Budakalász Duna-parti része a város kiemelkedő környezeti értéke, részben belterület és sok ember
lakóhelye. Árvizek esetén elsősorban a parton élőkre gondolunk, akik a gát külső részén, a mentett oldalon kívül élnek, ugyanakkor Budakalász belső területei több helyen az árvizek szintje alatt fekszenek. A Barát patak medre ezekre a területekre nézve komoly árvízi kockázatot jelent, a patak torkolatánál épülő zsilip ezeket a házakat, utcákat, városrészeket hivatott megvédeni. A Barát és a Dera patak közötti terület árvízvédelme állami feladat, mert több települést érint: Budakalászt, Pomázt és Szentendrét. A védekezés kérdése azonban összetett, településünkön élő szakemberek segítségével igyekeztünk átfogó képet kapni, a cikk megírásához szakmai segítséget nyújtott Csók László árvízvédelmi főmérnök.

A dunai rekord árhullámok az elmúlt évtizedekben egyre magasabbak. Az 1945-ös pusztító árhullám után az 1965-ös tetőzés is meghaladta a 8 métert, a Vigadó téri vízmérce akkor 845 cm-t mutatott. A 2002-es rekord árhullám 848 centiméter volt. A 2006-os árhullám 867 centiméterrel ismét 100 éves rekordot döntött, míg az évezred jelenlegi rekordere a 2013-as árhullám, 891 centiméterrel. A mértékadó árvízszint (MÁSz) az 1% valószínűséggel bekövetkező legmagasabb árhullám, ez 2014 óta a Vigadó téri mércén mért 927-cm, amihez Budakalász esetében további 100 cm magassági biztonság tartozik. Az így kapott 1027-es magassághoz képest a Budakalászt védő gátak sok helyen közel egy méterrel alacsonyabbak. A megépülő zsilip már az új mértékadó árvízszinthez igazodik, tehát egy nagy árhullám esetén az akár víz alá kerülő gátak fölé magasodna.

Jól érzékelhető, hogy az árhullámok magassága folyamatosan emelkedést mutat. De vajon mi ennek az oka? A Duna nyílt-ártere az a terület, amit a víz elöntene egy áradás esetén a védőművek nélkül. Ebbe a területbe Budakalász belterületének nagy része is beletartozik. A gát a nyílt árteret két részre osztja, mentesített ártérre és a víz felőli oldalon a hullámtérre. Budakalász érdekessége, hogy belterülete egy része hullámtérben fekszik. Az árhullám levonulásakor a nyílt árterek tározó területe és a meder vízlevezető képessége kulcskérdés. A beépítettség és a túlburjánzó növényzet együttesen képesek felfogni az uszadékot, akadályozva ezzel az árhullám szabad levonulását. Különösen kritikusak emiatt az áramlásra merőleges kerítések, ahol torlaszok is kialakulhatnak, tovább csökkentve ezzel az áramlási keresztmetszetet. A Duna-part gondozottsága tehát árvízvédelmi szempontból is különösen fontos.

A Budapest feletti magyarországi szakaszon a Duna-mederben a nyolcvanas évek végével megszűnt a mederkotrás. A Folyamszabályozó és Kavicskotró vállalat, a FOKA végezte a mederkotrást, a kitermelt iszapból a kavicsot értékesítette. A Duna felsőbb szakaszain, a duzzasztók elé épített tározók felfogják a kavicsokat, így a magyarországi szakaszra túlnyomóan már csak iszap érkezik, és a mederben rakódik le. Ez az iszap nem hasznosítható, eltávolítása pedig rendkívül költséges.

További problémát jelent a közel harminc éve felhalmozódott iszap óriási mennyisége, mert a mederszabályozás csak akkor lenne eredményes, ha a kotrás az egész magyarországi szakaszra kiterjedne. Mindez egy hatalmas beruházást jelentene, ami sokkal kevésbé látványos, mint a HÉV fejlesztés. Az árvíz-csúcsok csökkentésének több módszere is ismert.

A meglévő védművek által beszűkített meder kiszélesítése is egy létező stratégia. Ez a stratégia hasonlít leginkább a természetes állapotokhoz és ez tűnik a hosszú távon a leginkább fenntarthatónak. Új védművek építésével növekszik a hullámtér, teret adva a folyónak, növekszik annak vízemésztő keresztmetszete, ugyanakkor a Főváros sűrűn beépített környezetébe talán ez a stratégia illeszkedik a legkevésé. Tározók építése is egy elterjedt megoldás, azonban egy megemelkedett vízszint esetén akkora a Duna vízhozama, amihez arányában illeszkedő tározók létesítése hatalmas területet igényelnének.

A védművek emelésének stratégiájába illeszkedik a zsilip terve, azonban a zsilip önmagában nem elegendő; csak akkor növeli a védett ártér biztonságát, ha a zsiliphez kapcsolódó gátak magassága a zsiliphez hasonlóan szintén a mértékadó árvízszinthez igazodik. A Barát-patak és Dera-patak közötti szakasz földgátjai idősek, magassághiányosak és anyaguk nehezen ellenőrizhető. A különböző talajtípusok vízáteresztő képessége és stabilitása eltérő lehet. Amennyiben a gátak megfelelően védenek, a gát alatti talajban a víz útjának elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő nyomás esetén is stabil maradhasson a rendszer. A zsilip építése után az államnak folytatnia kell az árvízvédelem korszerűsítését, kiépítését.

Urbán Ákos

Zsilip épül a Barát patakon

Budakalász hosszú ideje egyeztet a Belügyminisztériummal és a felelős vízügyi szervezetekkel annak érdekében, hogy zsilip épülhessen a Barátpatakon. Budakalász belterülete több ponton mélyebben fekszik, mint a Duna-parti Duna sétány több szakasza. A Barát-patak medre dunai árhullám esetén különlegesen magas árvízvédelmi kockázatot rejt magában, hiszen egy esetleges árvíz visszaduzzaszthatja a patakot, ami az Ófalut is veszélyeztetné.

A probléma kezelésének érdekében a Barát-patak dunai torkolatánál zsilip épül, ami magas vízállás esetén elzárja a Barát-patak medrében a dunai ár útját, a patak vízhozamát pedig elektromos szivattyúval emeli át a Duna medrébe. A zsilip telepítése kulcsfontosságú a város területének árvízvédelme szempontjából, azonban a Barát – és a Dera-patak közötti Duna-part szakasz árvízvédelme három települést érint (Szentendre, Pomáz, Budakalász), így a védekezés nem az egyes önkormányzatok, hanem az állam feladata.

A Duna mértékadó árvízszintje megváltozott, egyre nagyobb árhullámok érkeznek a meder feltöltődése és az egyre szélsőségesebb időjárás következtében. 2013-as árvíznél a gátból csak centik maradtak a víz felett. A zsilip építése az új dunai mértékadó árvízszinthez igazodik, azonban a két patak közti gátaknál sok helyen közel egyméteres magassághiányt figyelhetünk meg. Reméljük, hogy a jövőben a zsilip építéséhez hasonló, körültekintő árvízvédelmi fejlesztések valósulnak meg.

Címlapkép: 2013-as rekord árvíz Budakalásznál Fotó: Csók László

Megjelent a Budakalászi Hírmondó márciusi számában.