– Milyen volt ez a bolt, amikor belevágott ebbe az üzletbe?
Ugyanígy nézett ki a berendezés, semmin sem változtattam. Ugyanezek a bútorok, csillárok voltak, azzal a nagy különbséggel, hogy minden üres volt. Az összes pult az összes vitrin, minden. Az előző bérlőtől kaptam húsz darab gyűrűt bizományba, ez volt az induló árukészlet. Apránként épült az üzlet, úgy, hogy mindig visszaforgattam bele, amit csak tudtam.
– Miért lett ékszerész, mi az, ami vonzotta?
– Eredetileg újságíró voltam, a HVG-nél diplomáztam, és amikor elindult az Expressz újság, akkor ott szerkesztő lettem. Ez volt a legnagyobb apróhirdetésekkel foglalkozó lap, ami elég jelentős bevételt termelt a vállalatnak. Aztán jött a privatizáció, jött a tulajdonosváltás, és a második helyen ott volt az én nevem is, mehettünk az utcára. Akkor jött szembe az a lehetőség, hogy Szentendrén nyithatok egy üzletet, csak azt kellett eldöntenem, hogy mit is fogok én ott árulni. Kereskedő családból származom egyébként, apukám is az, nagypapámnak egykor cipőgyára volt a Rottenbiller utcában.
– Miért épp az ékszerek mellett tette le a voksot?
– Nem akartam olyasmit árulni, ami elromlik. Olyasmit sem, ami kimegy a divatból, és nem marad meg az értéke. Egy ruha lehet, hogy ma divat, de jövőre már nem lesz az, és nem lehet eladni. Az ékszer viszont olyasmi, ami nem veszít az értékéből, sőt növekszik, mert az anyagárak egyfolytában emelkednek. Úgyhogy elkezdtem ékszerekkel foglalkozni, és iskolákba járni, mert mindent igyekeztem megtanulni, ami az ékszerekkel kapcsolatos. Negyven éves koromig folyamatosan tanultam. Mindent igyekeztem elsajátítani, ami az ékszerekkel, a kövekkel kapcsolatos, a megmunkálásukkal, az értékükkel, egyszóval mindennel, ami ahhoz kell, hogy szakértője legyek az ékszereknek.
– Kellett a boltért áldozatokat hozni?
– Többször előfordult, hogy elmentem alkalmazottként dolgozni azért, hogy fenn tudjam tartani az üzletet, voltam nagykereskedőnél, dolgoztam más cégeknek, sokáig úgy éltem, hogy reggel nyolctól ötig ott dolgoztam, hétvégén pedig itt. A gyerekeim tudják, hogy néha éjjel-nappal ezzel foglalkoztam, mert ezt nem is lehet másképp csinálni. Csak úgy, ha az ember szereti. Számomra ez nem is igazi munka, mert nem érzem tehernek, valóban a magaménak tekintem, amit belső késztetésből csinálok.
– Minek köszönhető, hogy fenn tudott maradni ilyen hosszan ez az üzlet?
– Mindenféle válságot megéltünk, ott volt a 2008-as válság. Újabban a Covid, aztán az energiaválság. Talán azért tudtam megmaradni, mert az emberek érzik, hogy hiteles vagyok. Soha nem mondok olyat, ami nem úgy van. Például, ha meg lehet csináltatni egy régi kedves ékszert, akkor nem beszélek rá senkit egy újra. Szerintem ezt méltányolják az emberek. Ha nem vagyok itt az üzletben, akkor is dolgozom, mert folyamatosan mindig valami újdonságon jár az agyam. Szerencsére a hölgyek szeretik a szépet, mindig vágynak valami új dologra, és ezt próbálom kielégíteni. Én úgy nézek egy ékszerre, mintha magamnak készíttetném. Megnézem, hogy áll, milyenek a színei, kinek állhat jól. Minden ékszerrel így vagyok, és ha kérdezik a véleményem, megmondom, hogy kinek mi áll jól igazán. A folytonos megújulás készsége a másik nagyon fontos eleme a fennmaradásnak. Ha ez a kettő megvan, akkor az hosszútávon is sikeres lehet. Vannak visszatérő vásárlóim, de azért ez egy turistaváros, sokan megfordulnak külföldről. Nagyon büszke vagyok arra, hogy visszatérnek hozzám a világ minden tájáról, Amerikából, Japánból, Kínából, kiszaladnak hozzám Szentendrére, ha Magyarországon járnak. A japán császárt szoktam emlegetni, hogy ő is itt volt és vásárolt nálam a feleségével. Tényleg ő a legexkluzívabb vásárlóm, de rajta kívül nagyon sok híres ember megfordult már az üzletben.
– Megemlítene még valakit a japán császáron kívül?
– Most a hírességeken túl az jutott eszembe, hogy nemrég vásárolt nálam egy utcaseprő hölgy, aki itt söprögetett minden reggel Szentendrén. Összerakta a pénzét, és vett magának egy arany fülbevalót, és nem máshol, hanem nálam vette azt a fülbevalót, és ő ugyanúgy ki volt szolgálva, mint a japán császár.
– Az árukészlete honnan származik?
– Míg az üzletben egy kis csapattal dolgozom, addig a háttérszakma óriási. Nagyon nehezen tudok magyar ötvösökkel, iparművészekkel dolgozni, mert azt a minőséget, amit én szeretek, csak a nagyon drágán dolgozó magyar szakemberek tudják elkészíteni. Ezért rengeteget járok külföldre, sok kollégával dolgozom együtt, magam is tervezek ékszereket, ők megcsinálják, együtt leülünk, átbeszéljük, mit lehet, mit nem, aztán legyártják vagy egyénileg vagy manufaktúrában. Vagyis minden, ami nálunk kapható, egyedi termék. Van, amiből csak egy darab készül, de vannak kedvenc fazonjaim és motívumaim, amelyek újra és újra visszaköszönnek. Akkor vagyok elégedett, hogyha sok embernek látom az örömét. Azért állok a pult mögött, hogy ezt a boldogságot lássam!
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. szeptember 13-ai lapszámában jelent meg.
Fotó: Deim Balázs
