2019. 06. 20.

csütörtök

SZENTENDRE időjárás

Elhunyt Dr. Sziráki Ferenc

2018. október 28., 14:17

Életének 93. évében, 2018. október 3-án elhunyt Szentendre Díszpolgára, a város volt tanácselnöke, Dr. Sziráki Ferenc. Búcsúztatása szűk családi körben, október 24-én volt a szekszárdi újvárosi temetőben.

Dr. Sziráki Ferenc Győrben született, 1925. november 12-én. Félárvaként, 10 éves korától árva gyerekként nőtt fel. Édesanyja, Hütter Mária Kisbéren uradalmi szakácsnő volt. Három idősebb testvérével éltek együtt, de édesapját már nem ismerhette.

1935-ben édesanyja is meghalt, így a nála 14 évvel idősebb, már nős, csepeli gyári munkás bátyja lett a gyámja. Iskoláit Csepelen végezte, majd a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek repülőgép-szerelő osztályán, később pedig Tökölön a Dunai Repülőgépgyárban, mint repülőgép-szerelő tanult, majd dolgozott.

1944 áprilisában a gyár lebombázását követően a Magyar Királyi Honvéd Légierő Repülő Kísérleti Intézetében, majd a Várpalotán és Fertőszentmiklóson lévő repülőtereken polgári alkalmazottként dolgozott.

1945 tavaszán a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívására, volt sporttársaival együtt, – akikkel együtt kajakozott – jelentkezett az új magyar hadseregbe. Rövid kiképzés után Ausztriába került. A háború végével társai többsége leszerelt, ő azonban – a tábori lelkész ezredes javaslatára – hivatásos katona maradt. Az újoncok bevonulása után, a Baranya Megyei Határvadász század megalakulásakor Mohács térségébe került őrmesteri rendfokozatban. Innen jelentkezett tiszti iskolára, ahol 1947-ben alhadnagyként avatták. Ezt követően különböző műszaki alakulatoknál teljesített szolgálatot Baján és Háros szigeten, majd a szentendrei műszaki tiszti iskolába került parancsnok helyettesnek.

Az 1956-os forradalom után a „Tiszti Nyilatkozatot” csak az alábbi megjegyzéssel írta alá: „Népellenes parancsot nem hajtok végre, annak teljesítését megtagadom”. Mint korábbi csepeli ifjúmunkás, nem kívánt részt venni tüntetések leverésében. Ennek következményeként az akkori Honvédelmi Minisztérium döntése alapján – őrnagyi rendfokozatát meghagyva – a hadseregből eltávolították.

Még hivatásos parancsnok helyettesként – a honvédtisztek kiképzésének keretében – Szentendre város számára számtalan alkalommal hasznos tevékenységet folytatott, és irányításával a műszaki alakulatok részt vettek a város és környéke fejlesztésében, árkokat és utakat javítottak, hidakat építettek. Leszerelése után – ezt a munkáját elismerve – ajánlott számára a város szervezési és irányítási feladatot a szentendrei városházán.

Kiemelkedő szervező és kapcsolatteremtő képességének köszönhetően 1957-től 1967-ig, mint Szentendre Város tanácselnöke tevékenykedett.

Felelős munkája mellett végezte el a jogi egyetemet. Ez idő alatt részt vett az „új gazdasági mechanizmus” kidolgozásában is. Olaszországi útján tanulmányozta az önkormányzati igazgatás kérdéseit, a városfejlesztési koncepciókat.

Az 1957-ben, a Dr. Sziráki Ferenc irányításával megfogalmazott várospolitikai elvekben elsősorban Szentendre természeti, földrajzi adottságaiból indultak ki: magából a tájból, a Pilis hegyeiből, a Dunából, és abból az adottságból, hogy ez a Budapesthez közeli táj neves festőket vonzott ide. Ezért határoztak úgy, hogy a várost műemléki-kulturális központtá, üdülőhellyé, idegenforgalmi centrummá fejlesztik úgy, hogy e fejlődés egyben az itt élő emberek életét szebbé, otthonukat, portájukat kulturáltabbá tegye. Ezért vált elkerülhetetlenné az utak javítása, korszerűsítése, a vízhálózat fejlesztése, a fásítás és parkosítás, a köztisztaság fokozása, a vendéglátás és a kereskedelem hálózatának kiépítése. Konkrét fejlesztési irányként fogalmazódott meg a tanácselnök írásában a Pap-sziget mind turisztikai bázis fejlesztése, a Duna és a 11-es út közötti üdülők és csónakházak sora, a Castrum feltárása. Csak ezeket követően ejtett röviden szót a hagyományos szentendrei szőlő- és gyümölcskultúra lehetséges fejlesztéséről a Pismányon és a Kőhegyen – azaz a nemsokára vegyes, majd belterületi besorolás alá kerülő részein a városnak.

Dr. Sziráki Ferenc sokat tett a szentendrei kulturális intézményrendszere fejlődésért is: 1964-ben ő harcolta ki, hogy a Püspöki Palota mellett megnyílhasson a Szerb Egyházművészeti Múzeum. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapítását megelőzően – a korban általános szokásokkal ellentétben – nem az erőszakos kisajátítás eszközeivel élt, hanem minden érintett telektulajdonossal tárgyalt és konszenzusos megállapodást kötött velük a területek átadása érdekében.

1967-ben, városvezetői, városfejlesztési eredményeit elismerése mellett vált meg a tanácselnökségtől. Ezután Szentendre Város Baráti Körében és a Dunakanyar Intéző Bizottságában végzett munkát, az Országos Idegenforgalmi Hivatalban dolgozott, annak megszüntetéséig.

1969-től a Közalkalmazottak Szakszervezete fejlesztési osztályán fejlesztési koncepciók kidolgozásában vett részt. Szakterülete a tanácsok és az igazgatási munka korszerűsítése és gépesítése volt.

Időközben családjával Pécsre költözött és a Közalkalmazottak Szakszervezete Baranya megyei Szervezetének titkára, valamint a Szakszervezetek Országos Központjának számvizsgáló bizottságának elnöke lett. Nyugdíjazása után is sok éven át a közalkalmazottak szakszervezetének munkáját segítette.

A Szentendre Város Díszpolgára kitüntetést 1984-ben vette át.

 

Forrás: Dr. Sziráki Ferenc magnóra mondott visszaemlékezései, Szerk. Sziráki Péter