2021. 12. 06.

hétfő

SZENTENDRE időjárás

Tokió után irány Párizs

2021. október 19., 13:46

Nincs pihenő az olimpia után. Adolf Balázzsal és edzőjével, Pétervári Pállal a szombat délelőtti edzés végén sikerült egy könnyed beszélgetésre leülni, ahol meséltek múltról, jelenről és egy kicsit a jövőről is. 

 

Hajójával a hóna alatt érkezik meg Balázs. Helyére tette, szárazra törölte. Ez egy olyan protokoll, amit egy interjú sem tud megzavarni. 

Mesélj, hogyan vártak itthon az olimpia után? 

Nem volt olyan hű de nagy ünnepség. A családdal találkoztam, de igazából tart még a szezon és annyira pörögnek az események, hogy nem is akartam ünnepelni. Folyamatosan fontos versenyek vannak. Az idei szezonban még két világbajnokság van előttem, most erre kell fókuszálnom. Talán a szezon végén… 

Nézzünk egy picit vissza az olimpiára, hiszen itt ismert meg igazán a közönség. El tudtad különíteni, hogy ez olimpia és nem egy átlagos verseny? Érzel a versenyek között különbséget? Miben volt más? 

Sajnos a Covid miatt olyan szigorú szabályoknak kellett megfelelnünk, aminek köszönhetően nem volt érzékelhető, hogy ez olimpia. Nem engedtek ki a városba, nem mehettünk felügyelet nélkül sehová, a versenyeken nincs közönség. Csak mi voltunk ott, és azok az ellenfelek, akikkel más világverseny is találkozok. Igazából nem jött át, hogy ez most az olimpia. Ez inkább volt jó, mint rossz, mert így nem volt rajtam nyomás.  

Van olyan momentuma, élménye az olimpiának, amit szívesen fogsz mesélni majd az unokáidnak?  

Talán egy dolog, amire szívesen fogok visszaemlékezni. Első nap volt a páros, az nem ment jól, mert a párom tüszős mandulagyulladással küzdött, és úgy eveztük végig a távot. Az egyesre nem készültem, nem is voltak elvárásaim. Egy célom volt, hogy jó pályákat menjek. Volt egy edzés, ahol pont egyszerre szálltam vízre azzal a kubai sráccal, aki előző nap párosban megnyerte az olimpiát, együtt mentünk fel, volt egy laza közös edzésünk. Sokat beszélgettünk és a végén még tanácsokkal is ellátott. Ez biztosan megmarad nekem, mint élmény, már azért is, mert elképesztően sok pluszt adott.  

Van olyan példakép, akikkel már együtt evezel és már nem csak példaképek, hanem versenytársak? 

Ha nem is példaképek, de vannak olyanok, akik négy-öt éve az élvonalban vannak, és sokáig csak a tévében láttam őket, most pedig egyenrangú felek vagyunk. Ha nevet kellene mondani, akkor talán Sebastian Brendel többszörös olimpiai bajnok.  

Van kedvenc távod?  

Az 5000m áll hozzám legközelebb – világbajnoki második vagyok –, de a jövőben muszáj lesz az olimpiai versenyszámok felé fókuszálnom. Ez a jövő, mivel így kapok leginkább támogatottságot. 1000m egyes és 1500m páros. A szövetségnek is ez az elvárása velem szemben. 

Érzed, hogy fokozott figyelmet kapsz akár szakmai területen akár magánéletben? Megnőtt az érdeklődés irántad a lányok felől? 

Szponzorok jöttek, aminek örülünk. A média kicsit felkapott, több a riport, de semmi extra. Azok a lányok, akik csak az eredmények kapcsán keresnek, azokkal nem foglalkozom, nem is szimpatikus.  Jelenleg nincs barátnőm, de egyelőre időm sem nagyon van erre.  

Ha szembe jön álmaid nője, azért nyitott vagy? 

Igen, mindenképp, a kettőnek meg kell férnie egymás mellett. 

Evezés mellett van idő a tanulásra? 

Az Óbudai Egyetem Villamosmérnöki Karán voltam levelezős hallgató. Most gondolkodom, hogyan tovább. Az online tanulás alatt elveszítettem a motivációmat. Párizsig lehet, hogy csak a sportra koncentrálok, és később befejezem az egyetemet. 

Mikor vált az evezés igazán szerelemmé? 

Nagyon régen. Úsztam, szertornáztam, karatéztam, de egyik sem jött be igazán. A terem nem az én világom. Talán tehetségem sem volt hozzá igazán. A vízen találtam meg azt, amit igazán élvezek.  Az első pillanattól tudtam, hogy ez az én világom. 

Volt olyan, amikor úgy érezted, neked ez elég és abbahagyod? 

Nem. Olyat soha nem éreztem. Inkább mélypontok voltak, amikor nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt szerettem vagy várták volna tőlem. Főleg az elején. Gyerekkoromban a szüleimmel Szigetközben nyaraltunk, többször fordult elő, hogy a kemény edzések helyett a családdal pihentem. Egy idő után persze nem tehettem meg, hogy nem veszek részt a nyári edzéseken, aminek persze a szüleim nem örültek annyira. Bár a nyarakat becsületesen végig áteveztem és edzettem, az eredmények mégsem jöttek. A versenytársaim erőben, testalkatban elhúztak mellőlem, így esélyem sem nagyon maradt. Volt két olyan év, amikor feltettem a kérdést magamnak, hogy miért is csinálom ezt. Nem a feladás lebegett a szemem előtt, hanem inkább átértékeltem a kenuzást. Könnyedebben vettem és nem görcsöltem rá az eredményekre. Ezzel sikerült átbillentenem magam és jöttek az eredmények. 

Milyen a kapcsolatod az edződdel? Mivel tudott többet adni neked, mint megtanítani a helyes technikát? 

Azt hiszem, nagyon jó. Ő volt az, aki megtanított gondolkodni. Megtanította, hogy ne csak katona legyek, aki követi a parancsokat. Önállóságra tanított, és engedte, hogy az én érzéseim, döntéseim is hangsúlyt kapjanak a felkészülésben. Megtanította, hogyan tudom megismerni önmagam és hogyan tudok figyelni magamra. Közös döntéseket hozunk.  

Tudjuk, hogy egyesületet váltottál, de az edző maradt. Miért volt rá szükség? 

2018-ban elfogytak mellőlem az itteni edzéstársak. Azon kaptam magam, hogy egyedül evezek, ami az előrelépés szempontjából nem jó. Kell a húzóerő, amihez társakra volt szükségem, így muszáj volt olyan döntést hozni, hogy kell egy csapat. Az Óbudai Ganzba igazoltam. Pali bácsihoz viszont ragaszkodtam.  

Azt már tudjuk, hogy Ön, Pétervári Pál, milyen edzője Balázsnak, de Önnek milyen versenyzője Balázs? 

Tízéves kora óta dolgozunk együtt. Sikerült kiismernünk egymást. Azt látom, hogy a mai gyerekeknél az adottság nem minden esetben elég. A hozzáállás sokkal fontosabb, ami Balázsnál az első pillanattól érezhető volt. Nagyon szerette ezt a sportot, és képes volt sokszor az első helyre tennie azt.  

Van Balázsnak gyenge pontja? 

Szerencsés páros vagyunk, nem tudok ilyet mondani. Zökkenőmentes az együttműködés.  

Lehet azt mondani, hogy ő egy álomversenyző? 

Igen, határozottan az. 

Van hiányérzet az olimpia kapcsán? 

Elképesztően szigorú szabályoknak kellett megfelelni, így a szállodán kívül szinte semmit nem láttam. A városnézés most kimaradt, így talán ez az egyetlen, ami hiányérzet bennem. 

Párizs a rövidtávú cél, de van hosszú távú cél is? Balázs, meddig marad együtt ez a páros? 

Amíg lehet, mi ketten együtt „evezünk”. És meddig? Evezni addig, amíg szeretem. Megélhetési kenus soha nem leszek. 

 

Gergi Erna

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/14. számában.