Ugrás a tartalomhoz

Gyalogbusz, zebra, forgalomszámlálás – budakalászi civilek fókuszban

Lelkes civilek gyűltek össze május 14-én Budakalászon, hogy tanuljanak egymástól. A civil séták ötlete a szentendrei Civil Kotta Egyesülettől származik, az első ilyen sétát ezért Szentendrén rendezték 2020-ban. A találkozókon a résztvevők olyan területeket járnak be, amelyekhez valamilyen civil aktivitás köthető, a helyi önkéntesek elmesélik ezekhez fűzhető történeteiket, sikereiket és kudarcaikat. Ezúttal a budakalászi civilek mutatták be, mi mindent tettek városukért. 

A HÉV-állomás a találkozópont, a legtöbben a környező településekről Pomázról, Szentendréről jöttek, de vannak itt Nagytarcsáról, Gyálról és Gödről is. Mindannyian helyi civil közösségek aktivistái, akik a Civil Kollégium kistérségi együttműködésének keretében próbálják ötleteikkel, tanácsaikkal, közös akciókkal támogatni egymást.

Gyalogbusz

Miután bemutatkozunk, és mindenki mond néhány szót saját közössége tevékenységeiről, Szép-Magyar Ágnes a CivilKalász vezetője az első állomásunkra vezet bennünket, ami csak néhány lépésre van a HÉV-től. A Gyalogbusz megállóhelyén vagyunk, innen indulnak reggelente a gyerekek iskolába. Az ötlet Sepsiszentgyörgyről származik, bár a világ több más táján is működik hasonló megoldás a gyerekek iskolába juttatására. A cél, hogy az autós közlekedést csökkentsék a gyalogos közlekedés javára. Rengetegen viszik ugyanis autóval a gyerekeiket iskolába, ami jelentősen hozzájárul a dugók kialakulásához.

“A Gyalogbuszt tavaly májusban kezdtük el szervezni” – meséli Szép-Magyar Ágnes – “és először az iskolákban készítettünk egy felmérést arról, ki jár autóval, kit tudna helyette gyalog jönni és egyáltalán volna-e erre igény. Az önkormányzat és az iskolák készséggel segítettek, találkozókat szerveztünk és szeptemberben elindult a program, igaz, akkor még csak néhány résztvevővel. Ma azonban már hetven gyereket kísér ötven segítő, akik szintén mind önkéntesek. A gyerekek pedig rendkívül élvezik a közös utat az iskolába, büntetés, ha autóval kell menniük. Azóta „brand” lett a gyalogbusz, Pomáz, Szentendre és Göd is szeretné megvalósítani. ”

 A csoda zebra 

A második állomásunkhoz egy zebrán kell áthaladnunk, aminek nevezetes története van. A település növekedésével akkora lett ugyanis a HÉV átjáró előtti forgalom az Ady Endre úton, hogy nem lehetett átkelni egyik oldalról a másikra. Először hiába kérvényezték a zebra létesítését az önkormányzatnál, elutasították őket, pedig volt egy lelkes közlekedésmérnök önkéntesük, aki tudta, hogy egyszerre kell írni a közútkezelőnek és az önkormányzatnak is. Erre aláírásokat kezdtek el gyűjteni, bár az akkori polgármester kijelentette, hogy „itt soha nem lesz zebra”. A közlekedésmérnökük azonban tudta, hogy ez megvalósítható. Aztán egyik napról a másikra megtörtént a csoda, az önkormányzat, ugyan néhány méterrel arrébb, de felfestette az átkelőt.

Nincs mindig megoldás

A HÉV sínek mentén megyünk tovább a Vasút soron. A régi óvoda kertje előtt állunk meg, ahol az épületet már lebontották, de többek civil aktivitása is itt kezdődött.  Madarász Csabáé például, aki azóta megalapította az aHang-ot. 2006 táján, amikor az önkormányzat meg akarta szüntetni a tormatermet, hogy helyette csoportszobát hozzon létre, a gyerekei épp ide jártak.  Ez az apró intézmény azonban már így is nagyon szűkös volt, Csaba nehezen tudta elképzelni, miért lesz ez a gyerekek számára jó megoldás. Beszélt szülőtársakkal, sőt elkezdett testületi ülésekre járni, és azokról felvételeket is készített, így az esetnek visszhangja támadt. Az önkormányzat a gyereklétszám növekedését akarta így megoldani, ami a folyamatos betelepülések miatt vált szükségessé.

“Nem tudtam elképzelni, hogy csak ez az egy megoldás lehet erre a problémára” – meséli Madarász Csaba, – “ezért kidolgoztam egy másik módszert is, és konténeróvodák telepítésére  tettem javaslatot, ahogy az a szomszédos Pomázon történt. Az önkormányzat ezt nem vette fontolóra, és a lehető legegyszerűbb megoldást választotta, minden budakalászi óvodában eggyel növelte a csoportlétszámot. Az óvoda évek múlva mégis megszűnt, a mostani önkormányzat  a katolikus egyházzal egyeztet, hogy új óvodát hozzanak létre.”

A központ felé haladunk, és épp azelőtt az épület előtt állunk meg, amit nemrég vásárolt meg a város a Táncsics utcában. A Civil Kalász ezt az épületet szeretné Civil Házként üzemeltetni, erről azonban még nem született megállapodás az helyi testülettel. Egy akciófotót is készítünk ezért, hogy nyomatékosítsuk a kérésüket. Mindenki egy-egy kinyomtatott  betűt kap, és úgy állunk sorba, hogy a következő legyen a felirat: Civil Házat Kalászra is!

Fotó: Fehér Dániel

A város legszebb pontja

Budakalász talán legszebb pontjára tartunk, a Petőfi térről felfelé a lépcsőkön a Kálvária templom romjaihoz. Az Árpádkori alapokra épült XIII. századi templomból nem maradt sok mára, de azt a keveset nagyon szépen rekonstruálták. A kilátás pedig egészen fantasztikus innen, körben a pilisi hegyek és a szomszédos városok tornyai. Viszont annak a lakóparknak a cseréptetői is látszanak, amelyek építési körülményeiről ma már rendőrségi nyomozás és hatósági eljárás is zajlik. Jakabfy Tamás a Civil Kalász egyik aktivistája ismerteti a történetet, amely 2010-ig nyúlik vissza. Akkoriban ez a rész Natura 2000-es helyi természetvédelmi terület volt, az önkormányzat azonban 2016-ra a többhektáros terület környezetvédelmi besorolását megszüntette, majd egy értékbecslővel a területet felbecsültették, a Civil Kalász álláspontja szerint jóval a piaci ár alatti értéken. Egy helyi vállalkozásnak további 20 százalék kedvezménnyel értékesítették a telkeket, és aztán elkezdődött az építkezés úgy, hogy olyan házak is megépültek, amelyek az építési terveken nem szerepeltek.

Kálvária-domb Budakalászon- Fotó: Fehér Dániel

“Folyamatosan publikáltuk a honlapunkon és közösségi oldalunkon az eseményeket, és az általunk kiderített információkat” – emeli ki Jakabfy Tamás, – “aminek az lett az eredménye, hogy az akkori képviselőtestület megszavazta, hogy indítsanak ellenünk rágalmazásért peres eljárást. Végül azonban mégsem minket pereltek be, hanem a 2011 Egyesületet, akik ellenük indultak a választásokon. A per nem indult el, mert az akkor képviselőtestületet a helyiek leváltották.”

 Kálvária odalent is 

A Kálvária dombról Budakalász legnagyobb kereszteződéséhez érkezünk. Ide futnak be azok az autósok is, akik a 11-esről, Ürömről és Pomázról jönnek. A forgalom  jelentős, olyannyira, hogy csúcsidőben itt alakulnak ki leggyakrabban dugók. Az autósok általában azt kifogásolják, hogy a forgalom jobban menne, ha nem működnének a lámpák. A civilek szerint azonban Budakalásznak nem érdeke a forgalom gyorsítása, ugyanis az még ennél is nagyobb forgalmat generálna, a gyalogosok képtelenek volnának átkelni egyik oldalról a másikra. A civil társaság azért, hogy a közlekedési problémákba érdemben bele tudjon szólni, forgalomszámlálást készített húsz önkéntes segítségével, az öt nagy bevezető úton. A forgalomszámlálás során derült ki, hogy a közlekedők kétharmad helyi, tehát nem az átmenő forgalom okozza a zsúfoltságot az utakon. Azt is kiderítették, hogy a budakalásziaknak összesen hétezer autójuk van. Ha őket egymás mögé állítanánk, az 35 kilométeres sort eredményezne.

Jakabfy Tamás szerint a forgalomszámlálást azért érdemes civilként elkezdeni, mert olyan adatokhoz lehet így jutni, amihez egyébként nem férnének hozzá. A Magyar Közútkezelő ugyan gyűjt információkat, de nem ennyire specifikusakat. Érveket felsorakoztatni egy-egy helyi ügyben pedig adatok alapján érdemes. Ezekből vonták le azt a következtetést is, hogy minden helyinek meg kellene értenie, hogy ők maguk csinálják a dugót, nem lehet megszüntetni ezeket csak forgalomszabályozással. Ezért született a „Járj két lábon, két keréken” kampányuk is!

Út közben a Töplerné Szaszkó Andreával (Göd-Ért Egyesület elnöke) elegyedünk szóba. Arról faggatom, mennyire lehet az embereket bevonni a civil munkába. Tapasztalatai szerint, mindig van két-három ember, aki nagyon aktívan dolgozik. A többiek inkább távolabbról és esetenként támogatják a különféle kezdeményezéseket. Náluk Gödön, ahol a Samsung gyár igen nagy zajszennyezést okoz, elég sok az érintett lakó, ennek ellenére a helyiek mégis nehezen mozdulnak meg.

A Budakalásziak sem biztos, hogy tudják, hogy az ipartelepen a régi textilgyár milyen mértékben szennyezte el a talajt. A pakurát itt fejtették le, és az anyag bemosódott a helyi vízfolyásba. A történetet Hollósi István ismerteti városi sétánk egyik utolsó állomásán. “2016-ban kérdeztünk rá először, hogy mi lehet az egykori gyárépület alatt”  –  meséli a romos gyárépület tövében. –  “Az önkormányzat azonban úgy gondolta, nem nyúl ehhez a problémához, mert a megoldására nem volna elég pénze. A helyi képviselőtestületi választások után az új önkormányzat azonban szánt erre 1,2 millió forintot, hogy megvizsgáltassák a területet. Kiderült, hogy nagyon súlyosan szennyezett a föld, és ez folyamatosan mosódik bele a Dunába. Az ügy így végre napvilágra került, és jelenleg az a megállapodás született, hogy az állam  rekultiválja a területet. ”

Rist Lilla

Címlapkép: Fehér Dániel 

További cikkeink a témában