2020. 07. 13.

hétfő

SZENTENDRE időjárás

Egy kátyú nem lehet jobb- vagy baloldali - interjú Pál Gáborral

2020. június 05., 17:51

Városrészek rovatunk képviselőket bemutató sorozatának következő részében Pál Gábort, az 1. számú körzet (Belváros) képviselőjét kérdeztük eddigi tapasztalatairól, az elért eredményekről és a mandátuma idejére kitűzött terveiről.

Mik jelentették a legnagyobb gondot a Belvárosban amikor képviselő lett?

A Belvárosban, a túlzsúfoltság, a kontroll nélkül kiadott lakópark-építési engedélyek, a rossz infrastruktúra – egyesített csatornarendszer, silány minőségű utak – jelentették, és jelentik most is a legnagyobb problémát.

Milyen eszközökkel lehet a túlzsúfoltság ellen fellépni?

Az utóbbi bő egy évtizedben mindenfajta kikötés nélkül engedélyezték a polgármesteri hivatalban megfelelő infrastruktúra nélkül a lakóparkok és társasházak építését. Ennek véget vetünk. Elindítottuk az új Szentendrei Építési Szabályzat (SZÉSZ) eljárásának folyamatát, de alternatív terveink is vannak, hogy a Belvárosban senkinek ne jusson eszébe lakóparkot, soklakásos társasházat építeni. Ilyen a súlykorlátozás jelentős szigorítása, amely például a védett, alápincézett Szamárhegyen amúgy is indokolt lenne. Betonmixer kocsi nélkül nehezen építenek majd lakóparkokat. Mivel az állam elvette az önkormányzatoktól az építéshatóságot, az engedélyeket már nem a polgármesteri hivatalban adják ki, hanem a kormányhivatalban, tehát az önkormányzatoknak jelentősen csorbultak ezen a téren is a jogai, lehetőségei. De mondok egy konkrét lakópark-példát – egy ez a sok közül –, amelyet helyi lakókkal együtt göngyölítettem fel: a Palánta utca kálváriáját. Itt a hivatal egyértelműen a lakópark beruházójának kedvezett, s bár kezdetben megkövetelte a beruházótól, hogy legyen az utcában közvilágítás, kétoldali járda, csapadékelvezetés, megfelelő útburkolat, fásítás, ebből semmi nem valósult meg, viszont a lakópark minden lakása mégis megkapta a használatbavételi engedélyt. Most pótoljuk ezeket a közúti fejlesztéseket, mert az utca jelenleg Kabul külvárosi szintjének felel meg. Ez az urambátyám, csúszópénzen mért világ nem fog visszatérni a Belvárosba, amíg én vagyok a képviselő. Még akkor sem, ha a kormányzat lassan minden önkormányzati jogkört és bevételt elvon.

Találkozott más anomáliákkal is?

Volt szerencsém átnézni az elmúlt években kötött, egyes esetekben hajmeresztő városházi szerződéseket, amelyek újra nyilvánosan hozzáférhetőek Szentendre honlapján, természetesen az október óta kötött szerződésekkel együtt. Több hónapig nem voltak láthatóak, mert adatvédelmi okok miatt a sok ezer dokumentumot újra kellett anonimizálni. Sok érdekes, korábban titkolt szerződésre, megbízásra derült fény: például az egyik kormánypárti európai parlamenti képviselő belvárosi irodabérletére, amelynek felmondását már ősszel kezdeményeztem. A belváros szívében, a Tourinform Iroda épületében 34 négyzetméteres irodát bérelt az önkormányzattól, finoman fogalmazva sem piaci áron, 30 ezer plusz áfa forintért. Egy átlagos EP-képviselő havi fizetése több mint kétmillió forint, erre jön rá a kb. 100 ezer forint értékű napidíj, ha Brüsszelben, vagy Strassbourgban tartózkodik, valamint most kapaszkodjanak meg, a havi majd másfél milliós költségtérítés, amit éppen az ilyen irodabérlésekre lehet költeni, meg persze zsebre tenni – törvényesen –, ugyanis a brüsszeli szabályzat elég megengedő ezen a téren. Elkeserítő, hogy az előző ciklusban lényegében hagyták megkárosítani önkormányzatunkat is egy haveri politikus érdekében, a bérleti szerződés meg persze a legkevésbé sem volt nyilvános, jól el volt rejtve. A jövőben ebbe az ominózus irodába, éppen Önök, a Szentendre és Vidéke szerkesztősége költözhet, a korábbi szerkesztőségi épületben – amely a Péter-Pál Galéria önkormányzati ingatlana – pedig esélyes, hogy a Civil Ház nyissa meg kapuit, egyfajta otthont, közösségi találkozóhelyet biztosítva a szentendrei civil szervezeteknek.

Végére értek a szerződések átnézésének?

Azt gondoltuk, hogy igen, de még mindig kerülnek elő meglepő dokumentumok városi cégektől, intézményektől. A NER kicsiben épp úgy működött, mint nagyban: dölyfösen, arrogánsan, belterjesen és korrupciógyanúsan. A választási krumplira, a villasori lakópark kiegészítő beruházásainak önkormányzati finanszírozására, a fideszes propaganda-megbízásokra, vagy a városi cégvezetők, rokonok, barátok másodállásaira és megbízási szerződéseire most terjedelmi korlátok miatt nem térek ki részletesen, a lényeg, hogy transzparens módon ezek most elérhetőek.

Hogy áll a Ferences Sportcsarnok építkezés?

A sportcsarnok építése hamarosan befejeződik. Amennyiben egy korszerű iskolai tornaterem épült volna ezen a helyszínen, azt maximálisan támogattam volna. Sőt, sportcsarnokra is szükség van Szentendrén – ezt sem vitatom, de nem azon a helyszínen, és nem ilyen körülmények mellett. Ismét arról van szó, hogy mindenfajta megkötés, előírás nélkül engedélyezték az építését. Se közlekedési hatástanulmány, se modellezés, se mélygarázs, se megfelelő számú parkolóhely, se egy utca felújítása, semmit nem írt elő a Városháza, ahogyan a lakópark-beruházóknál sem. Ne legyen kétsége senkinek, hogy jelentős forgalomnövekedést hoz majd a sportcsarnok a térségben. Nemcsak a megépítése, hanem a fenntartása, üzemeltetése is sokba fog kerülni, ezért a fenntartó minden bizonnyal rákényszerül, hogy piaci alapon külsős rendezvényekre adja bérbe a helyszínt. Döbbenet, hogy korábban senki nem vizsgálta, hogy mi történik, ha az 1200 fő befogadására alkalmas sportcsarnokba elindulnak Budapestről és máshonnan, mondjuk 300-400 autóval. Hol fognak ezek az autók parkolni? Majd beszabadulnak a Szamárhegy védett övezetébe parkolóhelyeket keresni? Mert ami létesül, az édeskevés. Ezért is fogadta el előterjesztésemet a képviselő-testület, amely felkérte a civil szakértőkből álló közlekedési kerekasztal tagjait, hogy vizsgálják meg szakmailag: milyen forgalomtechnikai és egyéb közlekedési megoldásokra van szükség, hogy elkerüljük a forgalmi káoszt és megvédjük a Belvárost – különösen a Szamárhegyet, a parkolóhelyet vadászó, helyismerettel nem rendelkező autósoktól.

Milyen problémákkal szokták megkeresni a lakosok?

Mindenfélével. Mentettem már meg cseresznyefát, amelyet egy építkezés miatt akartak kivágni a Szamárhegyen, ám miután bebizonyítottuk egy zseniálisan jó önkormányzati térinformatikai szoftver segítségével, hogy közterületen áll a gyümölcsfa, nem tudták elpusztítani. Emellett kátyúzás, élelmiszercsomag kiszállítás, csőtörés, 1+1 beruházások, egy terület szeméttől való megtisztítása, közterületi szemetesek telepítése, járdaépítés ügyében és még sorolhatnám hosszan. Mindenkivel beszélek, aki megkeres, bármikor elérhető vagyok, próbálok mindenkin segíteni. Bár markáns véleményem van a közéleti kérdésekben, magyar és keresztény emberként nem azt nézem, kinek milyen a pártállása, ideológiája. Egy kátyú vagy csőtörés nem lehet jobb-, vagy baloldali, nincs „izmusa”, ugyanakkor vannak bűnök, mint például a lopás, amit szintén nem lehet jobb- vagy baloldali ideológiával megmagyarázni. Patrióta szentendrei vagyok, az előremutató, értelmes vitákban hiszek, mivel csak együtt tudunk egyről a kettőre lépni.

Két „kemény” ügyet is kapott, mint képviselő, az egyik a híd, a másik a szamárhegyi parkolás. Milyen tapasztalatokat szűrt le, mennyire sikerült képviselni azt, amit helyesnek tartott?

A szamárhegyi behajtási korlátozás a helyben élők védelmét szolgálja, csak nem volt megfelelően kommunikálva. Ezt pótoltuk, és leállítottuk a január végi bírságolásokat. A szintén szamárhegyi – előzetes lakossági tájékoztatás nélkül – tervezett „megállni tilos” táblák kihelyezését ugyanígy leállítottuk, felülvizsgáltuk és a helyben lakók érdekeinek és az életszerűség figyelembevételével újraterveztük. A kerékpáros híd ügyében nem történt más, mint megosztottunk minden információt a szentendreiekkel, akik egy véleménynyilvánító szavazás során az országban elsőként élhettek hosszú idő után a részvételi demokrácia egyik nagyszerű eszközével. Bölcsen döntöttek: a belváros forgalmát, látképét, a korzó funkcióját nem akarják megváltoztatni, attól délre szeretnék a hidat.

Hogyan változtatta a munkáját a COVID-19?

Az önkormányzati munkámon semmit nem változtatott, járom a városrészemet, intézem az hivatali ügyeket, teszem a dolgomat, és nagyon sok polgárral tartom a kapcsolatot. Korábban Budapestre is jártam dolgozni, de szerencsére ezt itthonról tudtam home office-ban intézni, valamelyest többet foglalkoztam az öt gyermekemmel is. Emellett társadalmi munkában minden hétköznap melegételt hordok ki idős, rászoruló szentendreieknek, valamint a Vöröskereszt szerint is példaértékű, egyedülálló Szentendrei Éléstár élelmiszer- és tisztítószeres csomagjait szállítom ki azoknak, akiknek gondot okoz azok hazacipelése. Finoman szólva sem unatkoztam, de én így szeretem az életet…