Meleg tea, otthonos, színes klubhelyiség fogad a P’Art Moziban a Magyarázat mindenre című film vetítése után. Reisz Gábor Velencében rangos díjat nyert alkotása akkor is emlékezetes lenne, ha nem ülnénk le beszélgetni utána. A filmklubban azonban az élmény elmélyül és kibomlik egy másik film is, amit enélkül meg sem láttunk volna!

Tanner Gábor, filmesztéta invitál minket a klubhelyiségbe, nem vagyunk sokan, de hamarosan kiderül, hogy ahányan vagyunk, annyiféle filmet láttunk. A beszélgetés elején az alkotás képi világából, a filmnyelvből indulunk ki, nem véletlenül, ez segít megbontani a csendet és azt is támogatja, hogy rögtön valami mélyebbhez kerüljünk közel. Tanner Gábor, a Lélekmozi vetítéssorozat vezetője korábban filmkritikákat írt. Ma azonban úgy érzi, a filmklub társas elemzésein sokkal alaposabban felderíthető egy film, mint az egyszemélyes kritikaíráskor.

–  Mindig felmerül egy-egy olyan szempont, amire nem feltétlenül gondoltam volna – árulja el. – Amikor az ember filmkritikát ír, szükségszerűen a saját gondolatmenetét követi, amiből itt a filmklubban könnyen kizökkenhet. Máskor a filmklubtagok mondják: erre nem is gondoltam volna! A mostani beszélgetésen például valaki megfogalmazta, hogy talán azért alkalmazott a rendező annyi közeli képet, mert ez egy kis költségvetésű alkotás, és így hozta ki a rendező a legtöbbet, vagyis azt, hogy komoly lélektani dráma legyen a filmje. Valaki más úgy érezte, a film drámai csúcspontja a Janka és Ábel közötti veszekedés volt, ami nekem fel sem tűnt, mert számomra az volt katartikus pillanat, amikor az apa Ábel teljes kiborulása után megölelte a fiát. Ezek a beszélgetések egyrészt szakmai jellegűek, mert a filmnek újabb és újabb rétegei bomlanak ki, másrészt valódi teát szürcsölő, egymás érveit, gondolatait végig hallgató beszélgetések. Egy klubtag egyszer így állt fel a filmklub után: na, ezt a filmet is „jóra” beszéltük! Vagyis addig elemeztük, szedtük atomjaira, amíg ki nem derítettük, mennyire értékes. A filmklub segítségével komplexebben fogjuk látni az alkotást, olyan összefüggésekre, utalásokra is fény derülhet, amelyekre mi nem is gondoltunk volna. Most például úgy érezte valaki, hogy Reisz Gábor mozija Gothár Péter: Megáll az idő című alkotásának folytatása, érveivel egytértettünk, én pedig azt fejtegettem, hogy miért gondolom Török Ferenc Moszkva tér című filmjével rokoníthatónak.

A P’Art Mozi meleg színekkel kellemesre varázsolt klubhelyiségében a mozis kollégák gondoskodó odafigyelésének köszönhetően mindig kellemes élményben lehet részünk.

R.L.

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. november 8-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Deim Balázs