Ugrás a tartalomhoz

Egy szelet TEÁTRUM 

Letehetetlen, igen szép fotóalbum jelent meg nemrég Egy szelet TEÁTRUM címmel. A kötet szerzője, szerkesztője és kiadója Paraszkay György.

Miért érezted fontosnak, hogy a Szentendrei Teátrum előadásain készült fotóidat könyvben jelentesd meg?

2012 és 2019 között a Teátrum fotósa (is) voltam. Minden évad végén az előadások fotóiból készítettem egy válogatást, amit Szentendrén a P’art Moziban mutattunk be. Szinte minden alkalommal megkérdezte valaki, hogy miért nem csinálok ezekből egy albumot. A válaszom mindig az volt, mert senki nem kért fel rá. A Teátrum ötvenéves jubileumának közeledtével megkerestem a város akkori kulturális vezetőjét, hogy itt ez a rengeteg fotó, milyen jó lenne egy könyv ebből az alkalomból. Ez nem jött össze. Szóval, magad uram, ha szolgád nincs… Idén télen elhatároztam, hogy nem a huszonegy éves autómat cserélem egy kevésbé korosra, hanem saját költségen megcsinálom a könyvet, hogy ne menjen feledésbe ez a sok remek előadás, és hogy egy albumban megörökítsem a kiváló színészeket, táncosokat, zenészeket a főiskolásoktól a Kossuth-díjasokig bezárólag.

Milyen szempontok alapján válogattál a fotók közül?

A válogatásnál elsőrendű szempont volt a képek minősége. Nem az előadásokra, vagy azok helyszínére, vagy a színész ismertségére fókuszáltam, hanem arra, hogy a kép, mint fotó megállja a helyét, vagy legalábbis megfeleljen az én mércémnek. Persze nem vagyok ennyire öntelt, ezért megkerestem Keleti Évát, a magyar színházi fotózás nagyasszonyát, akit még MTI-s koromból ismertem, valamint Kemény Zoli barátomat, aki kiváló képzőművész és nagyszerű fotós is, hogy nézzék át az általam kiválasztott fotókat, és csökkentsük felére az anyagot. Pár nappal később Éva felhívott és közölte, hogy jól kiszúrtam vele, mert négy-öt kép kivételével szinte semmit nem tud „kiszórni”, annyira jó mindegyik. Aztán leültünk együtt és újra átnéztük az egészet, és készült egy szűkített válogatás. A végső döntés már Zoli gépén történt, ahol a képek egymáshoz való viszonya, a kompozíciók, tónusok, ritmus határozta meg a végeredményt. A kötet színvilága, látványa, mérete, az egész megjelenés a tervező remek munkáját dicséri.

Ritkán olvasni ilyen nagyszerű írásokat pályákról, karakterekről, arról a „héttől tizenegyig tartó varázslatról”, amit a színész a színpadon teremt. Miként alakult ki a kép és szöveg remek ritmusa, egyensúlya?

Arra gondoltam, hogy a képeket izgalmasabbá, a könyvet tartalmasabbá tehetné hozzá illő szöveg. Sándor Erzsit kerestem meg, akit már főiskolás kora óta ismerek, és aki nagyszerű szövegeket ír – két kiállításomhoz is írt megnyitót, ráadásul nála jobban kevesen ismerik a színház világát és a színészeket. Tetszett neki az ötlet, és abban maradtunk, hogy teljesen rábízom, mely fotókat és miért választja, de írjon húsz képhez szöveget. Így is történt, és szerintem is kiváló karcolatok születtek, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a könyv értékéhez.

Mindig érdekelt, hogyan lehet elkapni, megörökíteni egy jellegzetes pillanatot. Készültél az előadásokra, vagy ösztönösen születtek a felvételek?

Az előadásokra nem készültem. Sok esetben volt fotós próba, ahol a fotósok kötetlenül mozoghattak, de sokszor élesben kellett dolgozni, vagyis a kamerán keresztül követni végig az előadást.

Ezt meg lehet tanulni?

Nem vagyok színházi, természet vagy épületfotós, fotós vagyok. Mondják, hogy könnyű a színházi fotózás, hiszen adott a díszlet, a világítás, az akció. Ez persze csak részben igaz, mert ezekből ki kell vágni a megfelelő kompozíciót, meg kell találni a legjobb szöget és pillanatot. Valószínűleg ebben segít az, hogy alapvetően képzőművész vagyok, fiatalabb koromban pedig rengeteget mozogtam a színház világában. És persze szeretni kell a színházat. Talán érzék is kell hozzá. Keleti Éva ezt megtisztelő módon meg is fogalmazta a könyv ajánlójában.

Ennyire elismerő hangú ajánlás valóban ritkán adatik. Mikortól olvashatja a nagyközönség is, hol lesz a kötet bemutatója?

Szeptember 22-én 17 óra 30-kor tartjuk a MÚOSZ székházában egy kiállítás keretében. Keleti Éva nyitja meg, Igó Éva és Juhász Lujza (Sándor Erzsi lánya) olvas fel a könyvből. A kötetek már most is kaphatók Szentendrén a főtéri könyvesboltban, a Rózsavölgyi Zenemű- és Könyvesboltban Budapesten, a bemutató alkalmával a MÚOSZ székházban, késő ősszel pedig az Óbudai Társaskörben lesznek megvásárolhatók, vagy tőlem megrendelhetők.

 

Rappai Zsuzsa

Az interjú a Szentendre és Vidéke 2022. szeptember 7-i számában jelent meg.

További cikkeink a témában