Nagyapád egy Deim Pál-portréfilmben megemlíti, hogy a család felmenői 1804-ben települtek Szentendrére. Mivel foglalkoztak?
Tudomásom szerint molnárok voltak, akik a mai Ausztria területéről települtek át a Bükkös-patak partjára. Itt, a Virág utcánál volt egy vízimalmuk, amit egy időben vendéglőként is üzemeltettek. A felmenők közül többen aktívan részt vettek a város közéletében, Deim Pál édesapja például városi köztisztviselő és bankigazgató volt. Ez a családi örökség, illetve a gyermekkora helyszíne, a patakpart, a régi város hangulata nagyon erősen meghatározták az identitását, és azt hiszem, az egész családunkét is, bár más-más módon.
Hogyan hatott rátok, testvérekre Deim Pál művészete?
Talán érdemes azzal kezdeni, hogy édesapám és a nagybátyám is olyan szakmát választott, amely egyértelműen nagyapám hatását mutatja: fényképészként és építőmérnökként dolgoznak. Aki ismeri Deim Pál művészetét, észrevehette, hogy a szigorú kompozíciók és a térrel kapcsolatos kísérletezés központi szerepet játszik benne, és ezek az említett foglalkozások alapját képezik. Az sem véletlen, hogy a testvérem, Deim Balázs szintén fényképész lett, illetve, hogy én művészettörténetet tanultam. Anyukám révén (akit énektanárként sokan ismernek a városban) a zene is beszivárgott a családba, és a húgom zongoratanár, a másik öcsém pedig több hangszeren játszik.
Mi a legmeghatározóbb emléked nagyapádról?
Nem egy ilyen emlékem van, hanem számtalan. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, és ahogy elkezdtem művészettörténettel foglalkozni, sokat segítettem neki a dokumentumai rendezésében, kiállítások előkészítésében, illetve 2012-ben együtt dolgozhattunk a MűvészetMalomban az életműkiállításán. Ezek mind nagyon szép időszakok voltak, különösen a műtermében eltöltött idő, mert arra varázslatos helyként emlékszem.
Valamikor hat vagy nyolc malom is dolgozott a patak-parton, és az egykori fűrészmalom, ahol most nagyapád életműkiállítását láthattuk, számára nagyon fontos épület volt, sokat bábáskodott a művészeti funkció létrejöttéért.
Érdekes egybeesés, hogy ezek a malmok ilyen nagy jelentőséggel bírtak az életében. A MűvészetMalom épületét már a nyolcvanas években (vagy talán még korábban) kiszemelte, mert nagy álma volt, hogy a Szentendréhez szorosan kötődő művészek alkotásait egy helyen be lehessen mutatni. Nagyon fontos volt számára a város múltjának, emlékezetének őrzése, a műemlékvédelemtől kezdve a festészeti örökségig, és emellett szerette volna fejleszteni, aktivizálni a kulturális életét. Meggyőződése volt, hogy a város legerősebb identitásformáló ereje a helyi művészet lehet.
A szentendrei festészet klasszikus hagyományainak folytatásaként az 1960-as években induló magyar neoavantgárd művészet egyik kiemelkedő alakja volt. Kik hatottak művészetére?
A művészetének – nagyon leegyszerűsítve – két fontos pillére volt. Az egyik az a szellemi közeg, amelyben a főiskola ideje alatt szocializálódott. Néhány diáktársával, például Bak Imrével, Nádler Istvánnal, Molnár Sándorral önképző kört alakítottak, hogy tájékozódjanak a nyugat-európai, illetve a második világháború előtti magyar avantgárd művészetről, ami hiányzott a főiskolai oktatásból. A másik pillér Szentendre festészeti öröksége, egész pontosan Barcsay Jenő és Vajda Lajos művészete. Korai műveire meghatározó hatással volt Barcsay konstruktivizmusa és Vajda szürrealizmusa, illetve az a szubjektív szemléletmód, amely a város motívumainak felhasználásával fejeződött ki Vajdánál. Ezeket összegyúrva alakult ki aztán a saját stílusa.
Mitől vált Szentendre emblematikus festőjévé?
Bár kulcsfontosságúak az említett elődök és hatások, a hetvenes évekre olyan sajátos geometrikus absztrakt művészetet alakított ki, amely már elszakadt a konkrét látványtól, gyökerektől, és nem volt kifejezetten „szentendrei”. Művészi pályája mellett azonban nagyon a szívén viselte a város sorsát, több intézmény alapítótagja volt (Grafikai Műhely, Műhely Galéria, Artéria Galéria, MűvészetMalom), és rendszeresen hangot adott véleményének a városképet érintő építészeti és urbanisztikai tervekkel kapcsolatban. Azt hiszem, ez a példátlan törődés, amivel a város felé fordult, és a szakmai elismertség egyben eredményezte azt, hogy a város tisztelettel tekint rá.
Hogyan alakult ki jellegzetes motívumkészlete a bábuktól a „nudlikig”?
Korai művészetében próbálta összeegyeztetni a geometrikus és az organikus kifejezésmódot, és megoldásként kialakított egy emberi sziluettre vagy árnyékra emlékeztető formát, amely aztán a jellegzetes bábualakká egyszerűsödött. A kapszulaszerű motívumok hasonló módon egyszerűsödtek az ecsetvonásokból. A bábualak egyébként szerintem azért érdekes, mert a rideg, geometrikus műveket megtölti valamilyen érzelmi vagy narratív tartalommal, így az elvont kompozíciók is valahol mindig az emberről szólnak.
Miért Csendek a MűvészetMalomban megnyílt életműkiállítás címe?
Olyan fogalmat kerestem, amivel valamennyire keretbe lehet foglalni az egész életművet. A „csend” fogalma meghatározó volt a korai művészetében, amelynek összegzéseként tekinthető a Csend című sorozat, 1968-ból. Érett művészetében nagyon fontossá vált a térszervezés problémája, és Németh Lajos művészettörténész szerint a „csend” egyfajta rendezőelvvé vált a művein. Később olyan értelemben jellemzi a „csend” a művészetét, hogy gyakori témájává válik az áldozathozatal és a gyász, például a Golgota-sorozaton, de máshol is. Végül pedig az utolsó, elmúlással szembenéző művei is egyfajta csendességet közvetítenek, illetve követelnek meg.
Miért foglalkoztatták a köztéri alkotások?
A kiállításra készülve vált igazán világossá számomra, hogy mennyire összefüggött Deim Pál gondolkodásában a köztéri művészet és a közösségért való tevékenykedés kérdése. Nagyon érdekelte a tér problémája, ami a szobrászaton kívül az építészeti tér alakítására is kiterjedt. Számos pályázaton vett részt, hogy térben is megvalósítsa műveit, illetve, hogy köztereket tegyen élhetőbbé a művészet segítségével. Szerintem ez elválaszthatatlan a szentendrei tevékenységétől, mert itt is közösségben gondolkodott, és azért tett erőfeszítéseket, hogy gazdagítsa a város kulturális életét. Olyan terek, azaz intézmények létrehozásán fáradozott, amelyek a művészek és a városlakók közösségét erősítették és tették kreatívabbá.
Novembertől a szentendrei múzeumokkal együtt a MűvészetMalom is bezárt. Hol és hogyan találkozhatunk újra a művekkel?
Szerencsére nagyon sok olyan dologgal készültünk, ami a kiállítás után is látható marad. Készült egy szép katalógus, az eddigi legátfogóbb áttekintése Deim Pál életművének. Hamarosan lesz virtuális tárlat, így bárki megtekintheti a kiállítást a virtuális térben. Jövőre néhány műve újra látható lesz élőben a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményes kiállításán. Ezen kívül készítettünk interjúkat művészekkel és művészettörténészekkel, akik nagyon izgalmas történetekkel elevenítik fel Deim Pál személyét, és ezeket is közzé fogjuk tenni a múzeum online felületén. Végül pedig, reményeink szerint a Deim Pál téren megvalósul egy nagyméretű szobra, így az önkormányzat és a múzeum ilyen formában is őrizni fogja az emlékét, illetve erősíteni fogja a város művészeti hagyományokra és kreativitásra épülő identitását.
Sz. N.
Az írás a Szentendre és Vidéke 2022. november 9-ei lapszámban jelent meg.
Kiemelt kép: Deim Balázs