A Szentendrei Arcképek című sorozatunkban egy-egy témát járunk körül úgy, hogy az érintetteket szólítjuk meg. Elsőként olyan jó példával elöljáró helyieket kérdeztünk, akik civilként közösséget építenek – legyen annak célja akár az önművelés, vagy a rászorulókon való segítés.
A Közösségépítők keretében arra keressük a választ, hogy portréink alanyainak miért fontos az embertársaikkal való kapcsolódás, a másoknak való segítségnyújtás.
Adamik Gáborné, akit mindenki Babinak szólít, nehezen tudja elmondani, mióta végez önkéntes munkákat. Mindig is ezt csinálta ugyanis, soha nem tudta azt mondani senkinek, aki a segítségét kérte, hogy nem. Kezdetben, amikor a Partiumból, Monorpetriből Pomázra költözött és férjhez ment, a férje vitte bele ezekbe a feladatokba, aki önkéntes tűzoltó volt akkoriban. Később a gyerekei sodorták mindenféle önként vállalt feladatba, az óvodában, az iskolában sütött-főzött, szervezte az anyák napi készülődést vagy ápolta a virágágyásokat a város közterein. Egyik feladat hozta magával a másikat. Amikor az útfelújítások nyomán egy virágos sziget került Pomázra a Vróczi úti temető közelébe, akkor azt idős nénik vették gondjaikba, és ő is bekapcsolódott a munkába. Ma, aki ide bekanyarodik, mindig virágok fogadják, tavasszal tulipánok, később muskátlik, ősszel krizantémok, Babi locsolja és gyomlálja őket rendszeresen, ünnepekkor pedig aktuális díszeket tesz ki, legutóbb húsvétkor hatalmas, piros nyuszi tojások köszöntötték az erre járókat. A közeli Klissza-dombra tavaly ősszel más civilekkel összefogva padok készítését szervezte meg. Ehhez egyeztetnie kellett az önkormányzattal, raklapokat kellett beszerezni, és természetesen meg kellett építeni a padokat. Azóta kényelmes ülőalkalmatosságok várják azokat, akik a Klissza hatalmas, szabad terére kirándulnak.
A pandémia alatt került bele a SZITA-csoportba, a Szent István Téri Akciócsoport főleg pomázi programokat, adománygyűjtést szervez, a Pomázi Piaci Bazárt fejleszti, és feladatot vállalt a Pomázi Civil Ház felújításában. Babi ennek aktív részese, főképp az ő ötletéből valósult meg május 21-én a Civil Bál a Teleki-Wattay Kastélyszálló épületében, ahol adományokat gyűjtenek a Civil Ház felújítására. Az eseményt rengeteg helyi vállalkozó támogatta, és igen gazdag program várja majd mindazokat, akik fontosnak tartják a helyi civilek közösségépítő munkáját.
„A bál ötlete” – meséli – „az én fejemből pattant ki, de nagyon sokan mellém álltak és segítettek, és ez már önmagában jó érzés. Nem is tudom megmondani, miért vállalok el mindenfélét, talán mert szeretek emberek közt lenni, szeretem jól érezni magam, és szeretek örömöt okozni. Amikor valaki ismeretlenül megkeres, hogy milyen jó befordulni a Vróczi útra, milyen szépek a tulipánok, akkor ez nekem is örömöt okoz. Ha jó a közösség, emberek között vagyok, ismerkedem, és látom, hogy jól érzik magukat, akkor boldog vagyok, ettől én is feltöltődöm. „
Rist Lilla
