Ebben az évben ünnepli fennállásának századik évfordulóját a Szentendrei Régi Művésztelep, melyhez olyan művészek kötődtek, csak néhány nevet említve, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kondor Béla, Korniss Dezső, Miháltz Pál, a nemrégiben elhunyt Aknay János, a kortársak közül Baksai József, Bereznai Péter, Buhály József, Martin Henrik, Szakács Imre. Valamennyiük életművében fontos szerep jutott ennek a környezetnek.
A mostani alkalom egészen kivételesnek számít, elsősorban a centenárium, illetve a tágas kiállítóterek, a MűvészetMalom három épületszárnya miatt. Így egy helyen, együtt nyílik lehetőség arra, hogy közel száz művész, az alapítók, sőt néhány, általuk példaképnek tekintett mester – Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István – alkotásától kezdve egészen a ma is a telepen alkotók munkásságáig áttekintsük a művésztelep történetének fontosabb periódusait. Az elmúlt száz év alatt a művésztelep átalakuló társadalmi, szociológiai, kultúrpolitikai háttérben, változó politikai közegben alakította ki saját arculatát, miközben az itt alkotó művészek és az egymást követő művészgenerációk sok esetben egymással rokon, de néha teljesen eltérő művészeti törekvések és művészi ideák szerint alkottak.
A tárlaton nemcsak a jól ismert emblematikus, hanem ritkábban látott vagy nemrégiben felbukkant műalkotásokkal találkozhatunk. A kiállítást előkészítő munkacsoport tagjai – Bodonyi Emőke, Szücs György, Tóth Károly, Verba Andrea -– bőséges műtárgyanyagból válogathattak; emellett meg kellett határozniuk azokat az említésre méltó eseményeket és szempontokat, amelyek kiemelésével ennek a száz évnek az íve megrajzolható. Így tanulságos elhelyezni a szentendrei művésztelepet a többi hazai és külföldi művésztelep történetében vagy szűkebb keresztmetszetben, a szentendrei művészeti életben és intézményi rendszerben, de önmagában is vizsgálni, hogy milyen dinamikával működött az elmúlt száz év alatt, hiszen voltak virágzó és csendesebb korszakai.
Hasonlóképpen érdemes kitérni arra, miképpen változott meg a művésztelep tagsága, hogyan színesítették mindennapjait azok a művészek, akik csak alkalmanként jelentek meg itt, milyen volt a telep kapcsolati hálója, és milyen állomásokon keresztül vált a művésztelep a városi élet részévé. De talán legérdekesebb a művészek által kedvelt tematika, a kert, amely lehetett a telep lenyűgöző, ősfás parkja vagy Szentendre rejtettebb, szűkebb, zártabb része, de maga a város is, melyet leggyakrabban széles horizontú természeti környezetbe illesztettek. Minden korszerűtlenségük ellenére szerették az egykori tüdőszanatórium épületeit, amelyekbe a nyolc telepalapító – Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László – beköltözött. Ezek idővel eltűntek, új épületeket emeltek helyükbe, de a kert megmaradt, és annak hangulata, különös varázsa ma is beszüremkedik a műtermek falai közé. A művésztelep múltja, az egykori művészek öröksége erős, mindenki számára megkerülhetetlen hagyományt teremtett. Az elmúlt évszázad során a művésztelep nemcsak a szentendrei művészet folytonosságát képviselte, hanem a hazai művészettörténet szerves részévé is vált.
Bodonyi Emőke kurátor
