Gyakran hivatkozom nagyanyámra, amikor ökotudatos életmóddal kapcsolatos beszélgetésekben érvelek, hogy hiszen két generációval ezelőtt még nem voltunk elárasztva műanyaggal, termosszal jártunk a fagyizóba és a budai lakásból hordtuk a pismányi kiskertbe a kávézaccot. De be kell vallanom, az, hogy – ahogy ő nevezte – lábbusszal mentünk ide-oda, ebben a vonatkozásban még nem jutott eszembe. Egészen addig, amíg néhány hónapja szembe nem jött velem egy írás arról, hogy a sepsiszentgyörgyi gyerekek bizony ezzel az alkalmatossággal járnak iskolába.

Mi is az a lábbusz?

Nagyanyám esetében ez természetesen csak annyit jelentett, hogy gyalog mentünk innen oda, a sepsiszentgyörgyi példa azonban ennél jóval több. „Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának Lábbusz elnevezésű programja keretében arra biztatják a sepsiszentgyörgyi családokat, hogy a tanulók gyalog járjanak iskolába, hiszen ez az egyik legbiztonságosabb, legegészségesebb és legviccesebb módja a reggelek indításának. A programban résztvevő gyermekek előre meghatározott időben és gyűjtőpontokban találkoznak, ahonnan felnőttek kíséretében jutnak el gyalog az iskolába” – írják oldalukon.

Gyalogbusz Budakalászon

A sepsiszentgyörgyi példa nem előzmény nélkül való, hiszen a pedibusz – avagy gyalogbusz – elterjedt már Ausztriában, Svájcban, Angliában, és büszkén mondhatjuk, hogy Magyarországon is van már erre jó gyakorlat, ráadásul nem is akárhol, itt a szomszédban: Budakalászon. A tősgyökeres budakalászi Szabó Zsuzsanna épp abban a csendes lakóövezetben lakik, ahol az utóbbi években először egy idősotthon, majd a Patakpart iskola épült fel. Előre sejthető volt, hogy amint az iskola 2021 szeptemberében megnyitja kapuit, a nyugodt lakóövezetben hatalmasra nő a forgalom, így Zsuzsanna másik két társával, Szép Magyar Ágnessel és Telek Judittal azon kezdett ötletelni, mivel lehetne elősegíteni a településen a gyalogos és kerékpáros közlekedést az „iskolás családok” körében.

Úgy találták, hogy a sepsiszentgyörgyi példa a tanévkezdésig megvalósításra alkalmas lehet, hiszen a közös gyaloglás főként szervezés kérdése, nagyobb költségekkel nem jár, így civil kezdeményezésként, a bürokratikus lépéseket kikerülve indulásra készen is állhat az addigra. Februárban összeültek, megvizsgálták az iskolák környékét abból a szempontból, hogy hol, milyen útvonalakon biztonságos a gyalogos-közlekedés a gyermekek számára – felmérték, hol van alkalmas járda, illetve hol, milyen autóforgalom keresztezi az útvonalat. Megkeresték a helyi iskolák igazgatóit, a faluházat, illetve a helyi lap képviselőjén keresztül a városvezetést, valamint civil szervezeteket. A nyitott fogadtatásnak köszönhetően májusban egységes kampányba kezdtek.

A város segítette a kezdeményezés kommunikációját és megjelenését különböző fórumokon, az iskolákra pedig abban számítottak, hogy a szülői munkaközösségeken keresztül egy online kérdőív segítségével felmérjék a családok közlekedési szokásait, illetve a hajlandóságot. Ebből kiderült, hogy van igény a budakalászi gyalogbuszra, így a jelentkező családokkal közösen nyáron elkezdődött a tervezés. Felosztották az egyes iskolákhoz tartozó gyűjtőterületet, útvonalakat, megállóhelyeket jelöltek ki, ahova kihelyezték a saját maguk készítette táblákat. Szeptember óta töretlenül jár a gyalogbusz reggelente, iskolába menet. Legfeljebb 1 km az együtt megtett út, egy kísérővel (buszsofőrrel) legfeljebb 6 gyermek utazik, e létszám fölött már két kísérőre van szükség.

A tapasztalatok szerint az elsős és másodikos korosztály veszi igénybe leginkább, de van olyan vonal, ahol akár felső tagozatosok is szívesen sétálnak együtt iskolába reggelente. Az autós közlekedés látványos csökkenése mellett jelentős az egészségmegőrző szerepe is – hiszen reggel a friss levegőn megtett rövid séta felkészíti a gyermeki szervezetet az egész napos monotóniára. Emellett közösségformáló ereje is megmutatkozik, nemcsak a gyerekek, hanem a résztvevő szülők számára is. A budakalászi jó példának, úgy tűnik híre ment a környéken. Zsuzsanna elmondása szerint pomázi és szentendrei civileken kívül Göd és Gödöllő is érdeklődött a kezdeményezés iránt.

Gyalogbusz Szentendrén?

Városunkban a Mindenki Szentendréje Egyesület már el is kezdte az előkészítést. Vajda János és Andrasev Szonja mesélt lapunknak arról, hogyan állnak most az előkészítő munkálatok. Amikor a szentendrei csapat felvette a kapcsolatot Szabó Zsuzsannával, a budakalászi működés már komoly tapasztalatokkal és adatokkal szolgált. A projekt jelenleg ott tart, ahol Budakalászon is tartott tavaly ilyenkor: az iskolákkal való kapcsolatfelvétel már megtörtént, és hat intézmény részéről pozitív volt a fogadtatás. Az egyesület hangsúlyozta, hogy a mozgalom a pedagógusoknak nem jelent majd extra terhet, a szülőket szeretnék az iskolákon keresztül elérni, csoportokba szervezni, és abban támogatást nyújtani, hogy a szeptemberi iskolakezdésre nálunk is el tudjon indulni a gyalogbusz. Ahogy Szonja fogalmaz: „keretet és motort” szeretnének adni a kezdeményezésnek, a többi a szülők dolga lesz. Szonja elmondta, hogy ő maga is szeretne buszvezetést vállalni, hiszen neki is van iskoláskorú gyermeke. Szerinte jó dolog gyalog járni az iskolába, reggelente élményekkel gazdagodni. Másképp indul így a nap.

Mire számítsanak a szülők?

Nagyon fontos, hogy azzal, hogy egy gyermek bekerül a gyalogbusz rendszerébe, felveszik az adatait, kap egy bérletet, és az a sofőr, aki őt az iskoláig kíséri, teljes felelősséget vállal érte. Így az a szülő, aki csak igénybe venné a gyalogbuszt, biztonságban tudhatja gyermekét. A sofőrként csatlakozó szülők szempontjából a budakalászi példa azt mutatja, hogy ha egy héten egy napot vállal egy kísérő, az nem jelent nagy terhet, így a vállalás tartható. A kapcsolattartásra egy facebook oldal és útvonalanként messenger csoportok alakultak, így a szervezés gördülékeny és rugalmas. A szervezők elmondták, hogy bíznak a várossal való együttműködésben is. Közös cél, hogy a reggeli órákban, az iskolák környékén az autóforgalom jelentősen csökkenjen. A gyalogbusz a város által kezdeményezett iskolabusz rendszerrel nem konkurál, sőt, úgy gondolják inkább kiegészíti egymást a kettő. A mi célunk pedig az, hogy ezzel az írással kedvet csináljunk az iskoláskorú gyermekeknek és szüleinek ahhoz, hogy éljenek ezzel a remek lehetőséggel!

-lzs-

Megjelent a Szentendre és Vidéke 2022. március 9-i lapszámában.