Újszászi Györgyi
Gépész üzemmérnökként kezdett el dolgozni Miskolcon 1983-ban. A környezeti rendszerek irányításáról 2001 és 2003 között tanult, majd egy környezetvédő civil szervezetnél kamatoztatta a tudását egészen napjainkig. 2004 óta a Védegylet tagja, hat éve a főtitkára. 2020-tól köztisztviselő, Budapest egyik kerületének környezetvédelmi referense. Szentendrére gyermekkori álma megvalósításaként 2017-ben költözött. Az Ökoparty kezdeményezés egyik közreműködője, a havi rendszerességű, beszélgetéssel egybekötött, fenntarthatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos filmvetítések 5 éve indultak. Ezeken többször, mint a téma szakértője vett részt.
A Civil Kotta csapatával 2017 őszén ismerkedett meg, amikor a Pap-szigeti uszoda-vízilabda központ tervei kapcsán egy lakossági egyeztetésre került sor. Részese volt a Postás strand helyére tervezett irodaház és a 11-es út felújításáról folyó egyeztetéseknek is. Érdeklik a helyi ügyek, a problémák, a megoldandó feladatok feltárása, majd az érintettekkel együtt történő megoldáskeresés.
„Mára mindenki szakértő lett. Energiaszakértő. Köszönhető ez több dolognak is.
Egy ideje az energiaszámlák végén már azt is olvashatjuk, mekkora támogatást kaptunk a fogyasztásunk után. Sokáig ezzel nem foglalkoztunk, mert annyira drága nem volt sem a földgáz, sem a villamosáram. Maximum megnéztük a számlán, hogy mi is van narancssárgával kiemelve. (Jó érzéssel) tudomásul vettük, befizettük, aztán mentünk tovább. Persze, volt, aki nem tudta még a rezsicsökkentett számlát sem befizetni, de ugye azok nem mi vagyunk, nekünk nem kell takarékoskodni, éghet a százas égő, hogy csak egy példát említsek. Aki meg a LED-del jön, ugyan…, van áram, Paks még üzemelhet egy darabig, épül Paks2 is, no meg támogatást is adnak a napelemek felszerelésére. Igaz, hogy utólag fizetik ki, és sajnos az is, hogy a többletáramot nem tudjuk tárolni. A szélenergiát már nem is kell kihasználnunk. Ja, hogy nem is lehet?
Nincs gond! Van mindenkinek mindenhez elég!
Aztán egy nap megfordult a szél. (Ebben a jegyzetben) ki nem elemzett okok miatt egyszer csak drágább lett az energia. És csak kevesebbet vehetünk olcsón. A nagyobb fogyasztást magasabb áron fizetjük.
Hol is lehet LED-et kapni? Melyik fényű a jó? Melyik 10 000 üzemórás? És már néztük a számlán, mekkora a fogyasztásunk. Kerestük, kutattuk, min spórolhatunk. Használjunk csak egy szobát, húzzunk magunkra még egy réteg ruhát. Megfelelő-e a páratartalom? Na jó, teregetünk a szobában. Hiszen még vannak fortélyok, amelyek bár néha komfortzónán kívülre juttatnak minket, de működnek – többletanyagiak nélkül.
Rájövünk, hogy a lakásból szökik a meleg. Nincs szigetelve a födém, se kívülről a ház. Addig pedig nem éri meg ablakot sem cserélni, amíg a szigetelés nincs rendben. Összeadva a várható költségeket, inkább húzunk még egy pulcsit, meleg zoknit, mert idén (sem) tudunk ennyit félretenni.
PÁLYÁZAT – igen, nagybetűvel. Az önkormányzat fizeti a felét. (Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat a Környezetvédelmi Alapból támogatja a nem önkormányzati lakások energetikai korszerűsítését – a szerk.) Ha a felújítás energiamegtakarítással jár. Lakástulajdonosoknak. Utólag? Van, ahol utólag, van, ahol előre. Csak legyen a miénk a lakás. Nem, az önkormányzati lakásra nem vehető igénybe, azt majd ahogy a keret engedi, és sürgősségi sorrendben az önkormányzat műszaki ellátó cége megszervezi.
Évek, évtizedek óta elmaradt energetikai szempontú korszerűsítéseket kéne megvalósítani hónapok alatt. Se alapanyag, se szakember. Megbízható szakember. Megannyi napi kihívás. Lehet, hogy idén még marad a több réteg ruha. Cseréljük a gázt villanyra? Gyújtsunk be a kályhába? „Szerencsére” több fát szabad kivágni. Füstöl, környezetszennyező, de a mi fánk. Hadd lobogjon a tűz! Akik eddig is a száraz gallyat szedték az erdőkben a fák alól, nem változtatnak sokat szokásaikon. Kályhájukban gyorsan leég a fa, a meleget nem tartja, hiszen sosem volt korszerű, épp csak meg nem fagytak mellette. És nem csupán a fát lehet a tűzre dobni. Mehet a műanyag szemét, mehet az összetört bútor is. A ragasztott bútorlapok füstje meg kit érdekel? Úgyis elfújja a szél. Köhögnek tőle? Marja a szemüket a füst? Nem számít, most meleget ad az égő hulladék. Egy ideig. Aztán majd lesz valahogy. No és azok, akiknek vagy kályhája, vagy tüzelője nincsen? Vajon ők, hogy vészelik át a telet? Rájuk nyitja valaki az ajtót és megkérdezi-e, hogy vannak? Tudnak-e róluk?
A minap közösségi portálon kerestek használt, felesleges rezsót, vízforralót rászorulóknak. A levesfőzés vagy a teakészítés melegíti fel valamennyire a kis helyiség levegőjét. Meghallunk ilyen kéréseket? Cselekszünk vagy hümmögünk, hogy tetszett volna…, nem kellett volna…, nem az én dolgom…, van nekem fontosabb dolgom is… Becsukjuk a szemünket-fülünket. Amiről nem tudunk, az nincs. Amiről nem tudunk, az nincs? Mert nem tartozik ránk? Mert máshol van? Mert mi ki tudjuk fizetni a rezsiszámlát? Tudunk korszerűsíteni? Át tudunk állni gazdaságosabb, hatékonyabb energiaellátásra? Önállósítani tudjuk magunkat a hálózattól? Van forrásunk és tudásunk alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, feltételekhez? Beérhetjük annyival, hogy a saját házunk táján megvalósítunk olyan átalakításokat, felújításokat, fejlesztéseket, amelyek csökkentik vagy hatékonyabbá teszik az energiafelhasználást? Óriási lépés, ha átgondoljuk és belevágunk. Minden kis lépés számít. Megosztjuk-e másokkal, ami nálunk bevált? A jó gyakorlatok kedvet hozhatnak azoknak, akik eddig nem vágtak bele a változtatásba. Látva-hallva mások eredményeit, könnyebb elindulni egy hasonló úton. Mert a jó példa ragadós.”
Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. március 8-ai lapszámában jelent meg.
Fotó: Deim Balázs
