
„A munkám egy része, a mentési feladatoknak nagy része megelőzhető lenne, ha az emberek betartanák a szabályokat” – véli András, aki a rendészet mellett a Pannon Mentőkutyás Alapítvány – Pest Megyei Kutató Mentő Szolgálatának, a Szentendre Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének és a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának is tagja. Nem született szentendrei, de gyerekkora óta volt itt a családjának nyaralója, és a várost körülvevő flóra különösen vonzó számára. Az elismerést, bár bőven megérdemelné, nem a mentési munkálatokért kapta, hanem a Szentendrei Rendészeti Igazgatóságon végzett munkájáért, ahol a polgárvédelmi, a honvédelmi, védelmi igazgatási feladatokkal foglalkozik. A városi rendezvények biztonságtechnikájáért is ő felel. „Az emberek nincsenek tisztában vele, hogy a védelmi igazgatási feladatok is hozzánk tartoznak, és nem csak büntet a SZERI. A Covid alatt rengeteg feladatot vállaltunk magunkra, óvodák, iskolák, intézmények fertőtlenítését végeztük, és többet a mai napig végzünk. Azt gondolom, hogy a rendészet gyorsan bevethető haderőként végezte a feladatokat a járvány alatt. Amikor az ember bajba kerül, akkor két dolgot csinál: egyrészt azonnal fegyveres vagy biztonsági szolgálathoz fordul, másrészt elkezd rimánkodni, hogy legyen minél előbb megoldás a problémájára, érjen oda a segítség” – vallja András, akinek fő célja, hogy megelőzze a bajt. Munkája mellett túravezetőként is tevékenykedik, búvárkodik, terepfutó, utóbbiban versenyez is, korosztályának élvonalába tartozik.
A civilek írják a kottát
Szentendre Város Civil Szervezete díj:
Civil Kotta Egyesület
A Civil Kotta 2016-ban alakult szentendrei polgárokból. Fontosnak tartják, hogy a város lakóit bevonják a lakókörnyezetüket érintő kérdések eldöntésébe. Céljuk, hogy megszólítsák a szentendreieket, segítsék a szűkebb közösségeket helyi problémájuk megoldásában. Alapvető törekvésük, hogy a városvezetés a döntések előkészítésénél figyelembe vegye Szentendre lakóinak a szempontjait. Többször felkarolták kisebb közösségek ügyét, például támogatták a Zúzmara utcai lakóközösséget az adótorony elleni kiállásukban, segítették a helyi szervezeteket és magánembereket a helyi építési szabályzat 2017-es felülvizsgálatában. Tiltakozást szerveztek a Bolgár utcai parkoló helyén építendő irodaház ellen. Nemcsak részt vettek, de többeket bevontak a Sztaravoda Park közösségi tervezésébe. Elkészítették a 11-es problématérképét, ötleteket, javaslatokat gyűjtöttek, hogy aztán szakmai csapattal egyeztetve kidolgozzák a megoldásokat. Felmérték és bemutatták a Postás Strandhoz tervezett Irodapark hatását a környezetére, a városképre és természeti értékeinkre, az árvízvédelmi aggályokat. Kiálltak a helyi értékek védelme mellett, kezdeményezték azoknak a természeti, védendő értékek felmérését és védelmét, melyeket például a Pomázi út alatti építkezések veszélyeztetnek. Minden választás alkalmával a szavazási hajlandóság növelését segítették a térség problémáinak kérdőíves felmérésével, jelölti vita, fórum szervezésével, az „Ideális képviselő” program összeállításával, internetes kampányaikkal. Vallják: a közéletben a lakosság, a civilek írják a kottát!
„Szentendre nem csak otthonunk, de járási központ is, így a szomszédos települések életére nézve is lényeges, hogy hogyan alakul, fejlődik” – véli Szulovszky István a Civil Kotta Egyesület elnöke. – „Egy város jövője nem képzelhető el a benne élők érdekeinek érvényesülése nélkül, ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a meghatározó közéleti témákban minél többen bevonódjanak a folyamatokba. Ezért foglalkoztunk kiemelten a városrész életére visszavonhatatlanul nagy hatással bíró Postás Strand építési szabályzatával, ezért jártuk végig a 11-es belvárosi szakaszát kerekesszékes aktivistákkal a felújítás tervezési szakaszában, és ezért foglalkoztunk más, kisebb vagy nagyobb közösségek életét befolyásoló közügyekkel a Közéleti Műhely sorozatunkban. Célunk, hogy világnézettől, politikai beállítottságtól függetlenül minél többek véleménye jelenjen meg a közös jövőnket meghatározó folyamatokban, hogy minél szélesebb körű párbeszéd alakuljon ki a közös ügyeinkben, hiszen az eltérő szempontok, az eltérő vélemények nem ellenséggé vagy ellenféllé tesznek minket – ahogy ezt sokan megéljük, sajnos a mindennapjainkban -, hanem feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy városi szinten is jól reagáljunk a társadalmi igényekre, és a különböző szempontokat tartalmazva erősebb, előremutatóbb, minél többeket szolgáló megoldások születhessenek meg! Célunk, hogy minél többen bekapcsolódjanak a munkánkba, ezért várjuk a város ügyeivel kapcsolatos észrevételeket, és az aktív, a városért tenni kívánó aktivisták jelentkezését.”
Az írás a Szentendre és Vidéke 2022. november 9-ei lapszámában jelent meg.
Fotó: Révai Sára
