A kérdés egyszerű, a válasz annál bonyolultabb. A sport és a mozgás élettani hatásai mellett igen fontos tényező a jellemformálás, a szocializáció és a valahová tartozás öröme.  Az ma talán már nem is kérdés, hogy sportoljon-e valamit a gyerek. De melyik sportág illik hozzá a legjobban? Összefoglaltuk, hogy minek alapján válasszunk sportot gyermekünknek. 

Gyermekünk sportágválasztását illetően végzett rövid közvélemény-kutatásom eredménye: 

1. Csak ez a sportág volt az iskolában délutáni foglalkozásként.
2. A testvére is ezt a sportot űzi. 
3. Ez volt legközelebb az otthonunkhoz. 
4. Valamelyik szülő ugyanazt sportolja. 
5. Ezt választotta a gyermek.

Számos szülő esik abba a hibába, hogy saját elképzelése alapján dönti el, hogy mit sportoljon a gyermeke. A saját álmait szeretné megvalósíttatni a gyermeke által. Azt nem mondhatjuk egyértelműen, hogy az ilyen típusú választás esetén a siker halálra van ítélve, de sajnos sokszor kudarchoz vezet. Ma már nem csak a tradíciók vagy a kényelmi szempontok döntenek. Tudományos módszerek segítségével pontos képet tudnak alkotni arról, hogy mely sportágak állnak leginkább közel a gyermekhez.  Ezek a sportantropometriai mérések – élettani, örökléstani, orvos-biológiai, alkati vizsgálatok – választ  adnak a gyermek várható felnőttkori testmagasságára, testalkatra, testösszetételre, hízásra való hajlamra, optimális testtömegre, erősíthetőségre és a biológia korra. Ezen paraméterek birtokában javaslatot tesznek sportágválasztásra, vagy csapatsporton belüli posztokra. Bizonyítottan sikeres sportolók lesznek azok a gyerekek, akik ezen vizsgálat után a kapott javaslat alapján választanak maguknak sportágat. Fontos tényező, hogy a siker nem minden esetben az érmek és a gólok számában mérhető, hanem a sportoló gyerek kiegyensúlyozott és örömteli mozgásában.

Amennyiben nincs lehetőségünk laboratóriumi körülmények között vizsgálni a gyermeket, a következőkre kell hatványozottan odafigyelni. 

Az első lépés a szülő kezében van a sportolásra nevelés révén.  A mozgás megszerettetése, a sportra nevelés elsősorban a gyerekre ható környezet feladata. Az alapvető mozgásformák elsajátításához nem kell sportegyesület, nem kell profi edző.  Elég, ha engedjük őt futni, dobni, ugrani. A játszótéren engedjük a szabad mozgást, csússzon-másszon anélkül, hogy végig mellette állunk és a kezét fogjuk. Természetesen kellő körültekintéssel vigyázzunk a gyermekünkre, de nem kell túlóvni és mindentől félteni. Engedjük fára mászni, focizzunk vele a fűben, szoktassuk a vízhez, összességében végezzünk sok közös játékos, mozgás-teli tevékenységet. Ehhez nem kell sem szakember, sem testnevelői diploma. Öt-hatéves koruk előtt ne várjunk el tőlük sokat, a legfontosabb, hogy élvezzék, amit csinálnak, és adják át magukat a mozgás örömének.

Később jöhet a sportágválasztás. De! Vegyük figyelembe a gyermek jellemét, személyiségét, temperamentumát és az esetlegesen felmerülő egészségügyi problémákat.  Ne erőltessünk rá olyan sportot, amit nem örömmel csinál. Próbáljon ki több mindent, bőven van ideje arra, hogy ha akar, világbajnok legyen a számára legtökéletesebb sportágban.

A csendesebb, zárkózottabb gyermeknek hosszabb időre lesz szüksége ahhoz, hogy igazán otthonosan mozogjon a választott sportágában. Náluk fontos az érdeklődés állandó fenntartása. A csapatsportokban észrevétlenül fejlődik a társas kapcsolatokhoz szükséges készségük (labdajátékok).

A szétszórt, nehezen koncentráló gyerkőcök számára a monoton, állóképességet fejlesztő sportág ajánlott, mivel ezek a mozgásformák fejlesztik a figyelmet, segítik az összpontosítást, mindemellett az idegrendszerre is nyugtató hatásuk van (atlétika, úszás, kerékpározás, kajak-kenu).

Agresszívabb, indulatosabb gyermekeknél kiválóan alkalmazható a küzdősportok önfegyelemre, belső békére nevelése.

Testnevelőként és sportoló szülőként alapvető volt számomra, hogy az úszás lesz az első sport a gyermekeim életében. Semmiképp sem törekedtünk úszó versenyzőt faragni belőlük, de a vízbiztonság kialakítása elengedhetetlenül fontos a nyugodt vízparti nyaralásokhoz. Nem azért fontos úszásra járatni egészen kicsi korban a gyermeket, mert Hosszú Katinkát szeretnénk belőle nevelni, hanem azért, hogy ne ijedjen meg, ha hirtelen vizes közegbe kerül. Egyetlen célom volt az úszásoktatással: a vízbiztonság elsajátítása mindamellett, hogy a légző- és a mozgatórendszer fejlődésére is pozitív hatással van. 

Az úszás után már bármi jöhet, amit közösen vagy akár egyedül választ a gyermek és megtalálja benne az öröm átélést.

Az öröm mellett a sport igazi értéke, hogy megtanít a küzdelemre, az alázatra és elérni a céljainkat saját erőből.

Gergi Erna

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2021/11. számában.