Willie Gevertz széles mosolya üdítően hat a csípős koratavaszi szélben. A leányfalui, minikávézóként is üzemelő könyvesboltban találkozunk, mert mint írta, annak csodás hangulata van, ráadásul intellektuálisan is megmozgatja az embert – ezzel pedig nem tudok vitatkozni. Willie egyre ismertebb, WithWillie nevű Youtube csatornáját 11 ezren követik. De ki is ez a Willie, és mit csinál a Dunakanyarban?
Általában egy külföldi tartós letelepedése Magyarországon a szerelemhez köthető. Itt sem történt másként, Willie jött, bulizott, aztán elrabolták a szívét. A kaland tartósnak bizonyult, olyannyira, hogy a Londonból partizni átugrott Willie egyszer csak Leányfalun találta magát. Az ízig-vérig New York-i srác politikatudományt tanult, majd Dél-Afrikába ment egy évre, hogy onnan az Egyesült Királyságba repülve végezze el a mesterképzést az egyetemen. És innen kezdődött Willie és Magyarország közös útja. A Corvintetőn ismerkedett meg Alexával, aki azóta a felesége lett, és Leányfalun élnek. „Vicces, hogy mit hoz az élet. Azt mindig is tudtam, hogy szomjazom a kalandokra és a spontaneitásra, de nem igazán tervezem meg a dolgokat. Aztán ha egyszer becsap a szerelem, akkor onnantól az diktálja a dolgokat” – mondja.
„A Covid alatt kezdtem videókat készíteni, mert unatkoztam, mint mindenki más. A negyedik videó után a 24.hu írt róla, és ettől elkezdett terjedni. Épp uborkaszezon volt, így felkapta a média, hogy itt egy amerikai, aki szereti Magyarországot” – kezdte Willie a történetét. Hamar kiderül, felvidéki zsidó ősei is vannak, így talán érthető, miért dobban meg Kelet-Európáért a szíve.
„Tudom, hogy nem beszélek jól magyarul, de próbálkozom. A nyelvtan nagyon nehéz, a kiejtés viszont sokkal könnyebb, hiszen fonetikusabbak a szavak. Ha valaki angolul akcentussal beszél, az emberek egy része azt gondolja, hogy nem elég művelt vagy intelligens, ha pedig én magyarul megszólalok, mindenki azt gondolja, hogy zseni vagyok. Ami természetesen egyáltalán nem igaz.”
A jelenleg angol tanárként és idegenvezetőként is dolgozó Willie tudatosan építi közösségi médiás jelenlétét. Videóiban a magyar történelemről mesél, verseket és dalokat szaval magyarul, és időnként rácsodálkozik az országra. Mindez abban segít neki, hogy eljuttassa az üzeneteit az emberekhez, ugyanakkor úgy érzi, ezzel kapcsolatban van benne egy kettőség, hisz a közösségi médiának vannak negatív oldalai is. „Számomra az igazi siker nem a lájkok számában jelentkezik, hanem az okoz örömet, ha az utcán menve odalép hozzám valaki, és azt mondja, hogy nagyon szereti, amit csinálok. Szóval próbálom áthidalni ezt a szakadékot, ami a sikeres online személyiség és a személyes élmények között tátong. Mert ez az, amit igazán szeretek, érezni a körülöttem lévő emberek energiáját. Azon dolgozom, hogy olyan videókat állítsak elő, amelyek művészileg értékesek és az embereket boldoggá teszik.”
Willie saját bevallása szerint egy kicsit ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar – a szerk.), és ezért úgy érzi, ez közrejátszik abban, hogy spontán és érzelemdús anyagokat készít, amihez az emberek kapcsolódni tudnak. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy ha ezt profin akarja csinálni, akkor ahhoz sok munkára van szüksége. Az álma egy Netflix utazós sorozatot készíteni a világ izgalmas tájairól.
Mit gondol az amerikaiak néha láthatóan „túl pozitív” beállítottságáról? Tettem fel neki a kérdést. Erre válaszol Willie, aki most gyerekekkel dolgozik, arról mesélt, hogy azt veszi észre, a kicsik nagyon ki vannak éhezve a dicséretre. „Azt tapasztalom, hogy sem a gyerekek, sem a szülők sincsenek ehhez hozzászokva, és ha dicsérek, vagy adok egy pacsit, az nagyon motiváló a számukra. Amerikában pozitívnak kell lenned, mert csak az időd vesztegeted a negativizmussal, és mivel ott nagy a verseny, ezért a negatívak lemaradnak.”
Szerencsére a sok szempontból eltérő attitűdünk ellenére Willie nagyon szereti a magyarokat – már akiket ismer. Azt mondja az itteni ismerősei nagyon kedvesek, gondoskodóak és bármit megtennének egymásért. „Magyarország egyfajta középút a kelet és a nyugat, a kommunizmus és a kapitalizmus között. A nyelvi elszigeteltség sok sajátosságot és egyedi elemet hozott létre a kultúrában, a művészetekben, a filmekben – mindben van egyfajta furcsa magyarság. Én, mint a történelem szerelmese azt mondom, ez lenyűgöző.”
Willie a terveiről is mesél. Jelenleg egy regényen dolgozik, ami egy lányról szól, akit Panninak hívnak, és 2020-ban, a pandémia előtt kezdődik a története. Panni egy nap nagyon másnaposan ébred. Elmegy egy fürdőbe, ahol talál egy kézzel írt naplót, amit magához vesz. A naplót egy Sebastian nevű srác írta 1896-ban, aki diákként élt New Yorkban. Kiderül, hogy Budapestre érkezett a Millenniumi kiállításra, illetve, hogy felfedezett egy gőzhajtású időutazó gépet, melynek segítségével végül 2020-ban, a fővárosban találja magát. Innen a kalandok folytatódnak, míg Panni és Sebastian története egy ponton találkozik. „Ennél többet most nem árulok el, de annyit ígérhetek, hogy izgalmas lesz” – mondja el búcsúzóul. A regényt angolul írja, de bízik abban, hogy magyar fordításban is lesz lehetősége megjelentetni.
Zimre Zsuzsa
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. április 5-ei lapszámában jelent meg.
