A vizes élőhelyek – mint a part menti sávok, félszigetek, kisebb, parthoz közeli szigetek, tocsogók, a Duna rövid holtágai és apró zátonyok – főként a Tahitótfalut a váci révvel összekötő úttól északra, valamint a sziget déli részén, Szentendre alatt fordulnak elő. Ezeken a területeken rekettyés, fűz-nyár ligetek és tocsogós füzesek jelennek meg.

A sziget növényzetének legértékesebb kincseit azonban a belső területek homokos foltjai adják, ahol az alföldi puszták hangulatát idéző homokpusztagyepek alakultak ki. Ezek a leginkább földutakról látogatható természetközeli élőhelyek a beépítések következtében egyre inkább visszaszorulnak, így többségük szigorú védelem alatt áll. Ilyen területek találhatók a sziget északi részén, nagyjából a Kecskés-sziget vonalában, valamint délen, Suránytól északra és a déli csúcson. Az árvalányhajjal borított, helyenként kisebb buckákkal tagolt száraz gyepek számos ritka növényfajnak adnak otthont, többek között a magyar szegfűnek, az agárkosbornak, a gyíkhagymának, a fekete kökörcsinnek, a naprózsának, a homoki kikericsnek és a fokozottan védett csűdfűnek.

A terület madárvilága rendkívül gazdag, több mint ötven madárfaj fészkel a szigeten, de az itt előforduló madárfajok száma jóval meghaladja a százat.

A jövő kincse

A Szentendrei-sziget alatt elhelyezkedő ivóvízbázis Magyarország – sőt Európa – egyik legjelentősebb, úgynevezett parti szűrésű vízkészlete. A felszín alatt több tíz méter vastag, jó vízáteresztő képességű kavics- és homokréteg található, amely alatt mélyebben már idősebb, kevésbé vízáteresztő (agyagosabb) képződmények helyezkednek el.
A felső, durva szemcsés üledék kiváló víztároló és -szűrő közegként működik, míg alatta a vízzáróbb rétegek „medencében tartják” a vizet. A természetes földtani és hidrológiai adottságok révén kiváló minőségű ivóvíz nyerhető belőle, minimális mesterséges tisztítás mellett. A kavicsos-homokos rétegek pórusaiban tárolt hatalmas vízmennyiség képes gyorsan újra termelődni. A parti szűrésű kutak napi sok százezer köbméter vizet tudnak biztosítani Budapest és az agglomeráció számára.

A vízbázist főként a Fővárosi Vízművek Zrt. kezeli és üzemelteti. A biztonság érdekében kiterjedt védőterületi rendszert alakítottak ki, ahol szigorú területhasználati korlátozások érvényesek. Az ivóvíztermelő kutak közvetlen környezetét belső védőövezetnek nevezik. Az itt bekövetkező esetleges szennyeződések nagyon rövid idő alatt elérhetik a kutakat, ezért ez a terület igényli a legszigorúbb védelmet. Ennek megfelelően itt kizárólag a vízkivételhez kapcsolódó létesítmények, valamint a vízellátó rendszer működését szolgáló egyéb berendezések helyezhetők el.

A vízbázisok védelmének másik kulcsfontosságú eleme a védőterületeken található lehetséges és tényleges szennyezőforrások feltérképezése. A mezőgazdasági, ipari és kommunális eredetű szennyezőforrások folyamatos megfigyelése teszi lehetővé, hogy az esetleges problémákat időben észlelni lehessen. A szennyezések előrejelzését a megfelelően kiépített és rendszeresen ellenőrzött figyelőkút-hálózat biztosítja. A Fővárosi Vízművek a 2024-es adatok szerint összesen 156 figyelőkutat üzemeltet, amelyek közül hetven a Szentendrei-szigeten található.

K. B.