Világelsők lettek az IRMÁK Sprint SE tornászai

Az évek során többször is elfutottam a Pannónián lévő, az IRMÁK (Irsai Mentálhigiénés Ápolási Központ – szerk.) Nonprofit Kft. által fenntartott, támogatott, lakhatást biztosító szentendrei otthona előtt, a találkozónk napján mégis sikerült eltévednem. El is késtem az interjúról, ahol a két értelmi sérült, kedves, mosolygós, olimpiai mezt viselő tornász-világbajnok már izgatottan várt engem Dombai Edit, a szentendrei IRMÁK-ház esetfelelőse társaságában. Mint kiderült, a júniusban megrendezett XVI. Speciális Olimpia Nyári Világjátékokon elért kiváló eredményeik után szinte sztárok lettek: Holdosi Károly és Matskássy Pál túl vannak jó pár interjún és tévéfelvételen. Igazi profik lettek az interjúadásban. Büszkén pózoltak fotósunknak az érmekkel, Karcsi két arany, négy ezüst, Pali három arany és négy ezüstéremmel tért haza Berlinből, a négy évente megrendezésre kerülő speciális olimpiáról, ahol értelmi fogyatékossággal élők mérettetik meg magukat különböző sportágakban. Idén 77 magyar sportoló vett részt ezen versenyen és összesen 74 érmet nyertek: 32 aranyat, 26 ezüstöt és 15 bronzot.

Az edzés nem maradhat el

Dombai Edit bemelegítésként körbevezetett a három szintes családi házban, ahol most nyolcan laknak, egy házaspár, és hat fiú. Ketten vannak egy szobában, ami otthonos, barátságos, és nagyon tiszta. Nemcsak Szentendrén, hanem Csobánkán is működik a támogatott lakhatást biztosító Nefelejcs Ház, Pali ott él, Karcsi pedig Szentendrén. Mindketten állami gondozottként kerültek be a korábbi „nagy” intézménybe, de a kitagolásnak köszönhetően, 2014 óta teljesen önálló életet élnek. Hétköznapokon dolgoznak, Karcsi tizenöt éve pékként, Pali az Óbudai Egyetemen takarítóként. Szeretnek főzni is, megbeszélik, mikor mit vásárolnak, mi készül belőle, mikor, hova kell menni, milyen közlekedési eszközzel. A napi feladatok megtervezésében kapnak segítséget. A fiúk együtt utaznak Dunaújvárosba szombatonként edzésekre, ahol edzőjük, Salamonné Szabó Éva várja őket. Soha, egyetlen alkalmat nem hagytak még ki az évek során, lehetett hideg tél, forró nyár, olyan még nem fordult elő, hogy elmulasztottak volna egy alkalmat is. Amikor nem utaznak, akkor az UTE tornatermében, Újpesten vannak az edzések. Ott nincs hivatalos edző, de gyakorolni lehet és kell is, edzésterv szerint, bár csak hétvégén van erre idő.

Olyan lelkesedéssel mesélnek, hogy alig tudom követni a beszámolóikat. Karcsi megmutatja a szobája falát díszítő Kínából, Romániából és Belgiumból a speciális világjátékokról hazahozott érmeket. Büszkén mutatja a kínai érmet.  

– Miért volt ez a verseny olyan különleges – kérdezem.

– H.K.: Hát, mert nagyon szép lányok voltak ott, de igazából ezekre az érmeimre vagyok a legbüszkébb. Ott nagyon jól teljesítettem.

– Hogyan kezdődött ennek a sportágnak a szeretete?

H.K.: – Már sok minden sportot kipróbáltam, foci, asztalitenisz, tollaslabda, de ez fogott meg igazán. Volt görkorcsolya is. 1998 óta van a torna. Már régóta.

1. P.: – Nekem sokáig Karcsi volt a példaképem. Én is kipróbáltam sokféle sportot előtte, úszásban is jó voltam, foci, ping-pong, vannak is érmeim. Sokszor elkísértem a barátomat edzésekre, és nagyon megtetszett, amit csinál. Felnéztem rá, szerettem volna olyan lenni, mint ő. El is kezdtem az edzéseket 2017-ben, de ez volt az első világversenyem és egyből nyertem. Boldog voltam, amikor a nyakamba akasztották az érmet. Két külön korcsoportban versenyeztünk. Megérte a sok edzés. Amikor először próbáltam ki a gyűrűt, kesztyű nélkül, lenyúztam a kezem. De nem baj. Meggyógyult, utána már tudtam, hogyan kell jól csinálni. Mi igazolt sportolók vagyunk már!

H.K.: – Ez nem semmi! Ez nem semmi!

– Melyik a kedvenc tornaszeretek?

H.K.: – Sok eszköz van. Van a talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó. Nekem a nyújtókorlát a kedvenc, de mindegyiket meg kell csinálni a versenyen. Sok edzés, kemény munka.

1. P.: -Nekem a lólengés. Éva néni az edzőnk, addig csináljuk a gyakorlatokat, addig van ismétlés, amíg nem megy jól. Nem olyan szigorú, de amit kér, azt meg kell csinálni pontosan.

– A munka és az edzések mellett mire jut még időtök?

– Rengeteget kirándulunk, itt Szentendrén a városban, a környéken, vagy elutazunk egy-egy városba. Fagyizunk, sétálunk, mindig kitalálunk valami jó programot. Egerben voltunk múltkor. Már tudunk utazni, biztosan nem tévedünk el. Szentendre nagyon szép, a Fő tér, a sok külföldi turista, sok tája van, ahova sétálunk.

– Magánélet? Szerelem?

H.K.: – Nekem van barátnőm, Albertirsán lakik. De van, amikor van, van, amikor nincs.

M.P.: – Nekem menyasszonyom van egy éve.

H.K.: – Ez nem semmi!

– Az étkezésre is oda kell figyelni, ugye? Nem lehet elhízni? – kérdezem, mire mondják, hogy van itt hasizom, kell lennie hasizomnak. Egészségügyi mérések vannak havonta, oda kell azért figyelni az evésre egy tornásznak is, mint a többi sportolónak. Azért a fagyi, a süti az még jár, az jól esik. Mesélik, hogy a munka, az edzés karbantartja őket.

– Van tornász példaképetek?

H.K.: – Igen. Nekem a Csollány Szilveszter. Találkoztam is vele, de szegény már meghalt. Kezet is fogtam vele.  Le is lettünk fotózva. Szívemben benne marad.

M.P.: – Nekem a Berki Krisztián. Én is találkoztam vele. A lányát is elhozta Dunaújvárosba.

– Szerintetek meddig lehet folytatni a tornázást? Hiszen Karcsi mondtad, hogy te már negyvennégy éves vagy, Pali te meg negyven. Mit ad nektek a rendszeres sport? 

H.K.: – Sokáig. A sport sikerélményt ad, örömszerzés, világot látunk, utazunk, küzdünk. Megvan a sok edzés eredménye. Készülünk a következő olimpiára, ami négy év múlva lesz. 2027-ig biztosan. Addig, amíg bírom. Én is példakép lettem.

1. P.: – Én még sokáig szeretném. Erősebb és határozottabb lettem a sporttól, ügyesebb. Még soha nem volt olyan, hogy elegem van, nem csinálom. Soha. Inkább vasárnap alszom tovább. Szeptemberben ősszel lesznek a regionális tornaversenyek, arra készülünk majd, de most épp szünet van. Ha nem sikerül egy verseny, akkor sem szomorkodom, bízom, hogy a következő sikerülni fog.

Büszkeség és önbizalom

Dombai Edit sokszor a segítségemre siet, hiszen Karcsi folyamatosan kommentálja Pali szavait, de látszik rajtuk az összetartozás, hogy figyelnek egymásra barátként is, az edzéseken, versenyeken segítik egymást.  Edit szerint, amióta együtt edzenek, húzzák egymást. A sport önbizalmat ad nekik, nagyobb önállóságot, magabiztosságot. És persze rengeteg sikerélményt, ő is, a házak lakói is nagyon büszkék rájuk. Amikor hazajöttek az olimpiáról, ünnepelték őket.

A beszélgetés végén előkerülnek a dobozokba csomagolt szebbnél szebb hazai, országos, megyei bajnokságok érmei, oklevelek, régi újságcikkek, fotók, és egy Karcsinak szóló miniszteri elismerő oklevél. Pali érmei Csobánkán maradtak, de van neki is bőven. Karcsi büszkén meséli, hogy kapott egy jó hallókészüléket, amivel szuperül hall. Gyűrt a füle, így speciális illeszték is kellett hozzá, hogy jól halljon. Pali meg mondja, hogy előtte jó hangosan kellett vele beszélni, de most már jobb. A legutóbbi olimpiai szűrésen kinn Berlinben derült ki, hogy mennyire rosszul hall, és ott kapta meg ezt a speciális hallókészüléket.

Az IRMÁK Sprint Sportegyesület kiváló munkát végez, összefogja, buzdítja, támogatja az értelmi akadályozottsággal élő sportolókat. Az IRMÁK, mint főszervezet pedig a biztos hátteret, lakhatást, az önálló élet lehetőségét biztosítja nekik a házakban, ahol úgy élhetnek, mint egy nagy családban. Bámulatos, amit ez a két fiú elért a sportban, ők maguk az igazi csodák. Boldogok, valódi példaképek, hiszen ők azok, akik sosem adják fel! A bajnokok itt élnek köztünk Szentendrén, legyünk büszkék rájuk!

A beszélgetés végén még készítünk közös képeket, én is beállok, hogy legyen emlékem, amit hazavihetek, és megmutathatok a fiaimnak, hogy nézzétek csak, milyen példaképek, világbajnokok élnek itt tőlünk nem messze a Pannónia-telepen. Elmesélem nekik, hogy van egy pék és egy takarító, két jó barát, akik elindultak és nyertek az Olimpián. Karcsi szavajárását idézve: „Ez nem semmi!”

(dubniczki)

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. szeptember 13-ai lapszámában jelent meg.

Fotó: Deim Balázs