Ugrás a tartalomhoz

JEGYZET

Mi magunk „lakjuk le” Szentendrét

Szentendrén sokan alapvetően a belvárost értik, esetleg a beépített településrészeket, holott a város közigazgatási határa ennél jóval kiterjedtebb. Tekintettel arra, hogy Szentendre a fővárosi agglomeráció részeként alvótelepülés, a lakosok érzelmi kötődése, tájtörténeti ismerete eltérő, így a környezethez való viszonyulása is.

Dukay Igor jegyzete

Szentendrén sokan alapvetően a belvárost értik, esetleg a beépített településrészeket, holott a város közigazgatási határa ennél jóval kiterjedtebb. Tekintettel arra, hogy Szentendre a fővárosi agglomeráció részeként alvótelepülés, a lakosok érzelmi kötődése, tájtörténeti ismerete eltérő, így a környezethez való viszonyulása is. Az, aki mindennap ingázik, kevesebbet élhet meg a városból, és fő környezeti problémának az utak állapotát, a közlekedés nehézségeit, a levegőszennyezettséget látja. 

Fontos és nem csak általam megfigyelt jelenség az, hogy a városba a táj szépsége, illetve a belváros hívogató épített környezete miatt kiköltözők jelentős része gyakran magával hozza nagyvárosi szemléletét, igényeit is. Ezt a hozzáállást környezetvédelmi szempontból elemezve azt látjuk, hogy ez a beépítés intenzitásának növekedésével, a „zöld” mennyiségi és minőségi visszaszorításával jár. Összességében mi magunk „lakjuk le” a minket idecsábító pozitív táji adottságokat és magunknak generálunk számos környezeti problémát. Mindezt tetézi például a helyi védett területek nyilvántartásának káosza, melynek köszönhetően néha még a tantárgyi minimumot sem teljesítjük, vagyis azokat a területeket sem tudjuk megvédeni, amelyeket mi magunk védtünk le.

Látni kell, hogy ahhoz, hogy a város lélekszáma az 1980-as évek óta megduplázódhasson, település-vezetői elhatározás is kellett, valamint lakossági- és ingatlanbefektetői szándék. 

A megnövekedett lakosság megnövekedett környezeti, társadalmi, gazdasági terhet is jelent, mind a városüzemeltetésre, mind pedig a településfejlesztésre nézve is. Ezért   szakmai és politikai döntéshozói szinten sem kellene már újdonságnak lennie, micsoda veszélyekkel jár ez a fajta árral sodródó „településfejlesztés”. Véleményem szerint tudatos, folyamatokat látó, határozottan zöld, az értékmentést és az élhetőséget a fókuszba állító településfejlesztésről sem általánosságban, sem itt helyben nem beszélhetünk. A ma környezetvédelme ebben a megmaradt szűk térben mozog és az értékmentéshez nem rendelkezik semmilyen forrással! 

Végül lássunk pár olyan példát, melyben az itt élőknek nagyobb szerepe lehet! 

Az utóbbi időben a helyi közösségi médiában is meg-megjelentek a hirtelen és koncentráltan megjelenő nagycsapadék-okozta károk. Ha egyre nagyobb épületeket és burkolt felszíneket hozunk létre, a vizet pedig egyre nagyobb erővel igyekszünk elvezetni, illetve közterületre kivezetni, nem szabad csodálkozzunk azon, hogy az épületekben, az utakban károk keletkeznek, ráadásul az árvíz kockázatát is növeljük ezzel. A beszivárogtatásra alkalmas köz- és magánterületeken lévő zöldfelületeket, esőkerteket pedig, éppen a nagy beépítettség miatt, egyre nehezebb kialakítani, illetve rendszerszemlélettel létrehozni. A csak műszaki megoldások alkalmazása is egyre nehézebbé válik. Holott a víz magánkertekben való megtartása szivárogtató terekkel, esőkertekkel, hordókkal nem csak kötelező, hanem lassan létszükségletté válik.

Érdemes szólni arról, hogy a csak műszaki megoldások (az ún.: szürke infrastruktúrák) mellett nagymértékben támaszkodni kellene az ún. zöld infrastruktúrákra (gyepfelületek, fasorok, erdők), amelyek „hasznait” (ökoszisztéma-szolgáltatásait) mindannyian ingyen élvezzük. Ilyen a csapadékvíz beszivárogtatása, a szél és a nap erejének mérséklése, amelyek a klímaváltozással összefüggésben mind-mind megnövekedett jelentőséggel bírnak. 

Jól ismert jelenség még a telken kívüli „komposztálás”, amikor az ingatlanhoz közeli gyepes, erdős területen a szerves anyagot elhelyezik, nem gondolva arra, hogy a pusztán kirakott anyag magától nem válik komposzttá, rengeteg gyom- és dísznövény jut ki így a környezetbe, sokszor védett területre, vagy kirothad alatta a természetes vegetáció.

A sort lehetne még folytatni, de a legfontosabb üzenet az, hogy mindenki maga is tájékozódjon, méghozzá hiteles forrásból, és tegye meg a lehető legtöbbet Szentendre környezeti állapotának védelme és javítása érdekében.

 

Névjegy: Dukay Igor, természetvédelmi mérnök, természetvédelmi szakértő

Környezetvédelmi szakemberként a 2000-es évek elejétől igyekszik menteni a város természeti és táji értékeit. Rövid ideig   a város főkertésze. a környezetvédelmi bizottság tagja is volt. Részt vett Szentendre környezetvédelmi programjának és védett területeinek felülvizsgálatában, továbbá, az eddig elkészült négy tanösvény egyik megálmodója és megvalósítója. Doktori kutatásainak fő helyszíne a Bükkös-patak, amely gyermekkora óta meghatározza szakmai elköteleződését. 

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. szeptember 13-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: saját

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Száz ötletük volt a fiataloknak című bejegyzéshez

Száz ötletük volt a fiataloknak

Az Ifjúsági Részvételi Költségvetés lehetőséget ad arra, hogy a szentendrei diákok ötmillió forint sorsáról döntsenek  valamilyen közösségi beruházás megvalósításával.