„Mikor masinánk elkattan,
akkor lesz Ön halhatatlan!”
2019. október 2-án este a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban bemutattunk néhány részletet azokból a digitalizált kisfilmekből, amelyeket az 1970-es, 80-as években készítettek a Pest megyei amatőr filmesek, az akkori szakemberek: elsősorban Hangai László és Raffay Anna vezetésével. A szükséges utómunkálatokat követően a filmek fölkerülnek az internetre.
A könyvtárbeli beszélgetés során több akkori résztvevő – Benkovits György, C. Tóth János, Ferge Lajos, Gaján Vilmos, Pethőné Németh Erika – elevenítette föl emlékeit. A helytörténeti gyűjteményben és másoknál eddig lappangó, ma már kultúrtörténeti jelentőségű felvételek értelmezésében Müllner András médiakutató volt segítségünkre.
A filmek helyszínei, témái változatosak. Elsősorban a Dunakanyarban (Szentendre, Visegrád, Esztergom, Vác) és a Pilis alján (Pomáz, Pilisszentkereszt, Pilisszántó) forgatták őket. Ám ennél szélesebb körben is működtek a korszak lelkes népművelői és amatőr néprajzi filmesei. A filmek között vannak olyanok, amelyek szakmai-módszertani programokról, pl. magáról az amatőrfilmezésről szólnak (Raffay Anna-portré, 1983), vagy népművelő-pedagógiai témájúak (Cigány olvasótábor, 1978; Izbégi Parktábor, 1983; Gyertek játszani Visegrádra! sorozat). Sok film célja az akkor formálódó, máig létező kulturális, turisztikai és szórakoztató rendezvények, fesztiválok dokumentálása volt (Szentendrei Nyár, Visegrádi Palotajátékok), vagy egy-egy múzeum bemutatása (Skanzen, Népművészetek Háza, Kovács Margit Múzeum). Jelentősek a néprajzi tárgyú filmek (Cigány lakodalom Szentendrén, Esküvők Pilisen, Népviselet Ecseren, Húsvét Galgamácsán, Karácsony Nardán, Ócsai hagyományok). Készültek szubjektív jellegű dokumentumfilmek is (például a budakalászi textiles dolgozók kirándulásairól), de emelkedettebb, költőibb feldolgozásokra is van példa (ilyen a Szentendrei séta 1977-ből és a Szombat-vasárnap című dokumentarista kisjátékfilm, amely bepillantást enged egy vidéki fiatalember életébe). Propagandisztikus jellegű a 700 éves Gyömrő című kisfilm.
A filmek nyújtotta élmény felér egy időutazással. A cikk eleji mottó arra a vásári feliratra utal, amely egy Szentendréről készült filmen bukkan fel, a Templomtéri Sokadalomban, egy 19. századi vándorfotográfus elképzelt standján, 1979-ben. De idézhetnénk Andy Warhol ötven évvel ezelőtti, bevált jóslatát is, mely szerint „a jövőben mindenki világhírű lesz, tizenöt percig”.
A korabeli nagyrendezvényeket megörökítő filmeken rengeteg ember látható. Sokak számára biztosan élmény lesz fölfedezni a negyven évvel ezelőtti önmagukat, környezetüket. Emellett ez olyan hosszú idő, hogy lehetőséget ad az érzelemmentes viszonyulásra is, főleg a fiatalabbak számára, akiknek ez már történelem. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezek a filmek nem művészi igénnyel készültek. Legtöbbször megmaradtak a dokumentumszerűség szintjén: a valós események rögzítésén kívül leginkább a filmkészítés technikai elsajátítása volt a cél. Az „érdekességet” többnyire a helyszínek, az események biztosították: Pest megye településeinek sokszínű kultúrája, valamint ennek a fölelevenítése a rendezvényeken.
A filmekre elég sokan kíváncsiak voltak, így a bemutató a Szentendre Szalonban sikeresnek mondható. Ám a munkának ezzel nincs vége. A közel félszáz film, amely Négyesi Gábor egykori klubtag jóvoltából most hozzáférhetővé vált, az utómunkálatok elvégzését követően kerül majd föl a könyvtár honlapjára, YouTube-csatornájára, valamint a Pemete nevű helytörténeti blogra. Így az anyag az interneten keresztül is elérhető lesz. Ehhez azonban szükség van a szakember további segítségére: vágás, feliratozás, esetenként hanggal való ellátás stb. Könyvtárosi feladat lesz a filmek tartalmát szövegesen is összefoglalni, címkékkel ellátni, majd a róluk készült blogbejegyzésekkel együtt a közösségi oldalakon is megosztani őket, hogy a látottakat minél többen kiegészíthessék.
Gaján Éva
