2021. 09. 18.

szombat

SZENTENDRE időjárás

Végtelen indián nyár

2021. szeptember 08., 12:23

A Vadkacsa Egyesület Leányfalun, a Petőfi sétányon található idilli, gyönyörűséges helyen. Aki idetéved azonnal beleszeret a festői környékbe, a hely hangulatába. A civil szervezet megmozgat mindenkit, gyerekké varázsolja a felnőtteket is. 

Jó lenne végteleníteni a gyerekkort, hogy megmaradjon a játék öröme, az önfeledt kikapcsolódás mámora. Vannak emberek, talán nem is kevesen, akiknek sikerült mindez, mert úgy éltek, élnek felnőttként is, mintha még mindig gyerekkori álmaikat kergetnék, valósítanák meg. Ilyen volt Pereházy Pál is. Szomorú, hogy múlt időben kell írni róla, de az a hatvannégy esztendő, amit kapott a teremtőtől, az bizony olyan mozgalmas és tartalmas volt, mintha százhúsz évig élt volna. Pepe – ahogy barátai, ismerősei, tisztelői becézték őt – 2020 nyarán hunyt el, hosszantartó, türelemmel viselt súlyos betegség után. Kultikus figura volt, ha szabad ezt a kifejezést használni egy bohém, természetimádó, örök csavargóra. Bejárta a világot, és bebarangolta Magyarország legrejtettebb zugait is, s hogy mindez milyen hatással volt rá, azt pontosan jelzi, hogy három könyvvel is megajándékozta az utókort. A Kubai ponyva, az Indián mesék és az Egy dél-amerikai csavargás hangszínei mind-mind felejthetetlen kalandok, különleges utak lenyomatai, melyekben mintha végtelenített gyerekkorát élte volna tovább. De öröksége itt van velünk, közöttünk is. Aki már egyszer kapcsolatba került a Vadkacsa Egyesülettel, az bizonyíthatja mindezt. Pereházy Pál szellemisége él, nagyon is él… Fia, Pereházy Gergely így emlékszik vissza a kezdetekre: 

„Apuék annak idején Pismányban éltek, azt mondogatta magáról, hogy ő egy igazi hegyi gyerek, aztán mégiscsak leköltöztek, úgymond a síkságra. Leányfalun találtunk új otthonra és nem is volt kérdéses, hogy onnantól kezdve a Duna közelsége, a folyó kínálta kalandok meghatározzák majd az életünket. Jövőre lesz harminc esztendeje, hogy megalakult a Vadkacsa Egyesület, apám az egyik alapító tag, és arra is emlékszem, hogy mindez egy emlékezetes Rába-túrán történt, ott jött az ötlet, hogy tegyék szervezetté mindazt, amit addig is csináltak, legyen neve a gyereknek, legyenek célok, állandó programok, megvalósítandó álmok és legyen minél több tag, aki ide, azaz közénk tartozik…” 

Pereházy Gergely

Pereházy Gergely a Bárczi Gusztáv Általános Iskolában tanít, hihetetlen empátiával és türelemmel. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kalandok vízen és szárazon afféle hobbitevékenységet jelentenek számára, kikapcsolódást, mozgást a jó levegőn, de ennél többről van szó. Nála ez életstílus, vagy még annál is több. „Nagyjából száz tagja van az egyesületnek – tudjuk meg tőle –, akik rendszeresen tagdíjat fizetnek, és összetartóak a végtelenségig. Én annak idején apu mellett szerettem bele a vízen járásba, a hegyek meghódításába, a Duna sodrásába, a Rába folyó szertelenségébe, amely mellett rendszeresen szarvasok tűnnek fel, igazi vadregényes táj. Nagyjából ötszáz hosszabb-rövidebb út van mögöttem, telis-tele élménnyel. Boldog vagyok, amikor elégedett, mosolygó gyerekeket és felnőtteket látok magam körül, akik az egyesület segítségével eveznek, hegyet másznak, kajakkal, kenuval szelik az olykor haragos folyót. Céljaink között szerepel, hogy megtanítsuk tisztelni a folyót, hogy a gyerekek ne féljenek a víztől, élvezzék az evezést, a különleges élményt, amit a Duna, a Rába, az Ipoly, vagy a Holt-Tisza adhat…”

A Vadkacsa Egyesület elkötelezett a vízitúrázás népszerűsítésében. De az egyik legnépszerűbb „ajándéka” az érdeklődők számára az indiántáborok szervezése. Mintha Winnetou és Old Shatterhand, Karl May regényhőseinek társaságában töltene el néhány napot az ember. Lehet kajakot, kenut bérelni, az egyesület a felszerelések szállítását is megszervezi. Számos programmal várják a saját egyesületi tagok mellett az érdeklődőket is.

„Rengeteg ötletünk van, de egyelőre kivárunk a járványhelyzet miatt. Látom, hallom, érzékelem, hogy egyre szabadabban lehet majd mozogni, csakhogy mi szabadidős egyesületként, vízitúra szervezőként még nem tudjuk, hogy pontosan mi vonatkozik ránk, mi az, amit újra meghirdethetünk, és mi az, amivel még mindig várnunk kell…” – tájékoztat Pereházy Gergely, aki túl a negyvenen is gyermeki lelkesedéssel beszél a túrákról. Arról az életformáról, amellyel annak idején az édesapja ajándékozta meg. Ha majd kinyílik az összes kapu körülöttünk és visszasétálhatunk korábbi életünkbe, akkor Pepe fia – apjához hasonlóan – elvezet mindenkit a mesék világába, ahol mesebeli tájak és gyermekkori hőseink várnak ránk. Leányfalun és a képzeletünkben.

 

Sinkovics Gábor

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/8. számában.