SzVi: Szentendre és Vidéke: Hogyan mutatná be magát valakinek, aki még nem ismeri?

Tóthmajor Balázs: Itt Szentendrén vagy a választókerületben, ha találkozom valakivel, általában úgy szoktam bemutatkozni, hogy szentendrei vagyok. Nem itt születtem, de kétéves koromban ideköltözött a családom, mert édesapámat ide helyezték. Ő a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán volt parancsnokhelyettes, és amikor épült a katonai lakótelep, akkor költöztünk ide. Ide jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, és még megtapasztalhattam azt a klasszikus Szentendrét, amikor az itt élők szinte mindent a városon belül tudtak intézni. A patakparton játszottunk, a Rákócziban töltöttem tizenkét évet, és több mint tizenöt évig a szentendrei menzára jártam. A tinédzser éveimet is meghatározta ez a légkör, a város sokszínűsége és az alternatív kultúra iránti nyitottság. Politológiát tanultam az ELTE-n, majd biztonság- és védelempolitikával kezdtem foglalkozni. A végzés után a pénzügyi szektorban helyezkedtem el, három évet éltem Skóciában, ahol Business Management és pénzügy területen szereztem mesterdiplomát. 2016-ban költöztem haza, és egészen 2026-ig multinacionális vállalatok pénzügyi területein dolgoztam. A multinacionális környezet nagy hatással volt rám, sokat tanultam a hatékonyságról és a különböző hátterű emberek együttműködéséről.

SzVi: Mi vitte a politika felé, és hogyan talált rá a TISZA közösségre?

• Már középiskolás koromban is nagyon érdekelt a közélet. Emlékszem, hogy iskola után gyakran néztem a parlamenti közvetítéseket. Nem véletlenül jelentkeztem politológia szakra sem. Később a pénzügyi szektorban találtam meg a helyemet, de Skóciában megtapasztaltam, hogy természetes része a kultúrának a közösségi szerepvállalás. Amikor hazajöttem, hiányzott ez a lehetőség. Próbáltam támogatni olyan ügyeket és elképzeléseket, amelyek közel álltak az értékrendemhez, de nem láttam azt az átütő erőt, amely valódi változást hozhatna. Ez akkor változott meg, amikor láttam az országjárás első állomását. Ezt tudtam támogatni. Amikor a telekocsis pultozás elérte Szentendrét, odamentem, és megkérdeztem, hogyan tudnék segíteni. Néhány nappal később már én is ott álltam a pultnál. 2024. május 1-jén pultoztunk először hivatalosan a szentendrei majálison.

SzeVi: Milyen a szentendrei csapat?

• Kezdetben hat-hét ember támogatta a Tisza közösséget. Az európai parlamenti választás 30 százalékos eredménye lendületet adott, engem pedig később felkértek választókerületi koordinátornak. Elvállaltam, mert azt gondoltam, heti egy-két órát vesz majd igénybe. Néhány hét után viszont kiderült, hogy a napjaim jelentős részét ki fogja tölteni. Ami igazán különleges itt, az a közösség összetétele. Ápolók, PhD-fokozattal rendelkező szakemberek, nyugállományú katonatisztek, vállalkozók, fodrászok, egyetemi oktatók, szóval az élet minden területén dolgozók csatlakoztak hozzánk. Volt olyan segítőnk, aki éppen csak betöltötte a tizenhatodik életévét, de olyan is, aki nyolcvanévesen, bottal a kezében jött velünk kopogtatni. A TISZA-hoz csatlakozás komoly személyes vállalás volt minden önkéntes részéről. A közösség az első időszakban szinte teljes egészében az önkéntesek munkájára épült. Ha nem volt asztal vagy szék, valaki hozott. Ez nemcsak időbeli, hanem anyagi ráfordítás is volt. Ugyanakkor rendkívül erős elköteleződést teremtett. Olyan közösség alakult ki, amelynek tagjai bíznak egymásban, és amely teljesen alulról építkezett.

SzeVi: Milyen Magyar Péterrel együtt dolgozni?

• Nagyon pragmatikus, pörgős és nagy munkabírású ember. Amit én látok benne, hogy amiben hisz, azt következetesen képviseli. Ugyanakkor nyitott a szakmai vitákra, lehet vele érvelni és lehet vele vitatkozni. Nem azt várja, hogy mindenki egyetértsen vele, hanem azt, hogy az érvek megálljanak a saját lábukon.

SzeVi: Milyen képviselő szeretne lenni?

• A választókerület megérdemel egy olyan képviseletet, ahol valóban a választókerület az első. Szeretném, ha az emberek azt éreznék, hogy a képviselőjük elérhető. Nagyon nyíltan szeretnék kommunikálni. Ha valamiről tudom, hogy megvalósítható, akkor azt elmondom. Ha valamiről még nem tudom biztosan, akkor azt is. Szerintem az egyik legnagyobb probléma az elmúlt évtizedekből az, hogy túl sok ígéret hangzott el, és túl kevés valósult meg. A bizalommal nagyon óvatosan kell bánni.

SzeVi: Hogyan tervez együttműködni a térség önkormányzataival?

• Minden önkormányzattal jó kapcsolatot szeretnék kialakítani. A kampány véget ért, most arra kell koncentrálni, hogy jobb legyen azoknak az embereknek, akik az adott településen élnek. Rendszeres egyeztetéseket szeretnék, és azt, hogy a fontos kérdésekben valódi társadalmi párbeszéd legyen. Egy település működéséről azok tudják a legtöbbet, akik ott élnek nap mint nap.

SzeVi: Hogyan szeretné tartani a kapcsolatot a választókkal?

• A legfontosabbnak a közvetlen kapcsolatot tartom. A választók szempontjából az a fontos, hogy elérhető legyen a képviselőjük. Szeretnék fogadóórákat tartani, de emellett megőrizni azt a közvetlen stílust is, amely a kampányt jellemezte. Sokat kopogtattunk, sokat beszélgettünk az emberekkel személyesen, és szerintem ezt nem szabad elengedni csak azért, mert valaki bekerült a Parlamentbe. Nagyon nyitott vagyok arra, hogy például a szentendrei és a környező települések piacain rendszeresen jelen legyek, és ott is lehessen kérdezni, beszélgetni. A legfontosabb az, hogy minél többet legyünk az emberek között.

SzeVi: A választókerület egyik legfontosabb ügye a HÉV és a 11-es út. Mire számíthatunk ezekkel kapcsolatban?

• Először is azt látni kell, hogy ez egy rendkívül nagy választókerület. Tíz település tartozik a Szentendrei járáshoz és további tizenhét a Szobi járáshoz. Nekem mindkét terület ugyanolyan fontos. Amit mi itt a 11-es úton tapasztalunk, ahhoz nagyon hasonló problémákkal küzd a Dunakanyar északi része a 12-es út mentén. A 11-es út rosszabb állapotban van és nagyobb a terhelése, de a fejlesztési lemaradás mindkét térségben jelentős. A helyzet az, hogy évtizedes hiányokat kell pótolni. Tudjuk, hogy fel kell újítani a HÉV-et. Tudjuk, hogy fel kell újítani a 11-es utat. Tudjuk, hogy javítani kell a Szentendrei-sziget közlekedését. Tudjuk, hogy mentőállomások szorulnak fejlesztésre, és azt is tudjuk, hogy vannak iskolák, ahol még mindig konténerekben tanulnak a gyerekek. Rengeteg feladat van egyszerre előttünk. A jelenlegi helyzetben én azt látom valószínűbbnek, hogy előbb a HÉV fejlesztése történik meg. Ennek részben az az oka, hogy ehhez kapcsolódóan olyan uniós források érkezhetnek, amelyek más fejlesztéseket is lehetővé tesznek. Ugyanakkor egyszerre a HÉV és a 11-es útfelújítása nagyon nehezen lenne kivitelezhető. Egy HÉV-felújítás önmagában is hatalmas terhelést jelent majd a 11-es útra, hiszen évekig pótlóbuszokkal kell megoldani a közlekedést. Én nem úgy gondolkodom erről a ciklusról, hogy hogyan lehet túlélni a következő négy évet. Inkább azt szeretném, hogy a lehető legtöbb dolgot elvégezzük, még akkor is, ha ennek lesznek nehezebb időszakai. A HÉV fejlesztése lehetőséget adhat arra, hogy a a 11-es út felújítását már sokkal átgondoltabban ütemezzük. Ezeket azonban közlekedési szakemberek és a lakosság bevonásával kell megtervezni, folyamatos tájékoztatás mellett.

SzeVi: Mit gondol a Kereskedőház és a Templomdomb ügyéről?

• A Kereskedőház ügyében egyelőre nincs konkrét információm, de szeretnék utánajárni annak, hogy a korábban beígért forrás hogyan érkezhet meg, és milyen lehetőségek vannak a beruházás elindítására. Az önkormányzat részéről is egyértelmű az igény arra, hogy az épület felújítása végre megvalósuljon. Őszintén szólva szerintem inkább szégyene az országnak, hogy ennyi idő alatt nem sikerült megtalálni azt a forrást, amellyel egy ilyen jelentőségű épületet meg lehet menteni. Megoldást kell találni rá, de pontos ütemezést most még nem tudok mondani. A Templomdomb kérdése valamivel összetettebb, több szereplőt érintő ügy, ezért ott is alapos egyeztetésekre lesz szükség. Egyelőre azt tartom fontosnak, hogy a helyi igényeket és az önkormányzat elképzeléseit pontosan megismerjük.

Herczku Nóra