Hol máshol találkoztunk volna, mint a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában, ahol rendszeresen próbál a zenekar. Az együttesből mindenki megérkezett: Eredics Gábor (basszprímtambura, harmonika, ének), Eredics Kálmán (bőgő, derbuka, ének), Borbély Mihály
(szaxofon, klarinét, tárogató, furulya, okarina, dvojnice, brácstambura), Szendrődi Ferenc (prímtambura, brácstambura, szamica), Brczán Miroszláv (csellótambura, brácstambura, ének). Győri Károly 2006-ban bekövetkezett halála után bekerült a zenekarba Eredics Áron is (prímtambura, basszprímtambura, szamica), a Söndörgő Együttes frontembere. Ez a jelenlegi felállás, amit be is mutattak nekünk a zeneiskola lépcsőjén.
Gyerekkori baráti társaság
A Vujicsics Együttes ma a hazánkban élő délszláv nemzetiségek hagyományának legismertebb magyarországi képviselője. Az együttes 1974 tavaszán alakult meg Pomázon. Már a beszélgetés elején kiderült, hogy Szendrődi Ferenc és Eredics Kálmán egy óvodába jártak, onnan ismerik egymást, az alapító tagok a helyi zeneiskolában – ami a szentendrei zeneiskola kihelyezett tagozata volt – kötöttek barátságot.
– A pomázi nemzetiségi tánccsoport felkért minket, hogy legyünk a zenekaruk. Eleinte mindenféle – magyar, délszláv, román, sváb – népzenét játszottunk, a legtöbbet hallás után, nem kellett kottából játszani. Egy idő múlva már bálokban is felléptünk, így mi lettünk a falu zenekara – idézi fel a kezdeteket Eredics Kálmán. Pomázon a szerb hagyományok voltak a legerősebbek, így nem volt kérdés, hogy milyen zenét játszanak. Eredics Gábor meg is jegyezte: – Ha Halmos Béla Pomázon nőtt volna fel, ő is délszláv népzenét hegedült volna. Magyar fiúk voltunk, de befogadott minket a szerb közösség.
A zenekar minden tagjának volt nemzetiségi kötődése: az Eredics testvérek üknagyapja szerb pap volt Csobánkán, Brczán Miroszlávnak szerb, Győri Károlynak dalmát, Borbély Mihálynak pedig szlovák felmenői vannak. Az országos ismertséget az 1974-es Ki mit tud? vetélkedőn elért első hely hozta meg számukra, első lemezük 1981-ben jelent meg. Nemcsak itthon lettek népszerűek, hanem külföldön is óriási sikereket arattak. Ezek közül kiemelkednek az ausztráliai, angliai, francia-, olasz-, spanyolországi turnék, de például kétszer fél évet muzsikáltak Kuvaitban is.
Karcsi ma is itt van velünk
Évtizedek alatt rengeteg élményük gyűlt össze a külföldi turnékról, felidézték például, amikor kölcsön Trabanttal indultak el a spanyolországi Valenciáig, vagy amikor egy Zsigulival sokezer kilométert vezettek. Nagyon sok szép emlékük kötődik Győri Károlyhoz. Ő fogta össze a zenekart a turnékon, 2006-ban bekövetkezett haláláig.
– Akkoriban még nem volt GPS, de Karcsi nagyon felkészült volt, mindent pontosan tudott, hol lesz benzinkút, mikor érünk oda, mennyit pihenhetünk, soha nem késtünk el fellépésről. Nagyon szigorú volt, harmincnyolcszor mentünk el Velence mellett, és egyszer sem engedte,
hogy bemenjünk. Tartani kellett a tervet, hogy időben odaérjünk. 18 éve, hogy nincs köztük, de egy pillanatra sem feledkezünk meg róla. A mai napig sokat álmodunk vele, ami olyan valóságos, mintha ott állna közöttünk – árulja el Eredics Gábor.
Nem üzleti vállalkozás, hanem egy család
Eredics Áront is kérdezzük, aki Kálmán fia és Gábor unokaöccse, nem mellesleg profi tamburás és a világhírű Söndörgő Együttes (1995) alapító tagja. Ez már a második generáció, az egyik legkeresettebb fesztiválzenekar Európa szerte. Természetesen az „apák” zenéjén nőttek fel.
– A Söndörgőben is szoros a családi kötelék, a két öcsém (Eredics Benjamin, Eredics Salamon) és az unokatestvérem (Eredics Dávid) is tagja. Ez az, amit láttunk otthon, hogy az együttes nem egy üzleti vállalkozás, hanem olyan, mint egy család. Emlékszem az első fellépésünkre, ahova eljött „A” Vujicsics is, még életemben ne izgultam annyira – meséli Áron, aki Győri Károly halála utána tagja lett a zenekarnak. – Önmagában egy nagy ajándék, hogy édesapám, nagybátyám mellett zenélhetek, és a zenekar többi tagja is családtagnak minősül számomra. Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek közöttük, mint második generációs zenész. Ez egy nagy tanulási folyamat még mindig – teszi hozzá Áron.
Jaco Pastorius és Rihanna
Megtudjuk azt is, hogy az egyik legemlékezetesebb fellépés a Söndörgő számára a dániai Roskilde Fesztivál volt, ahol 2013-ban szerepeltek. Érdekessége, hogy éppen harminc évvel korábban ugyanott adott koncertet a Vujicsics Együttes is. Csak akkoriban éppen Jaco Pastoriusszal voltak egy plakáton, a Söndörgő zenekar után pedig Rihanna lépett fel.
– Kopogtak az öltöző ajtaján, egy idős úr állt ott sétabottal. Kérdezte, hogy ti vagytok a Vujicsics gyerekek? Elárulta, hogy harminc évvel korábban ő szervezte oda a Vujicsics Együttest, és direkt azért jött ki aznap, hogy minket lásson. Nagyon megható volt.
Ötven év titka
Sokan kérdezik a Vujicsics Együttes tagjaitól évtizedek óta, hogy mi a titka annak, hogy ötven éve együtt zenélnek, majdnem ugyanabban a felállásban.
– Talán egymás tisztelete és a sok közös munka, sok megélt közös élmény, és hogy hagyunk teret a másiknak – mondja Borbély Mihály.
Beszélgetünk még a szentendrei emlékekről, fellépésekről, amikből szintén elég sok van. Az első, a legemlékezetesebb szentendrei koncertjük a Kovács Margit Múzeumban volt, még bőven 1974. a Ki mit tud? előtt. A mai napig aktívak, sok koncertjük van, a naptár erre a nyárra is tele van. Láthatjuk őket a Művészetek Völgyében, a MÜPA-ban és a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál színpadán is szeptember elsején. Az ötvenedik, jubileumi évet Pécsett is megünnepelik a Kodály Központban, majd a Zeneakadémián zárják januárban.
És végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy színre és színpadra lépett már a harmadik generáció, a ViGaD Együttes, akik szintén rokoni szálakkal kötődnek a Vujicsicshoz. A zenekar neve a három fiatal alapító zenész keresztnevére (Vince, Gáspár, Dániel) utal.
Gergály Judith
