Ugrás a tartalomhoz

Hogy vannak a gyerekeink a járvány után?

Veszélyhelyzet, home office, online oktatás – az eltelt időszak rendesen próbára tette a családokat. A mélyben munkálkodó problémák felerősödését leginkább a Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény munkatársai érzékelik – Hurton Emese családsegítővel erről beszélgettünk.

Eddig nem tapasztalt, rendkívüli helyzetbe kerültek a családok az eltelt két évben: a vírusveszély miatt hosszú hónapokig négy fal közé szorult felnőtt és gyermek; a szülők home office-ban, a gyerekek online oktatásban. Milyen új problémákat hozott felszínre az összezártság, a szociális kapcsolatok hiánya?

A mi fő információforrásunk az iskola és az óvoda, így az online oktatás időszakában értelemszerűen kevesebb jelzést kaptunk tőlük a lehetséges problémákról. A nyitás után viszont megnövekedtek a bejelentések, főként a családon belüli erőszak, bántalmazás, elhanyagolás megjelenéséről. A mai életmód nem arról szól, hogy a család egész nap együtt van, hanem mindenki csinálja a dolgát a maga helyén. Ez a szokásrend borult meg a vírus okozta bezárásokkal. Érdekes viszont, hogy a feszültségeket nem elsősorban a gyerekekkel való plusz foglalkozás terhe okozta, hanem a háztartás ellátása, vagy a home office – ha nincs hova kilépni a napi rutinból, akkor könnyebben elszabadulnak az indulatok.

A háztartás és a home office nehézségeivel a szülőknek kellett megbirkózniuk, de mivel néztek szembe a gyerekek?

A szociális kapcsolatok beszűkülése főként a kamaszok életminőségét rontotta. Országos jelenség, de mi is érzékeljük, hogy mérhetően megnőtt a mentális betegségek száma. Ők azok, akik nem találják a közegüket, nehezen találnak vissza az iskolai kapcsolataikhoz; hozzászoktak az online tanuláshoz, amihez az ágyból sem kell kikelni. Közben az iskolák jó részének megmaradtak az irreálisan magas elvárásai, ami sokszor erős frusztrációval járt. De volt más is: felerősödtek és elmélyültek a tanár-diák konfliktusok, amiket offline módban könnyebben kezelt mindkét fél.

Ehhez társul a kamaszkor érzékeny időszaka.

Aminek egészséges „túlélését” az online térben való lét nem igazán segíti. Régóta tudjuk, hogy például a Facebook passzív használata – ez jellemző leginkább a gyerekekre – növeli a depressziót, az elszigetelődés érzését, miközben az aktív jelenlét – ez a ritkább sajnos – akár védőfaktor is lehet a gyerek számára. Gondoljunk bele, hogy az online oktatás mennyire passzív dolog volt! Huszonöt-harminc gyerekkel, akik egyedül ülnek otthon a számítógép előtt, hogy is lehetne más?! Ráadásul egy működő iskola abban is gyakran segít, hogy ellensúlyozza a gyerek családi hátrányait: van szociális kapcsolata, sikereket élhet meg, sokféle impulzus gazdagítja. Összességében tehát azt gondolom, kikészítette a gyerekeket a távoktatás.

Amit – ha jól sejtem – nem mindig tudott ellensúlyozni a család.

Sőt, jelentősen megnőttek a szülők közötti konfliktusok – mindig is sok volt a válással kapcsolatos probléma nálunk, amit a szokatlan helyzet csak felerősített. Érdekes, hogy – tapasztalataink szerint – nem a szerény anyagiak között élők esetében, hanem szinte mindig a jómódú családok körében jelentkeznek a feszültségek. Ezekben a szituációkban jellemző, hogy elhanyagolják a gyerekeket, akik erre szélsőséges viselkedéssel reagálnak. Mi ilyenkor jogi, pszichológiai támogatást tudunk nyújtani, arra fókuszálunk, hogy a gyerek továbbra is járjon iskolába, az iskolai közeg segítségével nyomon követjük a történéseket.

Szentendrei családsegítő | fotó: Bellai László

A rendkívüli helyzettől függetlenül is azt érzékeli az ember, hogy az utóbbi időben romlott a gyerekek pszichés állapota – sok a magányos, magába forduló fiatal. Vagy rosszul gondolom?

Alapvetően igaz, és azt hiszem, ennek elsősorban az iskola az oka – nagyon sok az elvárás, nagyon magasak a követelmények. A gyerek folyamatos tréningben van: általánosban rögtön a középiskolai felvételire kell készülni, ha oda eljut, akkor már készülhet is az érettségire. Közben pedig rengeteg kudarc éri, mert hiába teljesít folyamatosan, egy jó suliba manapság nagyon nehéz bekerülni. Régi probléma az is, hogy nagyon sok fiatal egyre inkább az online térben él – a megengedő módon nevelő szülők később óriási küzdelmet folytatnak az így felnövő gyerekkel. A játékfüggőség az eltelt időszakban felerősödött, hiszen a szülők így próbálják kompenzálni az elmaradt programokat. Persze a kamaszkorban már nem „csak” a családi problémákat tükrözi vissza a gyerek – ez egy érzékeny időszak, rengeteg külső hatással, amit nem mindenki tud egészségesen feldolgozni.

A Szentendrén élő családok problémái, konfliktusai nyilván nem egyediek.

Annyiban talán igen, hogy erről a városról senkinek nem az jut eszébe, hogy szegények is élnek benne, pedig az ebből fakadó gondok itt is megtalálhatók. Ha a szülők energiájának nagy része az élet puszta fizikai fenntartására megy el, akkor – bár nem törvényszerű, de – az otthon elhanyagolt gyerekkel gondok lesznek az iskolában: nem érzi a kötelezettségeit, csavarog, cselleng. Volt szó arról, hogy nagyon gyakori a szülők közti konfliktus: emiatt a gyerek iskolai teljesítménye jelentősen romlik, és bizony előfordul, hogy megjelenik a szerhasználat, kamaszoknál a deviáns viselkedés. Ilyenkor nagyon fontos, hogy – az iskolával összefogva – be tudjunk avatkozni, hogy segíthessünk.

A szomszédban dúló háború egyelőre valamifajta megfoghatatlan fikció számukra, vagy valós probléma, olyan, ami a mindennapokat is befolyásolja?

Számomra a szentendreiek reakciója nagyon érdekes: elképesztő módon összefogtak az itt élők. Talán soha nem mutatkozott még ilyen nagyfokú segítőkészség: ruhák, élelmiszer, tisztálkodási szerek tömege érkezett hozzánk, de számos esetről tudunk, amikor a menekült családokat befogadták a saját otthonukba, ingyen és bérmentve adták oda a lakásukat, segítettek munkát keresni, vagy hogy gyakran a szomszéd vitte őket óvodába, iskolába. Ez a nagyfokú civil összefogás csodálatos dolog! Egyelőre semmi negatív visszajelzés nincs az iskolák részéről, hogy esetleg probléma lenne a beilleszkedésükkel. A családok nagy százaléka egyébként vissza akar térni az otthonába, amint ez lehetséges. Más szempontból viszont hamarosan jelentkezni fognak a megélhetés gondjai, hiszen már most érezhetők a gazdasági nehézségek, az áremelkedés, a drágulás – nőni fog a szegénység és az ebből fakadó feszültségek.

Önök főként a problémás családokkal, gyerekekkel találkoznak – ha országos viszonylatban nézzük, Szentendre hol helyezkedik el egy képzeletbeli problémarangsorban?

Azért Szentendre egy jó, mondhatni, átlagon felül jól szituált város. Rendezett körülmények közt élő középréteg uralja, lakóinak van munkájuk, a gyerekek iskolába járnak – persze ahogy mondtam, itt is élnek szegények. De nem ez utóbbi, hanem főként a modern élet problémái dominálnak, mint például a stressz, vagy az ingázás. És hogy ne csak a rosszról legyen szó: tény, hogy rengeteg család számára pozitív hatással bírt a karantén: a megnőtt „közös idő” nagyon nagy erőt adott, támogatva, segítve ezzel a gyerekeket.

-ka-

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2022 májusi számában.
Kiemelt kép: Deim Balázs

További cikkeink a témában