A minap vállalkozni vágyó ismerőseim szívességet kértek tőlem, ezért egyszerre két üzleti terven is dolgoztam. Egyszer csak eldobtam magamtól mind a kettőt, és kifakadtam, ami nálam egy dolgozat megírását jelenti.
Kétoldalas kifakadásom eredménye pedig: a fogyasztói társadalom haldoklása elkezdődött. Nincs miért üzleti kockázatokkal foglalkozni, ugyanis konkrét globális kockázatok szűrődtek be a hétköznapjainkba, ráadásul mindezt felülírják a politikai kockázatok.
Indulattal írtam, de a három engem jellemző dolgot nem felejtettem el: a mottót, a következtetéseket és az „őszinte hívük” aláírást. Ezek nélkül ugyanis az engem évtizedek óta szemlélők nem ismerik el az elolvasottakat a munkásságom részeként.
A következtetés negatív: ne vállalkozz mostanság, ha pénzed volna is rá – inkább vegyél aranyláncot vagy svájci frankot.
A mottó hálás: köszönet a sorsnak azért, hogy felnőtt életem öt évtizedét az emberiség legjobb (?) ötven évében élhettem le.
A politikai kockázatokról e helyt csak annyit, hogy megszűnőben van a vállalkozás alapja: a piac. Az állami (európai) támogatás a korrupció melegágya, miáltal oda a minőség, a reális ár. Ezekről a támogatásokról politikusok határoznak, akiknek döntéseiből sikolt, hogy sem az értékcsökkenésről (amortizáció), sem az üzemeltetési (általános) költségekről fogalmuk sincs. Ész nélküli beruházások és mondvacsinált „piaci” rések adják a kereslet nagyját és a kínálat (a vállalkozás) minősége nem szempont. Ezt a katasztrofális pályát ráadásul egy, a józan észt nélkülöző szabályrendszerrel önti nyakon a politika.
Apropó, szabályok! Revelációval ért fel az eset, amikor Zsófi sógornőm indult egy közterületi szoborpályázaton. Toronymagasan nyert, a tervei verték mindenkiét. A fenti hátrányokkal küzdő (disabled) döntéshozók közölték, hogy már csupán három kivitelezői ajánlat szükséges, hogy szerződés köttessék, és a szobor elkészülhessen. Értik: a szobrot valakik majd elkészítik a szobrászművész tervei alapján – magyarul nem a művész alkotja a szobrot…
A fiatal hölgy, aki a folyamatot felvázolta a számomra, az államigazgatás magasan képzett és felkészült embere volt. Ez abból is látszott, hogy rögtön megnyugtatni próbált arról, hogy ők (a döntéshozók) majd hoznak két kamu ajánlatot, emiatt aggódnunk nem kell. Hogy ezek hallatán nem okádtam rögtön az asztalukra, több oka is volt: a négy évtizedes vállalkozói tapasztalatom, az ez idő alatt kialakult cinizmusom, meg a lassú felfogásom: elsőre nem is igazán értettem, miről beszél.
Ellenállhatatlan hölgyek kértek, írjak a vállalkozásokról. Íme. Kíváncsi volnék mindenki véleményére, különösen az engem kizökkenteni kívánók ellenérveire. Sajnos manapság ritka a Művész Étteremben a telt ház; ezért nyugodt lélekkel hívok mindenkit, aki e témában eloszlatná a pesszimizmusomat egy kávéra, ebédre, vacsorára. Mint nyugdíjas segédkocsmáros nap mint nap figyelhetem itt meg Gábor barátom tűrőképességét, ahogy ebben a piaci környezetben a legjobb ételekkel, a legjobb kiszolgálással, minőségi környezetben, igényes tárlatokkal és zenével szolgálja ki a Művész Étterem kedves vendégeit – részemről csodálat vegyül a barátságunkba. Mivel ő optimista (tudják: ezeken a hasábokon is említette egy nyári lapszámban, hogy nem engedheti meg magának a pesszimizmus luxusát), jó lenne, ha Novák Gábor, a Művész üzletvezetője is csatlakozna hozzánk. Sajnos ezt nem tudom garantálni – mivel ő vállalkozó, neki dolgoznia kell.
Őszinte hívük
Civin János
CIVIN JÁNOS 1954-ben született, 1979 óta él Szentendrén. Vegyipari technikumot, majd gépipari műszaki főiskolát végzett, a 80-as évek elejétől vállalkozó. Számos cég vezetője volt, köztük a legismertebb a tőzsdén jegyzett HUMET Nyrt, melyet 2008-ig irányított. Meghatározó szerepet vállalt a szentendrei AGY Alkotó Gyermekműhely, és az Alapítvány létrehozásában, anyagilag is támogatva a ma Agy Tanoda néven működő általános iskola létrejöttét. Aktív alakítója és résztvevője volt a közkedvelt Dumtsa Korzó – Kulturális és Kulináris Fesztiválnak, jelenleg évek óta az ismert belvárosi étterem, a Művész mentora, mecénása.
Fotó: Deim Balázs
Az írás a Szentendre és Vidéke 2022. november 9-ei lapszámában jelent meg.
