Dr. Vitályos Eszter, a Fidesz-KDNP jelöltje nyerte az országgyűlési választásokat 2022. április 3-án Pest megye 3. számú választókerületében.  Kampányának központi eleme az Átölel a Pilis-Dunakanyar elnevezésű stratégiai terv volt. Lapunk arról kérdezte, miként képzeli el a régió jövőjét, és mivel tudja támogatni térségünk fejlődését. 

–  Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen rövid időn belül a rendelkezésünkre állt és egyúttal gratulálok a választási győzelméhez.

– Köszönöm szépen.

–  Kérdezem is rögtön, hogy a várakozásai megfeleltek-e az eredménynek?

–  Túl is szárnyalta azt, sőt, még a legszebb álmainkat is. Bíztam benne, hogy sikerül megnyerni a választókerületet, de az 53 százalékos eredmény nekem is meglepetés volt, meg is érintett érzelmileg. Másfél év kőkemény munkája van ebben, jártam a településeket, hogy minél többekkel megismerkedjek, és olyan pozitív benyomásokat szerezhessenek a munkámról, a terveimről a helyiek, amiből tudják, érzik, érdemes rám szavazniuk.

–  Nem olyan régen lett parlamenti képviselő egyébként. Vagyis új ez a műfaj annyiban, hogy eddig inkább a háttérből politizált.

–  Annyira nem érzem ezt újnak, mert az államtitkári pozíciómban nagyon sok helyzetben találkoztam országgyűlési képviselőkkel, sokszor előfordult, hogy én válaszoltam parlamenti interpellációkra, vagy akár szóbeli kérdésre a minisztérium nevében. De mindenképpen egy új korszak kezdődik most, mert annak ellenére, hogy szeptember óta vagyok országgyűlési képviselő, egészen más listáról bekerülni a parlamentbe, mint egyénileg megnyerni egy körzetet. Aki sportol és versenyzik, az tudja, hogy ez óriási különbség.

–  Egyébként sportolt?

–  Most is sportolok. Versenyszerűen vívok. A Magyar Vívó Szövetségben és a Magyar Paralimpiai Bizottságban is elnökségi tag is vagyok, mindkét gyermekem válogatott vívó.

–  Azt lehet tudni önről, hogy református, nagy múltú, régi jogász családból származik. Ön is jogot végzett és egy darabig jogászként is dolgozott. Hogyan, miért lett politikus, mi vonzotta erre az útra?

–  Inkább azt mondanám, hogy az én felmenőim közül rengetegen foglalkoztak közéleti dolgokkal. Vannak közöttük lelkészek, jogászok, de politikusok is. Úgyhogy, a közügyek iránt érdeklődés nálunk valóban családi hagyomány. Én magam pontosan 2002-ben kezdtem el politikával foglalkozni, amikor a Fidesz elvesztette a választásokat. Akkor léptem be a pártba, és akkor alapítottuk meg többekkel a pócsmegyeri és szigetmonostori Fidesz-szervezetet. Ennek már húsz éve.

–  De mi volt az, ami miatt fontosnak gondolja ezt a munkát?

–  Hiszek abban, hogyha az ember úgy gondolja, tud azért tenni, hogy a világ jobb legyen, akkor meg kell, hogy tegye. Az egyetemi éveim alatt már egy bankban dolgoztam, csoportvezető voltam egy telefonos ügyfélszolgálaton, de már akkor tudtam, hogy a bankvilág kevésbé vonz. Amikor Pócsmegyerre költöztem, szerettem volna részt venni a falu életében, a helyi közügyekben, és elindultam az önkormányzati választásokon, 2006-ban. Sikerült bejutnom, sőt a legmagasabb szavazatot kaptam, mint „kiköltözött”.

–  Igen, ez érdekes, mert itt a környéken mindig van ellentét az „őslakók” és a betelepülők között. Mivel tudott népszerűségre szert tenni?

– Egyrészt nagyon nyitott személyiségnek tartom magam. Mindig, mindenkivel arra törekszem, hogy találjuk meg a közös nevezőt, és oldjuk meg, vigyük előre a dolgokat. Annak idején mindig ott voltam a rendezvényeken, az istentiszteleteken, a falu eseményein, megismertek, és remélem, hogy talán meg is szerettek. 2010-ben is indultam az önkormányzati választáson, akkor listavezetőként kerültem be az önkormányzatba. Ez óriási siker volt, nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam! Abban a két ciklusban társadalmi megbízatású alpolgármester is lettem. Emellett Leányfalun dolgoztam a polgármesteri hivatalban. Úgyhogy azt lehet mondani, két önkormányzaton keresztül egészen közelről megismertem ezt a világot. 2010-től kezdtem el aztán az Országgyűlési Hivatalban dolgozni.

Világéletemben érdeklődtem a közügyek iránt, és mindig úgy voltam vele, hogy ha tehetek azért, hogy jobb legyen, akár Pócsmegyernek, akár ennek az egész térségnek, akkor azt kutya kötelességem megtenni.

–  A kampányának meghatározó része volt az Átölel a Pilis-Dunakanyar Stratégia, ami egy átfogó terv a térség fejlesztésére. Ez nagyon nagy összefogást feltételező hosszú távú koncepció. Hogy jött ez létre, és kik vannak benne ebben az összefogásban?

–  Éppen az volt az egyik legfontosabb gondolata a szövetségünk megalapításának, hogy próbáljuk meg az embereket motiválni arra, hogy közösen tegyenek a térségért, – méghozzá pártpolitikától mentesebb módon! Mi nem akarunk senkit a politikai irányzatunk felé terelni, hanem együtt szeretnénk dolgozni civilekkel, önkormányzatokkal, vállalkozókkal az értékeink megőrzéséért, fejlesztéséért. Olyan embereket tudtunk megnyerni a munkacsoportjaink vezetésére, akik egyrészt lokálpatrióták, másrészt helyi szakemberek, akik nagy ismertséggel rendelkeznek, ismerik és érzik az egész térséget.

– Én őszintén szólva, csak a plakátokból értesültem róla, hogy ez létezik. Be lehet még kapcsolódni ebbe a munkába?

–  Természetesen, ez egy teljesen nyitott szövetség, úgyhogy bármelyik munkacsoporthoz lehet csatlakozni, sőt, lehet javasolni akár újakat is! A stratégiát úgy készítettük elő, hogy a régió polgármestereit felkerestem, bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy miben tudok segíteni akár válaszkerületi elnökként, akár államtitkárként ennek a településnek. Volt egy előzetes képem is a településekről, hogy mit kellene az adott helyen csinálni, de azért meghirdettünk egy közvélemény-kutatást is. Ezt az Átölel a Pilis-Dunakanyar magazinban, illetve elektronikus úton is ki lehetett tölteni. Több mint kétezren válaszoltak viszonylag rövid idő alatt, ráadásul minden településről jöttek vélemények. Így született meg a stratégiának az a verziója, amit a kampányidőszak alatt minden településen bemutattam. Nagyon beszédes, hogy a kitöltők 86 százaléka a közlekedésfejlesztést tartja a legfontosabbnak!

–  Igen, erre mindenképpen visszatérünk majd, de még egy kicsit beszéljünk az együttműködésről. A térségben ugyanis sokféle vezetésű önkormányzat dolgozik, és az egyes települések érdekei akár egymással ellentétesek is lehetnek. Pomáz és Budakalász például össze szokott veszni a budakalászi közlekedési csomópont működésén. Hogyan lehet ilyen helyzetben együttműködni, milyen lépései vannak ennek?

– Mindenhol meg lehet találni azt az arany középutat, ami mindenki számára elfogadható. Épp ez az országgyűlési képviselő feladata. Nyilván lesznek olyan nagyobb volumenű fejlesztések vagy olyan ügyek, amelyekben több önkormányzatnak kell majd részt vennie. Rögtön mondok egy példát. Ilyen a pilisvörösvári elkerülő út. Vannak olyan önkormányzatok a környéken, akiknek nem annyira egyértelmű, hogy miért is kell ezt megépíteni. A vörösváriaknak viszont létkérdés. Ők ugyanabban a nehéz helyzetben vannak, mint Szentendre, mert a várost keresztülvágja egy főút, csak ott még óriási kamionforgalom is kapcsolódik hozzá. Lesznek majd olyan projektek, amelyek mögé be kell állnia minden településnek, mert csak így tudjuk megvalósítani ezeket.

–  Ennek tisztázására létrehoznak majd egyeztető tárgyalásokat?

–  Pontosan.

De ha tíz önkormányzat közül kilenc egy véleményem van, akkor annak az egynek látnia kell, mi a többségnek akarata, és akkor bizonyára támogatni fogja a fejlesztést.

Nyilvánvalóan lesznek nehezebb ügyek, de szerintem mindent tárgyalásos alapon, együttműködésben kell kezelni a jövőben is.

– A szentendrei önkormányzattal milyennek látja az együttműködést?

– Én mindig is nyitott voltam az együttműködésre, úgyhogy azt gondolom, ha ez a másik oldalon is ugyanígy történik, akkor nem lesz ezzel probléma a jövőben sem.

–  Milyen fórumokon tud majd zajlani ez az együttműködés?

–  Polgármester úr már írt egy gratuláló levelet a napokban. Ebben egyúttal arra kért, hogy beszéljünk a szentendrei ügyekről. Számos meghatározó ügyben én is kértem tőle tájékoztatást még februárban, úgyhogy hamarosan le is fogunk ülni a tárgyalóasztal mellé.

–  Az „Átölel”-stratégia segíthet-e ön szerint abban, hogy egy kicsit tárgyilagosabban lássunk, a közös érdekeket nézzük és ne ideológiai harc folyjon?

 –  Talán most, hogy a választások véget értek, és megnyugszanak a kedélyek, sokkal kevesebbet kell majd országos politikával foglalkozni, és többet lehet a térségivel. És ezt most nem magamra értem, mert az országos politikát nem én hoztam be a helyi közbeszédbe.

Ha mindenki teszi a dolgát, akkor óriási eredményeket fogunk elérni.

De ehhez természetesen az kell, hogy mindenki azt nézze, mi a térségünk és mi a településeink érdeke.

 –  A legtöbben a közlekedést látják problémásnak. Ennek egyik kulcspontja a 11-es felújítása. Már úgy volt, hogy ez a munka megkezdődik, aztán mégsem indult el.

–  A folyamat, minden ellenkező híresztelés ellenére, elindult. A Magyar Közút munkatársai előkészítő méréseket és szakaszhatár-kijelöléseket végeznek. A közvélemény nyilván, azt a pillanatot tekinti majd a munka tényleges elindulásának, amikor megjelennek a munkagépek. Ahogy a közbeszerzés véget ér, kiválasztják a kivitelezőt, az építési munka is megkezdődik, és már ez is csak néhány hét kérdése. Itt inkább az a kérdés, hogy azt a 15 hónapot, amíg a munkálatok zajlanak, milyen türelemmel fogjuk majd elviselni, hogyan vészeljük át. Ennek megoldására már összehívtam egy olyan tárgyalást, ahol az összes érintett szereplő jelen volt a MAHART-tól kezdve a Pest megyei Közút, a Volánbusz, a Budapesti Fejlesztési Központ és mások Arról beszéltünk, hogyan lehet majd megoldani a közlekedést, milyen alternatív útvonalakkal lehet kiváltani a 11-est a felújítás alatt. Nem lesz könnyű, de azt fontos már most elmondani, hogy a MAHART például nagyon nyitott volt arra, hogy beállítson személyszállító hajókat állítson be a reggeli és a délutáni csúcsforgalomba. Ugyanakkor attól tartanak, hogy az egy óra tíz perces hajózás nem lesz versenyképes. Pedig a reggeli csúcsforgalomban, pláne, ha ideiglenesen sávzárásra is szükség lesz, akkor az az egy óra tíz perc szerintem bárkinek elfogadható. Vannak olyan tervek is, hogy a Szentendrétől északabbra lévő települések lakosságát megpróbáljuk valamilyen úton-módon a váci vonal irányába terelni, ami nyilván azoknak lesz elfogadható, akik a kompozástól sem ódzkodnak.

–  A HÉV állomások felújítására mikor számíthatunk?

–   A HÉV a teljes Budapest-Szentendre közötti szakaszon megújul, nem csak az állomások, hanem a sínek, a sínpályák és a szerelvények is teljesen újak lesznek. Ez a beruházás is a helyreállítási alapból fog elkészülni, azaz egy Európai Uniós forrásból. A COVID okozta gazdasági hátrányok csökkentésére hoztak létre egy olyan alapot, amiből ez megvalósulhat. A Volánbusz területével együtt újul meg, tehát egy olyan közlekedési csomópont alakul ki itt, hogy rá sem fogunk ismerni. Új P+R parkolókat is kialakítanak és lesznek kerékpártárolók is.  A pomázi állomáson a polgármester úr kérésére kormányablak is készül. Vagyis a teljes bódé város, ami most ott van, meg fog szűnni.

–  Most már csak az a kérdés, hogy megkapjuk-e a helyreállítási alapot?

–  A helyreállítási alap megérkezése nem kérdés, mert a kormány az Európai Uniós forrásokat és a helyreállítási alap forrásait is megelőlegezi. Így ezek a munkák is meg tudnak kezdődni, mindentől függetlenül.

–  A szentendrei mentőállomás felújítása húzódik már egy ideje, ezt a munkát várhatóan mikor kezdik el?

–  Ez a Mentőszolgálat ütemezésén múlik, a munka bármikor elkezdődhet. Két-három hete voltunk kint Csató Gáborral az Országos Mentőszolgálat főigazgatójával és Győrfi Pál szóvivővel, amikor bejelentettük, hogy a teljes mentőállomás megújul, és letettük az alapkövét az új mentőállomásnak, ami Tahitótfaluban épül majd meg, szintén helyreállítási alapból.

–  Ez azt is jelenti, hogy nagyobb lesz a kapacitás? Több beteget tudnak majd ellátni?

– Igen. A szigetieknek különösen sokat jelenthet majd ez az új állomás, mert jelenleg nincs híd a sziget déli részén, ezért a mentőnek most körbe kell jönnie Tahitótfaluig, hogy átjusson a Dunán. Az új állomás időben óriási előnyt jelent majd.

–  Ez jó hír, de jelzi, hogy nagyon megnövekedett a régióba beköltözők száma, miközben az infrastruktúra ezt nem tudta követni. Lehet-e változtatni ezen?

–   Nagyon nehéz azt követni infrastruktúrával, ahogy nőtt a betelepülők száma. Az elmúlt harminc évben például Pócsmegyeren megnégyszereződött a lakosságszám. Ugyanazt az óvodát, ugyanazt a bölcsődét, ugyanazt az infrastruktúrát használják, négyszer annyian. Ez nagyon nagy nehézségeket okoz. Az országban rengeteg térség azért tudott sokkal nagyobb mértékben fejlődni, mert konvergencia régióba tartoztak, ami azt jelenti, hogy európai uniós forrásokra voltak jogosultak. Mi nem tartoztunk ebbe, ezért nagyon kevés lehetőségünk volt arra, hogy európai uniós forrásokra pályázzunk.

A mostani ciklustól viszont azzal, hogy Pest megye levált Budapestről és önálló régiót alkotunk, bekerültünk egy úgynevezett fejletlenebb régió kategóriába,

ami azt eredményezi, hogy mi is ugyanúgy jogosultak leszünk pályázni, mint akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A számításaim szerint háromszor-négyszer annyi forrás jut majd ebbe a térségbe, mint korábban.

–  Miféle infrastrukturális fejlesztések jöhetnek szóba?

–  Ebbe tulajdonképpen szinte minden bele fog férni, mert az európai uniós források az életünk minden területére adnak megoldást. Ez azt jelenti, hogy az energiahatékonyságtól elkezdve, a vízi közművek fejlesztéséig, a csapadékvíz elvezetésig gyakorlatilag bármi lehetséges, ami az itt élők számára fontos. A DMRV-vel is tárgyaltam már annak érdekében, hogy az állandó vízhiányt, hogyan lehetne orvosolni. Erre a gondra ott is lesz az úgynevezett KEHOP+ forrás. Ez a környezet és energiahatékonysági operatív program, amiből a DMRV tud majd pályázni és fejleszteni.

–   Az Anna-völgyi üdülő helyén megvalósuló beruházásról mit lehet tudni?

–  Az Anna-völgyi üdülő a Hauszmann Alapítvány tulajdonába került, s megújulása után oktatási központ lesz. Tehát nem egy elzárt üdülő, mint ami régebben volt, hanem megnyílik az érdeklődők előtt. Olyan oktatási központként működik majd, amely a régi magyar szépmíves mesterségeket fogja oktatni.  A műemléki felújítások kapcsán kiderült, hogy egyre kevesebb olyan szakember van, aki ezekhez a szépmíves mesterségekhez ért. Ami viszont különösen fontos, hogy a természetvédelem jegyében a beépítés kisebb lesz, mint előtte volt! A közeli Lajos-forrásnál található régi turistaház is megőrzi korábbi funkcióját, de teljesen megújul. Nagyon elhanyagolt állapotban van sajnos mind a tető, mind a falak, vagyis lehetséges, hogy az alapoktól kell újjáépíteni, de a régi formáját meg fogja tartani.  Úgy tudom, hogy már a nyár folyamán hozzá fognak tudni kezdeni a munkákhoz. Ott is szintén a közbeszerzési eljárások lezajlásán múlik mindez.

–   Szentendre kinőtte a mostani egészségügyi központot. Ebben várható-e előrelépés?

–  Mi nagyon szeretnénk, ha lenne ebben is előrelépés, mert azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy rengeteg fejlesztés történt az elmúlt időszakban, ettől a kapacitáshiány nem oldódott meg. Főleg orvosokból és asszisztensekből van kevés. Ugyanez mondható el a térség másik rendelőintézetéről, a pilisvörösváriról is. Az ottani épület nagyon szépen megújult, de a várólisták hosszúak maradtak. Ezért azt gondolom, hogy megérdemelne ez a térség akár egy önálló kórházat is. Úgyhogy ezen is dolgozik most a munkacsoportunk, és hamarosan megkezdjük az egyeztetéseket a minisztériummal.

–  A Fő téri Kereskedőház felújításának a kérdése folyamatosan feszültséget szül a városban, ön mit gondol, hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani?

–  Én abszolút egyetértek a felújításával! Először az épület későbbi funkciójáról kell dönteni, ennek megfelelően tudunk majd forrást találni. De elindítottunk egy olyan kezdeményezést is, hogy a Pilis-Dunakanyar az UNESCO Világörökség részévé válhasson. Ennek érdekében küldtem levelet mind a tizenhét település polgármesterének és kértem őket, tegyenek javaslatot, hogy a saját településükön melyek azok az épületek, vagy tájegységek, erdők, amik bekerülhetnének a világörökségi várományos területek közé.

Ha a Kereskedőház is az UNESCO világörökség része lehetne, azzal is plusz forrásokat vonhatnánk be, és ez segítene abban, hogy megőrizzük és fejlesszük.

Nyilván más megoldásokat is fogunk keresni, de egyelőre most azt kell tudni, hogy a múlt év végén készült el Szentendre turisztikai koncepciója, amit Lőrincz Ágnessel, a Szentendre és Térsége TDM NKft. ügyvezetőjével vittünk be a Turisztikai Ügynökséghez. Az Ügynökség nyilván meg fogja vizsgálni annak a lehetőségét, milyen forrásokat tudunk bevonni a Kereskedőház fejlesztésére. De én például ide sorolom a Templomdomb felújítását is, mert arra is nagy szükség volna.

–  Szentendrén belül is vitás kérdés egyébként, hogy kinek építjük a várost, a turistáknak, vagy az ottélőknek? Hogyan lehet ezt összeegyeztetni?

–  Ez még a Pilisi Parkerdő területén is kérdés, mert elképesztően sokan, évente 30 millióan tesznek itt látogatást. Ebben nyilván a COVID is szerepet játszott, amikor minden le volt zárva, és egész Budapest idejött kirándulni. Szentendrén hétvégente sokszor megmozdulni sem lehet., Itt is az arany középút megtalálása fontos, mert azért azt is látni kell, hogy rengetegen élnek a turizmusból: kiskereskedők, turisztikai szolgáltatók, vendéglátók. Nekik nyilván az az érdekük, hogy minél több legyen a látogató. Ugyanakkor, aki a belvárosban lakik, azt szeretné, ha csend lenne és nyugalom. Én ebben az „élni és élni hagyni” örökbecsű mondást tartom szem előtt, és azt javaslom minden településvezetőnek is, hogy próbálják meg ezt a mondást követni.

–  Szentendrén több olyan kis múzeum is működik, amelyek rendkívül értékesek, és a mai napig nem újította fel őket senki.

–  Azt gondolom, hogy erre a kérdésre a város kulturális koncepciója adhat megoldást.

De ha fejlesztési forrást kell bevonni, abban partner vagyok és megpróbálok minden eszközzel segíteni.

Abban viszont nem szeretnék állást foglalni, hogy melyik múzeumnak van létjogosultsága a jövőben és melyiknek nincs, mert ez nem az én szakterületem, ebben a szakértőkre és a helyiekre kell hallgatnunk.

–  Ez azért érdekes kérdés, mert felveti, hol húzódik az önkormányzat és a képviselő kompetenciájának a határa. Ön ezt hogyan határozná meg?

 –  Egyrészt vannak olyan feladatok, amelyek az önkormányzati törvényben vannak lefektetve, másrészt azt gondolom, hogy bármi tartozhat az én feladataimhoz is, amivel megkeresnek, és amiben a segítségemet kérik. Az országgyűlési képviselőnek az a dolga, hogy annak a térségnek, annak a településnek adjon meg minden segítséget, amely erre rászorul, vagy amelyik hozzá fordul. Úgyhogy mindenben partner szeretnék lenni, de önkormányzati kérdésekben a konkrét szakmai koncepciót mindig az önkormányzatnak kell a dolgok mögé tennie.

– Ezt jó hallani, különösen azért, mert a Hadházy Sándor elérhetetlennek tűnt a számunkra. Ön mennyire lesz elérhető a civilek, az egyes emberek számára?

– Én eddig is elérhető voltam, ezután pedig kutyakötelességem, azt gondolom, hogy elérhető is maradjak. Mindenhol hirdetni fogom a fogadóóráim időpontját, de el lehet engem érni e-mailben, vagy akár telefonon is. Nem csupán a kampányom zajlott az emberek között, de a képviselőim munkám is ott fog! Ahogy eddig is, a jövőben is számíthat rám mindenki, függetlenül attól, hogy április 3-án rám szavazott, vagy valamelyik ellenfelemre! Az egész térség képviselője szeretnék lenni, és nem csak a hozzám közelállóké, vagy a velem szimpatizálók képviselője, hanem mindenkié.

Rist Lilla

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2022. április 13-i számában.

Fotó: Deim Balázs