A takarékoskodás és a hulladékmentes élet összefügg? Hogyan próbálja az ipar zöldebbnek hazudni a dolgokat? Mennyi időt vesz el az életünkből a tudatos élet? Erről beszélgettem Tóth Andi zero waste tanácsadóval, könyvszerzővel.

Tóth Andi Gödöllőn élő, háromgyerekes anyuka. Évekkel ezelőtt kezdett foglalkozni a környezettudatos életmóddal, és eljutott a gyakorlatilag teljes szemét nélküli életig. Útjáról könnyen érthető, elgondolkodtató könyvet is írt Dobd ki a szemetest! címmel, amelyben hasznos ötleteket lehet találni a hulladékcsökkentésre.

A takarékosság, a hulladékmentes élet és a zero waste között lehet párhuzamot vonni?

A takarékosság és a zero waste (jelentése: nulla szemét – a szerk.) között van átfedés. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy a zero waste, ami igazán ökologikus gondolkodásra épül, az fogyasztáscsökkentéssel jár minden téren. Ez pedig egyfajta takarékoskodás is. De ha a zero waste életmódot úgy tekintjük, hogy cseréljünk le mindent környezetbarát alternatívára, de egy fél év múlva kijön ugyanannak a csillámpónis verziója, és akkor azt vesszük meg, na, onnantól kezdve az már divat, és ennek semmi köze a környezettudatossághoz.

Manapság nagy divatja van a zero waste-nek, a csomagolásmentes boltoknak, de van-e esetleg ennek bármilyen hátránya? 

Pont ez az, amire az előbb utaltam, hogy amíg az ökologikus gondolkodásmód marad a fókuszban, addig rendben van, de mihelyt ez átcsap egy olyan divattá, hogy folyamatosan új dolgokat veszünk a zero waste címszó alatt, akkor az már sok minden, csak nem környezettudatosság. Tehát amikor lecserélem egy másik műanyag dobozra, vagy akár egy fémdobozra a korábbi fűszertartómat, akkor az nem környezettudatos, ha a meglévő dobozom egyébként még használható lett volna. Akkor vagyunk igazán környezettudatosak, hogyha a meglévő dolgainkat a lehető legtovább használjuk.

Tóth Andi

Ami nekem nagyon érdekes volt, és nemrég tudtam meg, hogy ha van egy régi háztartási géped, legyen az húszéves, de működik, de te úgy gondolod, hogy most egy energiatakarékosabbra cseréled, már azzal is többet ártasz, mintha megtartanád a régit. Magának az eszköznek az ártalmatlanítása, plusz az új eszköz legyártása, sokkal nagyobb öko-lábnyommal bír, mint ha megtartanád a régit, még akkor is, ha az mondjuk energia osztályozás szempontjából rosszabb. Én azt szoktam javasolni, hogy ha gépet kell cserélni, akkor olyat érdemes választani, aminek jó az energiai besorolása, valamint azt érdemes nézni, hogy a gyártói garancia milyen hosszú. Nem a kereskedelmi, hanem eleve a gyártó mennyi garanciát ad rá. Például a Miele mosógépre a gyártó teljeskörű huszonöt év garanciát ad. Ha pedig ő azt mondja, hogy huszonöt évig garanciában vállalja a javítást, akkor gyanítom, hogy nem két-három hetente visznek oda javítani gépet.

De erre mondhatja a vásárló, hogy az egyik költség nála keletkezik, a másik meg nem. 

Az információ hiánya okozza a legnagyobb gondot, hiszen nincsenek tisztában az emberek azzal, hogy miért ne vegyenek új tárgyakat, hisz csak azt látják, hogy ez most mennyire környezetbarát. Ha megnézzük csak azt, maradva háztartási gépeknél, hányszor volt olyan akció különböző nagy üzleteknél, hogy add be a régit, és akkor X kedvezménnyel vehetsz egy újat. De miért kéne a régit beadni, ha még rendben van? Tehát nem arra ösztönöznek, hogy szervizeld a géped, nem olyan szolgáltatást nyújtanak, hogy ha a régit megjavíttatod, akkor X kedvezményt kapsz, hanem minden arra ösztönöz, hogy vásárolj újat. 

A környezettudatos gondolkodásmód hosszútávú szemléletet igényel. Ezért fontos a hosszútávú garancia is, ami biztosít bennünket arról, hogy a nagyobb egyszeri kiadás megtérül. Az öt-tízéves garanciák sem ritkák már, és azok a gépek azért könnyebben megfizethetőek.

Mit gondolsz azokról a termékekről, amiket úgy hirdetnek, hogy örök garanciálisak?

Meg kell nézni, hogy pontosan mit tartalmaz a garanciális leírás, mire vonatkozik az örök garancia, mert nem mindenre szokott. Egy hátizsák esetében lehet, hogy garanciát vállalnak a cipzárcserére, de ha leesik az emblémája, vagy kiszakad a vállpántja, arra már nem. Tehát ezt mindig meg kell nézni. Egyébként nem gondolom, hogy az green washing (környezetbarát technológia – a szerk.) lenne,  amikor örök garanciát vállal valaki, hiszen túl nagy a kockázata, hogy lejáratják magukat, ha ez nem működik. De az biztos, hogy nem a teljes termékre vonatkozik általában az örök garancia, hanem csak valamilyen részre, alkatrészre, motorra, elektronikára. Ettől függetlenül érdemes az ilyen termékeket előnyben részesíteni.

Igen, de például azt is látjuk, hogy míg a régi dolgok könnyebben javíthatóak, az újakat igyekeznek már úgy készíteni, hogy ne érje megjavítani őket. 

Igen, sajnos ez így van. Az emberek felé azt kommunikálják, hogy a régi mosógép javíttatása drágább, mint egy új gép vétele, de ugyanakkor mekkora kárt okoz, amikor a régit kidobja valahová.

Eltűnik, és onnantól kezdve nem tudunk semmit, hogy mi történik vele. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha szeretnék információkat kapni, akkor sem találok olyan oldalakat, melyek segítenek dönteni ezekben a helyzetekben. Léteznek olyan adatbázisok, amelyek kiindulási alapot jelenthetnek azoknak, akik egyrészt figyelnek a takarékosságra, másrészt zöld irányból szeretnének egy kicsit jobban odafigyelni a dolgaikra?

Nem igazán. Ha úgy nézzük, hogy szeretnénk valamit venni, és azt a lehető legjobb tudásunk alapján környezettudatosan szeretnénk kiválasztani, akkor ennek nagyon sok aspektusa van, kezdve onnan, hogy az alapanyagokat hol és milyen körülmények között gyártják, hogy aztán annak a valaminek az elkészítése, legyártása hol és milyen körülmények között történik, aztán ott a szállítás, mi történik aztán a kereskedelmi forgalomban, egészen odáig, amíg kidobásra kerül. Tehát ha minden szempontot szeretnénk figyelembe venni, akkor erre valójában nincs lehetőség. Legtöbbször nemcsak azért, mert mi nem találjuk meg, hanem nem is kommunikálják, vagy nem is mondják el a cégek. Például milyen klassz a bambusz fogkefe, mert lebomlik és mégsem műanyag, de közben utazott sok ezer kilométert. Tehát nagyon sok szempont van, amit figyelembe kellene vennünk, de mindent figyelembe venni képtelenség.

Ha jól tudom, létezik is egyfajta szorongás, hogy az ember megpróbálja a legjobbat csinálni, de közben folyamatosan attól retteg, hogy egyrészt a  green washing része lesz, másrészt folyamatosan félhetünk attól, hogy át vagyunk verve. Ezen hogy lehet segíteni?

Csak azt tudom elmondani, hogy én hogy csinálom. Egyrészt leszoktam a vásárlásról, tehát csak annyit vásárolok meg, amire nagyon szükségünk van. Másrészt pedig, hogy ha valamit meg kell venni, akkor inkább eltöltök még plusz időt azzal, hogy utánajárjak, és minél több információt megszerezzek a témában, hogy minél több szempont szerint tudjak dönteni. És a legjobb tudásom szerint választok, ami közel sem teljes, de legalább úgy érzem, hogy megtettem mindent, amit tehettem. Nem egyszerű helyzet. És el tud csúszni nagyon negatív irányba is, ami az érzelmeket illeti. Igyekszem ezen úgy felülkerekedni, hogy megpróbálom a lehető legjobb döntést meghozni azon információk alapján, amiket meg tudok szerezni. 

Szerinted mennyire vagyunk mi magyarok tudatosak ebben a zero waste témában? Egyáltalán mennyien ismerik ezt a kifejezést? 

Én azt tapasztaltam az elmúlt lassan hat év alatt, amióta ezzel foglalkozom, hogy egyre szélesebb körben nyitottak erre az emberek, és egyre jobban megismerik, hogy mit jelent. Azt nem állítom, hogy mélységében is ismerik, tehát, hogy a zero waste az nem csupán egy kulacscseréről szól, vagy hogy PET palackos víz helyett csapvizet iszunk, hanem ennél jóval mélyebb, meg sokkal több mindent is lehetne tenni, minthogy csomagolásmentesen vásárolunk. De mégis a tendenciát tekintve én azt tapasztalom, hogy egyre többen igénylik azt, hogy fenntarthatóbb módon éljenek, vagy legalábbis olyan környezetben legyenek.

Mind a takarékossághoz, mind a környezetvédelemhez passzol, hogy nem veszek minden alkalommal, amikor elmegyek otthonról egy palackos vizet, hanem szépen bedobom a kulacsot a táskámba. De közben felmerül bennem, hogy mennyit számít a világ több tíz trilliárdos palack fogyasztásában az én kis szánalmas néhány palackom? 

Azt gondolom, hogy számít. Minden egyes lépés, minden egyes mozzanat, minden egyes cselekvés nagyon számít, hiszen a közösség, a társadalom az egyénekből áll. Ha egyre többen vagyunk, és a hasonlóan gondolkodók összekapcsolódnak közösségekbe, sokkal nagyobb erőt tudnak képezni, és igenis hatással tudnak lenni dolgokra. És most csak egy PET palack, holnap mondjuk egy mosószeres flakon, holnapután a műszálas ruhák kiiktatása jön. Én azt gondolom, hogy így hatással tudunk lenni erre az egész problémás helyzetre.

Itt megint előjön az a kérdés, hogy melyikkel teszek jobbat a földnek és a pénztárcámnak.

Ha nem találok turkálóban olyan ruhát, ami valamilyen természetes anyag, és amire természetesen szükségem van, akkor megpróbálok magyar gyártótól fenntartható márkát vásárolni. Ha inkább az újat választom, akkor lehetőség szerint nem egy multit támogatok, amelyik egész biztos, hogy borzasztó körülmények között dolgozó emberekkel végezteti el a munkát. Ehelyett előnyben részesítem a helyi kisüzemeket, gyártókat, akik fenntartható módon, etikus körülmények között készítik el a termékeiket. Ilyenkor jön az, hogy ha kevesebbet vásárolunk, akkor megmarad annyi pénztartalékunk, hogy azt minőségi, fenntarthatóbb darabokra tudjuk költeni.

Szerinted van abban igazság, hogy az ember jobban megbecsüli azt, amiért több pénzt adott?

Nekem teljesen mindegy, hogy háromszáz forintért találtam a turiban, vagy tízszeres áron vettem valamit. Nekem mind a kettő érték, mert eleve úgy állok hozzá a vásárláshoz, hogy csak olyat vegyek, ami nekem fontos, és nem azért, mert most divatos. Innentől kezdve ez már értéket jelent. Ha sikerül használtan kifognom egy jó minőségű darabot, az csak egy plusz érték. 

Aki ilyen módon gondolkodik, mint te, annak abszolút megszűnik az impulzusvásárlás, ami viszont irgalmatlan pénzeket tud felemészteni.

Pontosan. A tudatos fogyasztáscsökkentésnek az alapja, hogy nem engedünk teret az impulzusvásárlásoknak. Tegnap például cukrászdából hoztunk sütiket, ami tipikusan egy impulzusvásárlás volt. De egyébként egyáltalán nem jellemző, hogy így vásárolnánk. És ez a legnagyobb nehézsége ennek az életmódnak, hogy ezeket az impulzusvásárlásokat letiltsuk magunkban.

Nektek talán megvan az a könnyebbség, hogy a csomagolásmentes boltokban nincsenek olyan akciók, amelyeknek nehéz ellenállni. 

Van nálunk is csomagolásmentes bolt a városban, de csak másfél éve, én pedig ezt az életmódot most már lassan hat éve folytatom. Úgy mentem be akármelyik nagy bevásárlóközpontba, hogy csak a listámat néztem, és tudatosan nem akartam megnézni semmilyen akciót. Az egy más kérdés, ha mondjuk egy doboz tésztára van szükségem, és az éppen akciós, akkor elgondolkodom azon, hogy az jobb-e nekem környezetvédelmi és anyagi szempontból. Itt jönnek be azok az apróságok, amikor megállok az ilyen helyzetekben, hogy a zacskós, de akciós tésztát válasszam, vagy a papírdobozos nem akciósat. Én ilyen esetben biztos, hogy azt választom, amelyiknek legjobb a csomagolása, és amelyiket környezettudatosabbnak találok.

Nem lehet egyszerű.

Nem, viszont ez bele tud ivódni a mindennapokba, tehát ma már egyáltalán nem okoz problémát. Az első időben nagyon nehéz volt megmaradni a tudatosságnál. Kicsit ahhoz szoktam egyébként ezt hasonlítani, mint amikor valaki azzal szembesül, hogy gluténérzékeny. Előtte imádta a fehér kalácsot, az illatától is elolvadt. Aztán egyik napról a másikra kiderül, hogy ő ezt nem eheti meg. Az első időben még vágyik rá, aztán a tudata az erősebb, az egészsége a fontosabb. Egy idő után már fel sem tűnik neki a kalács illata. Tehát kicsit így tudom ezt érzékeltetni a zero waste életmódnál is: az elején még nehéz volt nem figyelembe venni a reklámokat, ma már fel sem tűnnek.

Az a lényeg, hogy átállítsd az agyadat, mint a fogyókúránál, és onnantól kezdve bármi jöhet. Sokakban felmerül, hogy nagyon szép dolog ez a zero waste élet, még esetleg csökkenteni is tudod a költségeidet ilyen-olyan módon vele, de ez mennyi időt vesz el a mindennapokból?

Semmivel nem többet, mint előtte. Nem érzem azt, hogy ez nekem macerás lenne, vagy több idővel járna. Most már az sincsen, hogy pepecselni kellene mondjuk a tusfürdő bekeverésével. Az elmúlt hat évben egy csomó olyan termék jelent meg Magyarországon az üzletekben, ami tökéletesen ki tudja váltani az ilyen pepecselést, vagy sokak által időigényesnek gondolt tevékenységeket. Öt perc alatt bekeverek egy tusfürdőt, ha megvan hozzá az alapanyagunk. Vagy egy mosógélt egy perc alatt. Tehát ezeknek az elkészítése nem idő, de ehhez az is hozzátartozik, hogy nem harmincféle tisztítószert készítek el itthon, hanem csak kettőt, mert az is elég. A tudatosság kiterjed arra is, hogy attól nem leszek környezettudatos, hogy telepakolom a lakásunkat öko/bio termékekkel. Tehát a fogyasztáscsökkentés nagyon fontos, csak annyit és azt használok, amire tényleg szükségem van.

Mennyire volt nehéz a családon ’átverni’ ezt a szemléletet? Jobb, ha hirtelen történik, vagy inkább szép lassan építsük fel ezt a szisztémát? 

Nálunk gyorsan lezajlott, pár hét alatt, de ahogy látom a környezetemben, ez azért nem jellemző. Az emberek inkább fontolva haladnak, lépésenként, és emiatt is készült úgy a könyvem, hogy a lépéseket mutatja be. Azt tapasztalom, hogy a többség sokkal óvatosabban és lassabban szeret változtatni. Én viszont olyan vagyok, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor szeretném minél gyorsabban keresztülvinni. Ennek ellenére mindig van szemetünk, a nagyon gyors kezdés után a folyamat nálunk is visszalassult. Leginkább olyan területeken, ahol nem találtuk meg még mindig azokat a megoldásokat, amelyek beleférnének az értékrendünkbe.

Tudsz ilyet mondani? Mik azok, amik nálunk még nem elérhetőek, vagy nagyon sok áldozatot kívánnának?

Nem is úgy fogalmaznék, hogy nem elérhetőek, hanem mondjuk a mi családunkban a mi szokásainkkal nem működnek, mint például a fogkrém. Én és a lányom nagyon szeretjük az alternatív megoldásokat, viszont a család többi tagja nem. A sampon és a tusfürdő váltás szinte pillanatok alatt ment, de ott is kellett pár hét, hogy megtaláljuk azt a receptet, ami mindenkinek jó. De most már például a samponból és tusfürdőből a tömbsampont- és tusfürdőt használjuk, amihez viszont nem kell nekem kevergetni, hanem megveszem magyar készítőktől, és ezzel tökéletesen elégedett mindenki a családban.

Van olyan dolog, amiben nem találtatok alternatívát, viszont olyan erősek vagy eltökéltek vagytok, hogy inkább lemondtatok róla?

Hát persze. Vannak ilyen élelmiszerek, például a Túró Rudi ilyen, vagy a Dunakavics. Én Dunakavics mániás voltam, és hacsak a férjem nem veszi meg nagy ritkán, én már nem veszem meg magamnak évek óta, mert lemondtam róla. De ha bekerül a lakásba, akkor viszont nem bírom megállni, hogy ne egyem meg. Vannak ilyenek. Aztán volt olyan is, hogy mentem vásárolni, és itthon maradt a tejesüveg, amit csak a boltban vettem észre.  Ott lehetett venni palackot a friss tejnek, de azt mondtam, hogy akkor nem iszunk tejet, akkor iszunk teát. 

Az elején kiszámoltad, hogy ez a fajta életmód hogyan hat az anyagi helyzetetekre?

Mértem az elején, és a könyvem is úgy van felépítve, hogy minden egyes tippnél kiszámoltam, hogy az a változtatás, mennyi spórolással jár. Van olyan, ahol egy-kétszáz forintot lehet spórolni, ott inkább a tudatosság az, ami erősít. De van olyan, ahol sokkal többet. Összességében éves szinten akár egy millió forintot is meg lehet spórolni a tudatos változtatásokkal. Például, ha a 120 literes kukámat csak nyolc havonta rakom ki, azzal semmit nem spórolok, mert kötelező havi díjat kell fizetnem, és nem válthatok kisebb kukára. Ez egy olyan rész, ahol nem tudok spórolni, de a tudat, hogy nem termelek szemetet, az nekem bőven megéri. A vízzel sokat lehet spórolni, mert jóval olcsóbb a csapvíz, mint a palackos víz. A PET palackos vizeknél már több vizsgálat is kimutatta, hogy egy literjében több mint háromszáz mikro-műanyagot találtak. Ezzel szemben a csapvízben egy-két-három darab van, tehát nagyságrendekkel jobb csapvizet fogyasztani, ha csak a mikro-műanyagokat nézzük. A hosszú távú gondolkodás a takarékoskodásnál is nagyon fontos. Lehet, hogy most háromszáz forintért megveszek egy pólót, és azt mondom, hogy hú, de jó, mert most spóroltam, mondjuk kétezer forintot, de lehet, hogy következő hónapban újat kell vennem. Emlékszem, egyszer megosztott valaki egy olyan posztot, amiben gyenge minőségű, de nagyon olcsó ruházati dolgokat árusító üzletről írtak. Az anyukák teljesen odavoltak, hogy milyen szuper, és ha csak háromszáz forint egy póló, iskolakezdésre többet is vesz belőle a gyerekének. Aztán valaki odaírta, hogy ezek sokszor egy hónap múlva szétszakadnak, és nem bírnak ki pár mosásnál többet. Erre az volt a többség reakciója, hogy nem baj, majd vesznek újat, megint olcsón. Ez a mentalitás a lehető legrosszabb, ha a környezetünk védelmét fontosnak tartjuk.

A környezetvédelemben a hosszútávon gondolkodás az alap. Meg kell tanulni, hogy ne a mának, vagy a lendületnek, vagy az impulzusnak éljünk, és vásároljunk, hanem tervezni kell és a jövőre gondolni. 

Zimre Zsuzsa

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/16. számában.