Ugrás a tartalomhoz

Vigasság

Így mulat a város – 2. rész

A szentendreieknek nem kell messzire menniük, ha önfeledt szórakozásra vágynak, a város sokféle színes programot kínál. A Kulturális Központ nagyszabású fesztiválokat szervez, a nemzetiségek az ünnepeiket osztják meg az itt élőkkel, mások piaci alapon szerveznek könnyed programokat.

Cikkünk első részét itt találja.

Terasz-koncertek a Művész Étteremben

2018-ban fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Művész Étterem ablakában pódiumot kellene kialakítani, és az ott tartott koncertekkel utcazenei hangulatot varázsolni városunk sétálóutcájára. Immár négy éve ennek, és a program sikere töretlen. Nyári időszakban péntek és szombat este zenészek ülnek az étterem ablakába, s a zenét nemcsak a vendégek, hanem az arra sétálók hely híján a földön ülve élvezik.

De honnan jött az ötlet? „2017-ben lejárt a várossal kötött hároméves szerződésünk a Dumtsa Korzóra” – meséli Novák Gábor, üzletvezető. „2012-ben és 2013-ban, majd 2015 és 2017 között szerveztem ezt a kul-turális és kulináris fesztivált. Kifejezetten jó élelmiszereket, italokat, igényes árukat árultak a Korzón az árusok, és lényeges, hogy kizárólag helyi képző- és iparművészek állítottak ki. Fontos része volt a Korzónak a virágok, a grill, a hétvégi előadások, a zene… Az egyik alkalommal a világhíres Gipsy Kings egyik tagja, Tiziano is beszállt a zenészek közé. Salsa, country, tango, swing szólt az utcasarkon álló színpadunkról. Sikeresek voltak a heti tematikus események is, egy alkalommal százas tömeg várta a kóstolóval egybekötött lecsófőző-verseny végeredményét. Kialakult egy helyi törzsközönség, dacára a Korzón hömpölygő turistaáradatnak. Amikor ennek vége lett, összeültünk a »hogyan tovább«-ot megbeszélni, és ekkor született meg a teraszkoncertek ötlete.”

Az étterem vezetője ma is töretlenül azon dolgozik, hogy az emelkedő anyag- és energiaárak dacára is tovább vihesse a boltot. Nem szeretnének a vendégeikről – köztük az AGY iskola nebulóiról –, a koncertjeik „sztárjairól”, a közönségvonzó Klári & L&G&T együttesről, meg a népszerű country zenekarról – a Roversongról –, no meg a kiváló énekes-hölgyekről, Singh Vikiről és Orbán Boriról sem lemondani.

Gábor és a munkatársai is optimistán tekintenek a jövőbe. „Annak kell lennünk” – vallja –, „ha igaznak gondoljuk a vendéglátás nagymestereinek mondását. Rosenstein úr mondta a pandémia idején: »Mi, vendéglátósok nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy pesszimisták legyünk.« A Bükkös Szálló alapítója, Hadnagy Attila szerint pedig »Szentendrének olyannak kellene lennie, mint ahogyan azt az ideérkezők elképzelik…« – ameddig tehetjük, mindent meg is teszünk ezért.”

(Köszönjük a Művész mecénása, Civin János Úr hatékony közreműködését! – a szerk.)

Kacsakő a kezdetekkor | Fotó: Tourinform Iroda

Az ötlet, ami a Kavicsoson hevert

A szentendreiek nevezik így a Bükkös-patak torkolata és a korzó között fekvő Duna- partot, azt a részt, ahol ma a Kacsakő áll. Kóczán Gábor, az alapító, szentendrei apukaként gyakran töltötte idejét gyerekével a parton, s miközben a leányka köveket dobált, ő azon kezdett el gondolkodni, milyen jó lenne itt meginni egy limonádét. A gondolatot tett követte, bár Gábornak semmilyen tapasztalata nem volt a vendéglátásban, ugyanis akkoriban egy kis ügynökséget működtetett.

Első körben nem is sikerült megkapnia szükséges engedélyeket. Az akkor aktuális szabályozás miatt a Duna medrébe csak horgász célú vagy árvízvédelmi tárgyakat lehetett telepíteni. Sok egyeztetés és kompromisszumkeresés kellett, hogy végül megszülessen egy minden hivatal számára működőképes modell.

A máig használt kocsi ötlete azután született meg, hogy kiderült, milyen felépítmény kerülhet a partra, ez pedig igazán passzolt a plázs hangulathoz. A városképi bizottság előzetes véleménye alapján változtattak, átterveztek, míg végül végső formát öltöttek a tervek. Az egykor volt zöld lakókocsi, amely egyidős Gáborral, azután kapott kiszolgáló ablakot, kék-fehér sávozást, és kezdett cirkuszkocsi jelleget ölteni. Végül 2012 egyik koranyári hétvégéjén, az ártéri erdő fái közt megbújva megnyitott a Kacsakő Bisztró. Az áramot aggregátor adta, és volt, hogy dönteni kellett, a sör legyen hideg, vagy világítás legyen, mert a kettő egyszerre nem ment. Olykor pedig bekövetkezett a teljes elsötétülés, s a vendégek derűje közepette a fejlámpás benzintöltögetés az éjszakában. Ekkor még nagyon kevesen ismerték a helyet, szájról szájra terjedt a hír. A dobozos sört felváltotta a csapolt, és ezzel párhuzamosan jöttek az izgalmak is. Az árterületen lévő kocsi beragadt az áradó Dunába, és a katasztrófavédelem segítette ki a szorult helyzetéből. A 2012-es szezont Gábor a születésnapjával zárta, minifesztivál keretében táncoltak a népek a parton. Talán nem meglepő, hogy a sok munka az első szezonban nem termelt nyereséget, valamint kiderült, 2013-ban a mobilgátat fogják építeni, így nem lesz lehetőség megnyitni a Kacsakövet. Gábor „bukásáról” egy start-up konferencián is beszámolt, a Kudarc címmel megtartott rendezvényen prezentálta, mit lehetett volna máshogy csinálnia.

A barátainak elmondta, hogy eladja a kocsit, mert ez így nem éri meg. De rögvest akadt olyan is, aki azt gondolta, az nem lehet, hogy Szentendrén ne legyen Kacsakő. Így érkezett meg Lang András, Elek Márton és Kerti Attila, akik beszálltak a kék-fehér csíkos álomba. A 2014-es szezont már az új tulajdonosokkal közösen nyitották meg.

Gábor, bár sajnálja, idén már nem állt be a Kacsakő pultjába. Negyedik éve, hogy fotográfiát tanít, és ezzel lehetetlen volt összeegyeztetnie. Úgy látja, hogy sikerült valami jót összehozni Szentendrén, ami, ha minden jól megy, még sokáig működhet, és minden szezonban újra vendégül láthatják a tavasszal már a nyitás felől érdeklődő szentendreieket, a Dunakanyarból érkezőket, a pestieket és bárkit, aki a Kacsakőben a kék nyugágyak kényelmében szeretne elszürcsölni egy kellemesen hűvös fröccsöt.

Koncert a Rengetegben | Fotó: Révai Sára

Fesztiválok a Rengetegben

Szentendréről, Budapestről és az ország minden tájáról érkeznek a Dömörkapu Rengeteg eseményeire látogatók. Sokan a kis útszéli büféjét ismerik, ami a Nyugalom szigete elnevezésre hallgat. Bár hétköznapokon valóban csend van, és körbeölel az erdő, a hétvégi vagy esti programokon megtelik a tér emberekkel, sokszor zenével, vagy kisebb-nagyobb fesztiválrendezvényekkel.

„Nem a nyár a főszezon” – árulja el Révai Sára a rendezvényhelyszín egyik tulajdonosa. „Tavasszal és ősszel jönnek ki a legtöbben. Szeretik a környékbeliek, a szentendreiek is, mert nincs messze, útközben nem keverednek dugókba, és mégis hamar átélhetik a természet közelségét. Nyáron inkább csak akkor érkeznek látogatók, ha valamilyen vonzó programot sikerül szervezni. A Dömör-Gyönyör, ami techno buli volt, és főképp fiatalokat célzott meg, nagyon népszerű lett, az erdei helyszínen a tüzekkel és a fényfestéssel varázslatos hangulatot teremtettünk. Most mégsem ez a fő irány az erdő csendjének megőrzése miatt. De tartunk természetvédelmi vagy biciklis fesztivált is, hétvégenként koncertekkel készülünk. Bekapcsolódtunk a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál programsorozatába is, idén fellép például a Kollár Vonósnégyes, és Vörös Eszter Tango-Company Együttese. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek nagyon vágynak, különösen a Covid óta, ilyen szabadtéri rendezvényekre, mindenkit meg is ihlet maga a hely, álmodozni kezdenek, hogy mi mindent lehetne még itt csinálni. A zene csak az egyik lehetőség, és aki kijön, az általában kirándul is egyet a környéken, hiszen itt halad a Kék-túra útvonala, itt a Dömörkapu vízesés, és a nyári melegben akár a patakban is meg lehet mártózni.”

Szomszédünnep a Kör utcában

Szomszédolás és közösségi élet

Élnek a városban olyanok is, akik nem bízzák a mulatságot másra, és azt maguk szervezik meg. A Ciprovaci Mehala (Kör utca és környéke) lakói ilyenek. Ez a város egyik legrégebbi környéke, egykor főként szerbek és svábok éltek itt. Mai lakói a kanyargós kis utcácskák közé szervezik a szomszédünnepet. Czweiber Ferenc házába kapok meghívást, hogy beszélgessünk a szomszédolás örömeiről Hajdu Enikővel, aki a szervezés motorja.

Czweiber úr régi szentendrei sváb család szülötte, a házukat 1897. november 30-án vette a dédnagyanyja, akinek kis portréképe ott áll a többi családi fotó között. Amikor a szomszédsággal összejönnek, akkor nemcsak beszélgetnek, esznek-isznak, hanem az egykoriakra is emlékeznek, a régi lakókra, akik még ott élnek néhányuk emlékezetében. Szinte valamennyien történelmi emlékezetű házban laknak, és azt szeretnék, ha erről azok is tudnának, akik újonnan költöztek be. Enikő is ilyen betelepülő, akit nagy szeretettel fogadtak a környékbeliek.

„A mi házunk egykor gazdasági épület volt, nincs olyan levegője, mint a Feriének” – meséli. „Amikor felújítottuk, annyi segítséget kaptam a szomszédoktól, hogy jól esett ezt valamiképp viszonozni. 2013-ban olvastam a Szentendre és Vidékében, hogy a város lakói szomszédünnep megrendezésére jelentkezhetnek, ehhez akkor regisztrálni és pályázni is kellett. Regisztráltunk, és bekerültünk a legjobb pályázók közé. Az első találkozónk nagyon jól sikerült, lezártuk itt a Kör utcát, kitelepültünk fotelokkal, enni-innivalóval, volt koncert, és távolabbról is jöttek a szomszédok, akik nagyon örültek a találkozásnak.”

A következő évben már nem volt pályázat, és elég sokféle engedélyt kellett beszerezni, hogy egy estére kitelepülhessenek, de átverekedték magukat az akadályokon és megszervezték megint a találkozót. Idén könnyebb volt a szervezés, online egyszerűen és ingyen lehetett regisztrálni. Azóta kialakultak a szerepek, Ferenc rajzolja az egyedi meghívókat, van grill- és zenefelelős, Enikő pedig a programokat szervezi. Idén meghívták Benkovits Györgyöt is – ő az, aki elmondja ennek a környéknek a történetét, hiszen mindenki szeretné érteni, hol is élnek. Waszlavik László zenélt, Marghescu Mária pedig Hamvas Béla idézeteket hozott, amelyeket fel is olvastak. A korábbi lakók közül is ellátogatnak ilyenkor néhányan, és felevenítik az egykoriak alakját is, Anka nénit, Milica nénit, akik hozzátartoztak az utca életéhez.

„Talán azért rendezzük meg a szomszédünnepet újra és újra, mert mindig jóleső a találkozás, és utána felemlegetjük az élményt, megismerjük egymást az utcán” – mesél Enikő a hosszútávú előnyökről. „Az első ilyen találkozó után át-átmentünk egymáshoz, barátságok alakultak ki. Azóta segítjük egymást, figyelünk a másik házára, ha éppen nincsen otthon, meglocsoljuk a virágokat. Az újonnan érkezőknek is elmeséljük a történeteinket, a vállalkozóknak, akik itt dolgoznak, az idegeneknek, ha éppen erre járnak. Kapcsolódunk a múlthoz, kapcsolódunk egymáshoz, így válik számunkra Szentendre igazán az otthonunkká.”


Címlapkép: Teraszkoncert a Művész Étteremben | Fotó: Deim Balázs
Szerzők: Rist Lilla, Koltai Andrea, Zimre Zsuzsa

A cikk megjelent a Szentendre és Vidéke 2022. augusztus 3-i lapszámában.

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Legyen farsang! című bejegyzéshez

Legyen farsang!

Ezen a héten megnézhetjük, milyen lenne a város az építész hallgatók szemével, elmehetünk farsangi mulatságra, a kicsiket pedig mesehallgatásra és nézésre várja a könyvtár.