Az idei turisztikai szezon beindulására várva a 2021 októberében elfogadott Turisztikai Koncepció új nézőpontjáról, főbb irányairól, megvalósításának nehézségeiről a Szentendre és Térsége TDM Nonprofit Kft. ügyvezetőjével, Lőrincz Ágnessel beszélgettünk.
Csendesek a hétköznapok Szentendre belvárosában – persze most, hogy kitavaszodott, a hétvégéken már megtelnek a teraszok, nyüzsög a sétány, dolgozik a híres lángosos és a fagyi is fogy rendesen. Erős a várakozás és a remény, hogy a nagybetűs SZEZON újra teltházzal köszönt a városra. Pedig a pandémia rendesen megtépázta a turisztikai ágazatot; vendéglátóhelyek, butikok sora zárt be, az előző évek tömegturizmusra épülő koncepciója pedig gyakorlatilag összeomlott.
„Ha a helyiek jól érzik magukat a városukban,
akkor az ide látogató is jól fogja érezni magát.”
A város turisztikai főszezonját uraló tömegturizmus létjogosultsága körül már évek óta vita zajlott, hiszen az itt lakók számára az év nagy részét egyre élhetetlenebbé tette. Ilyenkor rövid időre ugyan, de tömegek lepték el a mediterrán utcákat, a gyorsan megtelt parkolókból kiszorulva autók hada sorakozott a békés utcákban, a külföldi vendégekre berendezkedő és árat szabó belvárost régóta alig-alig látogatták a szentendreiek. Ez utóbbi a járvány két éve alatt sem változott érdemben: ha a külföldiek el is maradtak, helyébe tömeges belföldi „kiáramlás” lépett.
A koncepció egyben új szemléletű megközelítést is jelent: kialakításakor a város vezetése megfogalmazta elvárásait, melynek fő elemei a következők:
– A helyi identitás erősítése, élhetőség / életminőség javítása
– Helyi vállalkozások/lakosság dinamizálása
– A helyi gazdasághoz való hozzájárulás erősítése
– A látogatók preferenciáinak átalakítása: elsősorban azokat várják, akik a város épített és természeti adottságaira, kulturális és nemzetiségi örökségére, a város és a Duna kapcsolatára kíváncsiak.
– A látogatók számának növelése helyett a fő cél a tartózkodási idő növelése
A TDM ügyvezetője állítja, hogy a pandémia végsősoron nem tett rosszat Szentendrének, hiszen a teljes turisztikai szektor arra kényszerült, hogy – feladva az addigi kényelmes, megszokott hozzáállást – újragondolja céljait és célközönségét, és ha kell, összefogjon azokért. „Kiderült, hogy – belföldi látogatók mellett – a helyiek is újra kíváncsiak lettek saját városukra. A szektor vállalkozásai gyorsan reagáltak: elkezdtek közös projektekben gondolkodni, mindenki –beleértve a város vezetését – azon kezdett dolgozni, vajon miként lehet megszólítani az addig elhanyagolt helyieket. Mi például 2020 végén felmérést készítettünk a körükben; arra voltunk kíváncsiak, milyen idegenforgalmat fogadnának el szívesen az itt lakók. Egy desztináció csak akkor sikeres, ha a helyiek jól érzik magukat a városukban, mert akkor az ide látogató is jól fogja érezni magát” – fogalmazza meg a későbbi koncepció alapvetését Lőrincz Ágnes, majd a nehézségekkel folytatja: „Persze addig csak tervezünk és álmodozunk, amíg olyan alapvető beruházások nem valósulnak meg, mint pl. vendégmosdók kialakítása, infótáblák kihelyezése, vagy kültéri parkolók építése – az autóktól már nem lehet gyalogosan közlekedni, ez az egyik legkritikusabb pont a helyiek számára. A feladat nem egyszerű, hiszen – pl. Vác vagy Veresegyháza helyzetéhez képest – korlátozottak a terjeszkedés lehetőségei. Nagyon kicsi helyen van rengeteg mindenünk…”
A városlakóknak szánt programok szervezésében a Ferenczy Múzeum Centrum jár az élen helytörténeti kiállításaival, múzeumpedagógiai programjaival, de ezen dolgoznak PMK vagy a Kulturális Központ klubjai, programjai is.
A TDM 2020 végén vette át a helyi közösség fontos központjának számító Bükkös parti Piac üzemeltetését, biztosítva ezzel a tervezhető fejlesztéseket, a folyamatos problémakezelést. Lőrincz Ágnes szerint az ország egyik legszebb patakparti piacát lehetne kialakítani, megfelelő anyagi forrás birtokában.
Zajlik a szakmai munka az itt lakóknak szánt Szentendre Kártya feltételeinek kialakításáról. A TDM folyamatosan egyeztet a helyi vállalkozókkal, például arról, hogy milyen kedvezményeket tudnak biztosítani – például hétköznaponként – a helyieknek. Lőrincz Ágnes a szektor problémáival is számol. „Nagyon nehéz a vendéglátóknak ma Szentendrén is. A hétvége két napja alatt – bár nagyon sokan jönnek – lehetetlen egy teljes hét elvárt bevételét kitermelni, nem beszélve a munkaerőhiányról, ami miatt még vendéget is vesztenek. Nyitottak a városi kezdeményezésekre, ugyanakkor energiájuk nagy része a túlélésre megy el.
„Egyébként egy másik szegmens is felélénkült a pandémia alatt: rengeteg minőségi magánszállás nyílt a városban, extra szolgáltatásokkal. A két szektor együttműködésre van ítélve: a TDM ebben szakmai napokkal, találkozók szervezésével, folyamatos program-tájékoztatással segít. Miközben persze közös akciókat igyekszünk szervezni: ilyen lesz pl. a Szentendre a konyhában-projekt, hiszen egyrészt soknemzetiségű városként rengeteg hagyományos ételt tudunk kínálni, másrészt csodás menüsor rakható össze a város híres művészeinek kedvenc ételeiből – az eredeti receptek megvannak, már ’csak’ az étlapra kell kerülniük! A kezdeményezések sora folytatható: a helyiek kiszolgálása mellett fontos cél, hogy az ide látogatók számára ne csak a fagyi-lángos –ebéd bűvös háromszöge jelenítse meg Szentendrét számukra, hanem a múzeumok, a kulturális programok kínálatára is kíváncsiak legyenek. Formálódik a Nyitott Galériák rendszeres programja, és nagyon sikeres kezdeményezés indult tavaly az Utcatárlat patakparti megszervezésével.”
A fenti programok már megelőlegezik a koncepció egyik fő eleme, a közös, aktív részvételen alapuló Kreatív turizmus elképzeléseit.
A 2021 őszén elfogadott – A Városkutatás Kft. vezette szakmai társulás által elkészített – új Turisztikai Koncepció a mai helyzetre és a hosszabb ideje érvényesülő anomáliákra egyaránt reagálni próbál, és mert a problémák elsősorban a belvárosban jelennek meg, a koncepció főként erre a történelmi magra koncentrál. Az évek óta megoldásra váró problémák közül az alábbiak a meghatározóak:
– A látogatók rövid időt töltenek a városban
– Főként a kulissza, a mediterrán atmoszféra vonzó számukra, mellette nagyon keveset költenek, ami elsősorban fogyasztást, szuvenír-vásárlást és kismértékű múzeumlátogatást jelent.
– A látogatás helyszíne a belváros néhány utcájára korlátozódik.
– A kulturális – múzeumi – kínálat nem, vagy alig használ modern, eredeti formákat, mellyel kiléphetne a „magaskultúra” kizárólagosságából.
– A város gazdag épített öröksége erősen leromlott állapotban van.
– A koncepció a turizmus alábbi formáit részesíti előnyben Szentendrén:
– Kreatív turizmus és szabadidő eltöltés
– Kulturális és örökségturizmus
– Városlátogatások
– Lassú turizmus
– Rendezvények és fesztiválok
„Az emberek élményekhez és személyekhez kötődnek”
Lőrincz Ágnes szerint az a vállalkozás lehet sikeres – legyen gasztronómia vagy nyitott műhely -, ahol a tulajdonos jelen van, akivel beszélgethet a látogató, akinek megismerhető a személyes története, aki ha úgy adódik, együtt alkot a vendégével. „Jó példa Bicskei Brigitta Szövőműhelye, vagy a tavaly nyílt RegenTag Műhelygaléria, az Őri-Art Galéria… vagy Ekler Viktor sztárséf, Szabi, a pék… Sokszor beszélgetek a helyi vállalkozókkal arról is, hogy a kevesebb néha több, vagyis amiben erős, azt csinálja és ne pusztán a mennyiségre törekedjen, mert ez működőképes és fenntartható hosszú távon. Ehhez persze erős szemléletváltás kell, miközben ráadásul háború dúl a szomszédban, még itt a vírus, hatalmas a drágulás. Jó lenne a minőséget erősíteni, de bizonyos alapfeltételek azért kellenek hozzá: rendbetett épületek, megfelelő közlekedési struktúra, olyan hozzáállás, ami az egységes arculati tervet megérti és elfogadja. Nagyon nehéz változásokat kérni ilyen kiélezett helyzetben, és biztos vagyok benne, hogy még csak most jön a java.”
A koncepció szerint a Kulturális és örökségturizmus területén a legjobbak Szentendre adottságai, hagyományai és e turizmus-típusnak van a legjelentősebb szerepe a városmárkában is. A legfontosabb a belváros atmoszférájának megőrzése – ebben a turisztikai elképzelésekhez szorosan illeszkedő új vagyongazdálkodási koncepció segíthet, amely vállalkozói tőke bevonásával javasolja megújítva megőrizni az emblematikus belvárosi épületeket, ingatlanokat. De fontos elem az autentikus ételek, kultúra, művészet és autentikus táj, település, hagyományos életvitel és ünnepek megmutatása. Mindezt a régi atmoszféra megőrzésével, és ha lehet, a város visszaépítésével lehet elérni – javasolják a szakemberek. Az autentikus kínálat meghatározó elemei az Ferenczi Múzeum Centrum alá tartozó gyűjtemények és múzeumok. Jelenleg zajlik az FMC hosszú távú fejlesztési programjának megvalósítása, a szétdarabolt múzeumi hálózat egyes részeinek állag-és tartalmi fejlesztése. E szegmens nagy lehetősége lehet a jövőben a Castrum teljes területének megszerzése, illetve annak turisztikai szolgáltatási kínálatba való beillesztése.
„Ki kell találni, mit akarunk elmesélni Szentendréről”
Megújításra szorul a Városlátogató turizmus és az ún. Lassú turizmus: a vendégek jelentős része Szentendre esetén könnyen fogyasztható városi atmoszférákat keres, amelyekben rövid időutazás gyanánt el lehet veszni néhány órára, és nem igényel nagyobb figyelemkoncentrációt. A TDM városi séta-programjai már a minőségi, tartalmas és hosszabb városlátogatásokat célozza, de Lőrincz Ágnes szerint az idegenvezetők felkészítésével is sokat lehet tenni a változásért. „Figyelnünk kell rá, mit mondanak el rólunk a városba csoportokat hozó idegenvezetők: ne ő találja ki, hogy mi mond és mit mutat meg, hanem kell megfogalmaznunk, hogy mit szeretnénk elmondani magunkról. Szentendrének nagyon sok ’története’ van: mint mediterrán város, vagy a ’festők városa’, vagy a városhoz kötődő művészek személyes történetei… de itt a Duna, az árvizek története. Én biztosan az interaktívan is megközelíthető képzőművészeti vonalat erősíteném és a gasztronómiához kötődő sztorikat, amely végén szintén ’interaktívan’ meg lehet kóstolni azt, amiről szó volt. De a város egyedülállóan soknemzetiségű: hatalmas történeti anyag vár modern megjelenítésre, csak közösen dolgoznunk kell rajta, az Ivan Dan programja nagyon jó példa erre. Vagy itt vannak a városrészek: mindegyiknek megvan a maga története, csupán jól el kell mesélni őket, és persze szükség van az ott élők együttműködésére is.”
Az előző években a legnagyobb konfliktust a Rendezvények és fesztiválok nagy száma jelentette: a lakosságot és a belvárost is jelentősen megterhelték ezek a programok, akár a parkolásra, akár a zajra, akár a nagyszámú vendégseregre gondolunk. Akkor pályázati források jutottak ezen események megvalósítására – ma ez kivitelezhetetlennek tűnik. A koncepció javaslata, hogy a megfontolandó rendezvények kínálatában jelentős számú olyan esemény, tematika is felhasználható, amely a város örökségi és kisebbségi hagyományaihoz kapcsolódik és ezért fontosak lehetnek turisztikai szempontból is. Időben és térben széthúzódó, a helyi közösségeket megmozgató, a városban élő művészek részvételével kialakítandó rendezvényekre van szükség.
A TDM ügyvezetője szerint a kínálat egyik fő hiányzó eleme – egyedül a Skanzen erős ebben – a családokra, gyerekekre fókuszáló turisztikai programok sora. „Van rá példa a városban, de mindenképpen fejleszteni kell ezt a megközelítést is. Mint ahogy a nagy számú biciklis turizmus résztvevőit, vagy a vízitúrázókat, a vízisportok szerelmeseit is érdemes lenne eredeti, egyedi, városra jellemző attrakciókkal fogadni. Szentendre sok-sok lábon áll, sok kis puzzle-darabot kell rendbe hozni és egységbe szervezni, és ez nem kis feladat, több évre kell tervezünk a megvalósítást „– zárta a beszélgetést a TDM vezetője.
A megígért forrásra vár a Kereskedőház
A háromszáz éves Kereskedőház sorsa még mindig nem dőlt el, pedig egy 2017-es kormányhatározatban a kormány vállalta, hogy 2,6 milliárd forintot biztosít a műemléki épület felújítására. A fejlesztéseket a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) irányítja, így a fejlesztési keret megnyitásáról is az ügynökség dönt, de mostanáig egyetlen fillér sem került a város számlájára. Az MTÜ először a turisztikai koncepciót hiányolta, de akkor sem történt semmi, amikor tavaly nyáron az önkormányzat azt benyújtotta. Az önkormányzat a feltétlenül szükséges állagmegóvási munkálatokat elvégezte, de a teljes felújításra nincs pénze, így az épület állaga folyamatosan romlik. Ezért továbbra is arra vár az épület és az önkormányzat, hogy megérkezzen az öt évvel ezelőtti kormányhatározat értelmében járó állami támogatás, hogy végre elkezdődhessen az ikonikus épület felújítása.
Koltai Andrea
Címlapkép: Várallyay Tádé
Megjelent a Szentendre és Vidéke 2022 áprilisi számában.
