Ugrás a tartalomhoz

Emlékező macskakövek

Szentendre Fő terén és a Bercsényi utcában négy botlatókő avatására kerül sor 2018. augusztus 10-én, pénteken 17 órakor. A felejtés útjába állított kövek két szentendrei házaspár tragikus sorsára emlékeztetnek. A Perlusz-házaspár hentesüzlete a mai Képtár épületében állt, a Fő tér 2. szám alatt, a Futó utca sarkán, illetve dr. Vas István szentendrei orvos és felesége egykor a Bercsényi utca 1. szám alatt lakott.


„Egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült” – vallja Gunter Demnig német szobrászművész, akinek kezdeményezése nyomán ma már Európa-szerte egyre több botlatókő látható a városokban. A művész 1994-ben mutatta be az első 250 követ a kölni evangélikus templomban, az Antoniterkirchében. A botlatókövek a deportált, koncentrációs táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embe-reknek, az ellenállási mozgalmak tagjainak és fogyatékkal élőknek állítanak emléket. A macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblákat az áldozatok egykori lakhelye előtt helyezik el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. A művészi projekt révén egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális óriás „emlékmű” jön létre.
Magyarországon a művész 2007. április 27-én helyezte el az első követ Budapesten, a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. Az emléktáblák száma azóta folyamatosan nő Magyarországon is.
Az emlékező macskakövek négy szentendrei táblával bővülnek augusztus 10-én. Vajda Jánost, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság Kulturális Egyesület elnökét kérdeztük a részletekről.
– Éppen egy éve kezdeményezte Baráti Társaságunk februárban, tragikus hirtelenséggel elhunyt titkára, Szegő András a szentendrei táblák elhelyezését. András vette fel a kapcsolatot a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel, akik a szervezésben segítenek. A nevek, helyszínek, időpontok felkutatásban nagy segítséget nyújtott Klein László társunk, aki szakmailag irányította a projektet. Könyvtárakból, levéltárakból, informatikai bázisokból, korabeli újságcikkekből tárt fel rendkívül sok adatot. 2013 óta foglalkozunk a zsidó helytörténeti kutatással, a Szántó Emlék- és Imaházban bemutatóudvarunk, vitrinjeink, emlékoszlopunk, videóink a Szentendréről elhurcolt embereknek állítanak emléket.
A botlatóköveken szereplő nevek, Perlusz Aladár és felesége, valamint dr. Vas István és felesége neve is szerepel az imaház emléktábláján, s most lakóhelyük előtt a réztábla emlékeztet majd arra, milyen jelentős szerepet töltöttek be ezek a családok a város életében.

A Perlusz család az 1800-as évek végén érkezett Szentendrére, tagjainak többsége már Szentendrén született, és hús-, hentesáru-kereskedelemmel foglakozott, több generáción keresztül. A Fő téren, a mai K&H bankfiók épületében és a mai Képtár Futó utcai sarkán állt évtizedekig üzletük. Perlusz Aladár édesapja, Perlusz László tagja volt a szentendrei képviselő-testületnek, virilis képviselőként, azaz a városnak fizetett adó alapján a legtöbb adót fizetők között volt. Perlusz Aladárné Popper Ilona 1894-ben született Budakalászon, férje, Aladár hentes és mészáros 1894-ben született Szentendrén. Mindketten 1944-ben, Auschwitzban haltak meg. Az utolsó itt élt generáció, a hétgyermekes család egyetlen tagja sem élte túl a háborút.

Dr. Vas István (1901–1944) szentendrei orvos a közismert Weisz kereskedőcsalád sarja volt. Édesapja, dr. Weisz Ármin (1862–1927) városi tiszti orvos, a városi képviselőtestület tagja, a vármegye tiszteletbeli tiszti főorvosa Szentendrén az 1890-es évek közepétől praktizált 1927-es haláláig. Fotója bekerült az 1903-as Dumtsa Albumba is a város többi vezető tisztviselőjével együtt. Dr. Vas István felmenőinek üzlete, a híres Weisz Márk és fia üzlet nevében még most is őrzi a letűnt évek emlékét. A Kereskedőház ma is egyik éke Szentendre Fő terének. Az 1822–1944 között Szentendrén élt Weisz/Vas család 45 tagja jelentős kereskedelmi munkát végzett a városban. Vas Istvánné, Jónap Ilona gyógyszerész 1914-ben született Balmazújvárosban, és férjével együtt Auschwitzban halt meg, 1944-ben.

Sokan kérdezhetik, hetven év elteltével miért kell újra és újra az emlékezést előhívni, mi közünk van ehhez? Az üzenetben fontos hangsúly az a történelmi tény, hogy eltűnt a városból egy közösség, a magyar-zsidó családok, s nekünk lehet és kell is rájuk emlékeznünk.

A szentendrei emléktáblák megvalósulását három forrásból finanszírozzuk. A kihelyezést az önkormányzat anyagilag támogatja, Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester és a Szentendre Barátai Egyesület szintén az ügy mögé állt. Az anyagi forrás jelentős részét a Magyar-Izraeli Baráti Társaság Kulturális Egyesület költségvetéséből és közadakozásból szeretnénk biztosítani, amelyhez augusztus 5-ig várjuk az adományokat az alábbi számlaszámra: 11742087-20086127 Magyar Izraeli Baráti Társaság.

Szeretettel várunk mindenkit augusztus 10-én, pénteken 17 órakor a Fő térre, a táblák ünnepélyes avatására!

További cikkeink a témában

Kiemelt kép a Érvényesek az okmányai? című bejegyzéshez

Érvényesek az okmányai?

A 2024. évi választások miatt kiemelt jelentőségű, hogy a választópolgárok okmányain érvényes adatok szerepeljenek