Dumtsa Jenő (?, 1838 – Szentendre, 1917), a város első polgármestere cincár származású, szerb identitású, pravoszláv vallású, magyar hazafi volt – Milosevits Péter (Budakalász, 1952 – Szentendre, 2021) író, irodalomtörténész találó és tömör megfogalmazása szerint. Előbb főbíró, harminc éven keresztül, 1872-től 1903-ig a város nagytekintélyű polgármestere volt, hétszer választották újra. 

Sikerült megszereznie a környező erdőségek örökös tulajdonjogát, lecsapoltatta a Szentendre és Pomáz közötti rét mocsarát, mely terület a város legjobb termőföldje lett. Éveken át ő volt a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye világi elnöke, valamint a szentendrei szerb egyházközség elnöke. 

1897-ben megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét közhasznú és sikeres tevékenységéért. Ugyanebben az évben róla nevezték el azt az utcát, amelyben lakott, a korábbi Fő utcát, ami az 1950-es években Rákosi Mátyás utca lett, majd 1959-től, miként napjainkban is, ismét az ő nevét viseli.

Dumtsa Jenő nevéhez fűződik a városi képeslapok kiadásának megindítása a 19. század végén, 20. század elején. A világ minden tájára küldött szentendrei képeslapokat, és kapott cserébe látóképes levelezőlapokat. A mintegy húszezer darabból álló képeslapgyűjteménye már saját korában nemzetközi hírű volt. 

Fiatalemberként került Szentendrére, aszalt szőlővel, borral, vassal kereskedve gazdagodott meg. 1862-ben feleségül vette Blazsity Petronellát. A gyerektelen házaspár nevéhez sok jótékonysági adakozás, alapítványok létrehozása fűződik. Stevan Camprag így írt róluk 1941-ben: 

„…szerényen éltek és önmagukra keveset költöttek, hogy minél több jót tehessenek másokkal. Saját költségükre emeltek iskolai épületeket Budakalászon és Csobánkán. Az egyházmegyében önkéntes adományokból épülő 14 új iskolai épületre 10.000 aranykoronát áldoztak. Amikor Dumtsa polgármesterségének 25. évfordulóját ünnepelte, gazdagon megajándékoztak minden városi felekezetet és jótékonysági intézményt. Amikor az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték, megemlékeztek sok oktatási és humanitárius intézményről az egész Karlováci Érsekségben.” 

Dumtsa Jenő fizetése egy részét a szegényalapra utaltatta át. Nevéhez három alapítvány is fűződik. Pénzt adott évenként egy szegény sorsú hajadon kiházasítására és egy szegény sorsú özvegy segélyezésére. Harmadik alapítványával a szentendrei iskolák szegény tanulóit támogatták a következőképp: 1898-ban a római katolikus, 1899-ben a szerb-pravoszláv, 1900-ban a református, 1901-ben a zsidó iskolából való tanuló kapta meg a pénzt. Igyekezett megőrizni ezzel is a több nemzetiségű város egységét.

Török Katalin

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. december 6-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Dumtsa Jenő 1897-ben