Az első napsugárral együtt érkezett meg csíkos, kifakult fürdőköpenyében, nyikorgó Csepel bringáján Karinthy Cini, az FTC vízilabda csapatának hátvédje (amúgy Kossuth-díjas író, dramaturg) a szentendrei salakos teniszpályára. Partnerei már várták és addig bemelegítettek, amíg a neves irodalmár megérkezni méltóztatott. Komoly porfelhő keletkezett körülötte, mert kontrával fékezett, ugyanis az olyan férfias, másrészt a kézifék gumija úgy tíz éve már, hogy elkopott.
A kerékpárt hanyagul a fűbe döntötte, és kezdődött az első szett. Az ott megesett, cifra kiszólásokkal tarkított, nyomdafestéket nem tűrő szakmai viták szoros tartozékai voltak a nyári mérkőzéseknek. Amíg nagyon meleg nem lett.
Akkor kis pihi után Cini az irányt a Fő térre vette, a könyvesboltba.
A kisváros templom melletti szellemi központját Ancsa [Fridli Jenőné, Gyarmathy Anna, 1935-2007. – a szerk.] uralta, a könyvek eladásán túl mindent tudott, amit Szentendrén akkor érdemes volt tudni. Tudását megosztotta bárkivel, aki benézett a boltba. A Csiprovacska templom órája ekkor 11-et ütött volna, ha el nem romlik még az ötvenes évek elején.
Lassan ideért a tiszteletet parancsoló ősz szakállú (ugyancsak Kossuth-díjas) Barcsay mester is, aki botjával addigra végigkopogtatta a bazaltköveket a Művésztelep felől érkezve. Villogó szemüvegének szigorúsága mögött egy bölcs ember jóságos figyelme lakott. A figyelme pedig mindenre kiterjedt, kezdve a kőkeretes kapuk íves csodáitól a fény járásáig a Pestiskereszt körül. Ha már megfigyelte, meg is festette, életműve a városhoz kötődik. A rendet kereste: a tetők háromszögeinek komponálatlan zenéjét, az oromfalak vakító fehérén át a csodás vetett árnyékok rajzolatáig a bicegő utcaköveken.
Rövid eszmecserére csatlakozott hozzá ef Zámbó István – azaz Öcsike, – Kozmosz elnevezésű, tarka színű kutyájával az oldalán. Kozmosz legendás kutya volt, számos szentendrei imázsfilmben szerepelt, egyszerűen azért, mert mindenütt ott volt – mindig. Lazán meglógott a szamárhegyi műteremből és végiglátogatta a belváros boltjait. Megsimizni nem engedte magát, ételt nem fogadott el, egyszerűen naponta ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e. Surányi legendás fagyizója előtt fellocsolták- e már a Görög utcai járdát? A polgármester elfoglalta-e már a helyét, oldalán a kackiás bajuszú M. bácsival – ők az aktuális vendég autóját várták a térre. A perzsa uralkodót, Melina Mercourit, a görög kulturális minisztert, vagy éppen Mrs. Thatchert, az angol miniszterelnököt, Tyereskovát az orosz űrhajósnőt, a Queen együttest, mikor kijött – mert, hogy valaki jött megcsodálni Szentendrét, az biztos.
Közben dél lett, kinyitott az Aranysárkány Vendéglő, pontosan érkezett Vujicsics D. Sztoján. Hatalmas pocakját beterelte az asztal mögé, és ínyencekhez illően a szalvétát az álla alá gyűrte. Kellett is, mert a fokhagymával megbolondított, pirítósra kent velő a csontból néha kilőve, önállóságra törekedett. Az alapító: idősb Máhr Attila akkor még nem volt idős, sőt szakállas sem, vászoningben, kedves törődéssel igyekezett jeles vendégköre igényeinek megfelelni. Jó óra múltán a zeneszerző elérkezett a desszerthez, a méltán híres túrógombóchoz – eperöntettel. Aki először rendelt ilyet, meglepődött, hogy melegen hozzák – utána viszont évekig csak ezt fogyasztotta.
Kettő körül a térre érkezett Korniss mester. Útkaparóktól „szerzett” sárga, gumírozott, merev kabátja – amihez zöld gumicsizma dukált – állítólag jól tartotta a meleget. Köhécselve körülnézett és megállapította, hogy semmi sem változott tegnap óta, és nem is várható semmi az esti Kassák-kiállítás megnyitásáig.
Amilyen jóságos volt Barcsay tekintete, olyan szúrós volt Kornissé. Kritikájától menekültek a festő kollégák, nagyon szigorú elveket követett, kompromisszumok nélkül élt.
Lassan árnyék vetődött a Műhely Galéria portáljára, bent a következő kiállításra készült már az efZámbó–feLugossy–Wahorn- trió. A megnyitó performansz mikéntje volt a téma, kellően ütősnek kellett lennie – mégiscsak komoly eseményre készültek, ugyanakkor kellett bele néhány csavar a törzsközönség nem lankadó figyelme miatt. Megérkezett Érdi Sándor is, a TV művészeti magazinjának stábjával – tudták, nem szabad lemaradni az eseményről.
A galéria pincéjében próba zajlott. A Nemzeti Színház stúdiója próbálta az „Übü király”- t, Mácsai Pál rendezésében. A pince művészklubként működött, az elnök Major Tamás volt. Filmvetítések, koncertek sorozata zajlott itt egész nyáron át. A hátsó udvaron pedig hajnalig működött a Cousteau bisztró, ami híres volt az országban először kínált vasalt csirkéjéről, friss salátáiról és arról is, hogy éjféltől itt tanyázott a Pestről jövő fél művészvilág.
De hol van még az éjfél? Hatkor Kassák-megnyitóbeszédet tartott Pierre Székely Párizsból. Hófehér vászon öltönyében, rózsaszín len ingében ide lopott valamit a szabad művészet légköréből. A megnyitó szövegében pedig a szelleméből. Idézem: „Három kemény embert ismertem életemben. Az első egy magas, nagyorrú ember volt, talán ismerik a nevét: Charles de Gaulle francia miniszterelnök. A másik egy kis termetű román szobrász, Monsieur Brancusi. Ők acélkemények voltak. Nade Kassák! – mint a gyémánt.” A kiállítóterem, de a tér is megtelt az eseményre érkezők tömegével. Vas István Szántó Piroskával érkezett, Latinovics Ruttkai Évával. Többszázan voltak kíváncsiak a kiállításra, és egymásra.
Nyolcig tartott a zsezsgés, mert akkor – aki csak tudott – bezsúfolódott a Nosztalgia kávéházba, mert kezdődött a Cseh Tamás-koncert. Pisszenés se hallatszott, amikor megpendítette a gitárt, és azzal a jellegzetes félmosollyal elkezdte: Csönded vagyok…. Megrázó, élményteli, komoly mondanivalóval terhelt óra következett, aki ott volt, soha nem felejti el.
Közben feljött a Hold, az eseményeket meg kellett beszélni, erre volt kitalálva a Duna töltésgátján való ücsörgés. Itt sétált, trécselt, beszélgetett a fél város, időnként átsétálva egészen a Gombáig egy-egy sörrel, üdítővel, kávéval élénkítve magát. Nos, ilyesmi volt egy átlagos szentendrei, nyári szombat.
Erdész László
Megjelent a Szentendre és Vidéke 2022 májusi számában.
Kiemelt kép: Barcsay Jenő a műtermében, 1975 | Fotó: FORTEPAN – Gábor Viktor
