Van egy iskola Visegrád határában, ahol a gyerekek gyerekek lehetnek és úgy ismerkednek nap mint nap a természettel és az általuk nevelt állatokkal, ahogyan a többi tantárgyat tanulják és ahogyan lebetonozott iskolaudvarokon biztosan nem lehet. Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában jártunk.

Négy nap tanulás, egy nap ajándék

Nevéből talán nem erre következtetnénk, de ebbe az erdei iskolába egész évben járnak a gyerekek. Reggel 9-től délután 3-ig tart az oktatás 40 perces tanórákkal. „A délután a szabad játéké és a pihenésé. Ekkor van lehetőségük tanulóinknak bekapcsolódni háziállataink gondozásába, bogarászni a patakparton, íjászkodni vagy falat mászni. Ezután indulnak haza a gyermekek. Szentendre és Visegrád között közlekedő diákjaink utazását tanári felügyelettel segítjük a Volánbusz járatain” – tudom meg Tompa Andrea intézményvezetőtől, aki arról is tájékoztat, hogy náluk minden hét négy tanítási és egy projekt napból áll. Péntekenként, a projekt napokon a gyerekek tematikus foglalkozásokon – lovaglás, síelés, korcsolyázás, evezés, túrázás, múzeumpedagógiai alkalmak, művészeti és kézműves tevékenységek – vehetnek részt.

A projektnapok felelőse Földi Péter, aki az iskola alapítója és az iskolát működtető Dunakanyar Oktatási Műhely Alapítvány kuratóriumának elnöke is egyben. Az iskola eredettörténetét ő meséli el. Eszerint Szentendrén szülői kezdeményezésre alakult egy tanulócsoport, ami kezdetben néhány családot érintett, majd hirtelen több mint ötven fősre duzzadt. Eleinte szervezési, fenntartási feladatokat látott el szülőként, majd az azt követő évben már a délutáni napközis szerepét is vállalta. Itt szeretett bele a közoktatásba, a gyerekeknek lovaglást, madarászatot, múzeumlátogatásokat szervezett. Az egyre növekvő létszám és a magántanulói státuszból fakadó problémakör sürgette a szülők és gyerekek igényeinek megfelelő befogadó anyaintézmény megvalósítását. A szülőkben egy olyan iskola terve és igénye körvonalazódott, ami nem alternatív tanmenetben, de mégis gyerek- és természetbarát módon tud teret engedni a tanulók kibontakozásának. Az egyéni érzékenység és tehetség követése az állami oktatási rendszer nagy létszámú osztályaiban nemigen megoldható. „Azért szeretek itt tanítani, mert kis létszámú, maximum tizenkét fős osztályaink vannak, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb figyelmet fordíthassak a gyerekek igényeire – mondja Vörös Niki jazz énekes, művész-tanár, a Vörös Niki Quartett és a Kokopelli jazzmatiné alapítója és frontembere, az Apátkúti Erdei Általános iskola énektanára. – Meghatározó az a környezeti hatás, amelyben a mindennapjaink zajlanak. Egészen más az évszakok változásáról szóló dalokat úgy tanulni, hogy közben a gyerekek tapasztalat útján is kötődhetnek a természethez, mindahhoz, amit eléneklünk. A klasszikus zenét is jobban befogadják egy ilyen környezetben. Tanárként azt is lényegesnek tartom, hogy bár az iskola pedagógiai programja követi a Nemzeti Alap Tantervet, mégis nagy szabadságot ad a rendelkezésünkre álló idő egyéni beosztásához, az egyéni pedagógiai módszerek és projektmunkák térnyeréséhez.”

Otthon lenni a megismert természetben

Tompa Andrea szülőként, pedagógusként és intézményvezetőként is fontosnak tartja, hogy egyenlő hangsúlyt fektessenek az egyes gyermekek szellemi, testi és lelki fejlődésére. Ezt támogatják a művészeti, gyakorlati és az intellektuális tárgyak is.

Tompa Andrea igazgató

„A legfontosabb nevelési elv itt a gyermek személyiségének minél mélyebb, és sokoldalúbb kibontása. Felfedezni a benne rejlő értékeket, tehetséget, ezeket gondozni, és megadni minden lehetőséget a kibontásukhoz. Fontos feladat, hogy a gyermek megismerje a körülötte lévő világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a képességeiről, tudja hol és mire használhatja őket. Az ehhez vezető út során a pedagógust széles eszköztár segítheti: ide tartozik sok egyéb mellett az életkori sajátosságoknak megfelelő, több forrásból merített, színes módszertani oktatás, a művészeti nevelés, az ének, a hangszeres zene, a tánc, a dráma, a mozgás, a szabad játék, az órák ritmikus része, a festés, a rajzolás, az elmélyülés az alkotómunkában. A közösen megélt ünnepek, a napi és az évköri ritmusok, a természethez való tudatos kapcsolódás. A tanárnak fontos dolga, hogy együtt ’lélegezzen’ az évkörrel, a természet körforgásával és ritmusaival, hogy ennek megfelelően alakítsa az órákat és a tanulnivalókat. Az órák tematikájában, hangulatában ideális esetben mindez visszaköszön és életre kel: a gyerekek abban nőnek fel, hogy elválaszthatatlan részei az őket körülvevő világnak, hogy együtt lélegeznek a természettel és a természetessel” – vázolja röviden az iskola pedagógiai programját az igazgató.

Családias légkör páratlan környezetben

Földi Péter szerint pedig további erőssége az iskolának a családias légkör, melyben gyerek, pedagógus és szülő is partnerségben működik együtt. „Fontosnak tartjuk, hogy a hozzánk csatlakozó családok számára is kiemelt jelentőségű legyen a természet adta értékek ápolása, valamint a művészet és az alkotói folyamatok tisztelete – fejti ki az iskola alapítója. – Hiszünk a közösség megtartó erejében, valamint a gyermek, a pedagógus és a szülő, illetve gondviselő hármasának egyenrangú kapcsolódásában. Szeretnénk, ha partneri kapcsolatban működnénk együtt a hozzánk csatlakozó családokkal.” 

Mivel a Budapest környéki agglomeráció és a Dunakanyar egyre vonzóbb lakóhely sok család számára, a tapasztalat azt mutatja, hogy évről évre egyre többen érdeklődnek az apátkúti iskola iránt. Annak ellenére emelkedik tanulói létszámuk, hogy az iskola újranyitása óta nem igazán hirdették magukat. A folyamatosan érkező támogatásokat örömmel fogadják, mivel a nagy és egyedi épület fenntartásának költségeit a szülői hozzájárulások ellenére sem tudják mindig kiegyensúlyozottan megoldani. Ugyanakkor egy támogatói rendszer kialakítása egyéb fejlesztéseket és ösztöndíjprogramot is lehetővé tenne a hátrányosabb helyzetű tanulók számára.

Az iskola eredettörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a Turányi Gábor és Földes László tervei alapján épült, építészetileg is egyedülálló iskola a ’90-es években ún. bejárós erdei iskolának épült, amit a Pilisi Parkerdő működtetett. Az intézmény a 2010-es évek elején megszűnt, az épület évekig parlagon hevert. Ide költözött be öt évvel ezelőtt a mostani iskola, amelyik a kezdeti nehézségeken és a holtpontokon túljutva elsősorban a meglévő lehetőségekre, szülői igényekre és a jövőre koncentrál, amit Tompa Andrea igazgatónő így összegezett: „Terveink között szerepel egy ’minisuli iskola’ előkészítő program indítása, ahol azon lesz a hangsúly, hogy a gyermek képességeit, készségeit megerősítsük annak érdekében, hogy az első osztályba lépésig pótolni tudják a különböző területeken jelentkező elmaradásaikat. A megkésett fejlődésű, részképesség gyengeséggel küzdő, szociális fejlődésükben elmaradást mutató gyermekek számára ideális iskola előkészítő évet tudnánk így biztosítani. Az Erdei Iskola Programunk keretében pedig más iskolából érkező csoportokat, családi, baráti társaságokat is fogadunk. Mindezen túl a vezetőség szeretné megerősíteni és bővíteni a meglévő művészeti programok kínálatát és színvonalát, s készülünk már a június 21 és 25 között zajló nyári táborunkra, ahova nem csak az iskolánkba járó gyerekeket várjuk.”

Végezetül egy első osztályos kisfiú anyukája foglalja össze szülőként a visegrádi erdei iskolában szerzett eddigi tapasztalatait: „Az iskolaválasztáskor nagyon fontosnak tartottam, hogy kis létszámú osztályba kerüljön a fiam, mert szerintem a mai gyerekeket akkor lehet a leginkább motiválni, ha a különböző igényeikre a pedagógus tekintettel tud lenni, ami kivitelezhetetlen akkor, ha egy tanárra harminc diák jut. Emellett nagyon fontos volt az is, hogy milyen környezetben tölt el a hét napból ötöt. Csodás látni, hogy itt patakkal, kövekkel, botokkal játszanak, ezekből építenek bunkert. Ezt nem lehet szembeállítani a lebetonozott iskolaudvaron zajló 10-15 perces szünetekkel. Sok gyerek életéből hiányzik a természet, de az övékéből biztosan nem.”

Laborczi Dóra

Megjelent a Szentendre