Sokat beszélünk mostanában az energiáról és mindig a fizikai energiára gondolunk, a tüzelőre, a gázra, a napelemekre, kevésszer nézünk rá arra, hogyan állunk lelki energiával, azzal az erővel, amivel megteremtjük, létrehozzuk a fizikait.  Vajon van még belőle, vagy fogyóban?

Horváth Judit, pszichológus szerint a lelki energiakészleteinknek nem kellene feltétlenül elfogynia, de ennek az a feltétele, hogy tudjuk, mi viszi el az erőnket és mi hozza vissza. Mert sok mindenben veszthetünk lelki erőt, ráadásul gyakran nem tudatosul, hogy pontosan mi az, csak azt érezzük, hogy mindennél jobban elfáradtunk. 

Életépítő bizalom

„Az első, amit ki kellene deríteni, hol veszítjük el az energiánkat – vajon a munkahelyünkön, a családunk körében, esetleg egy kis közösség tagjaként, vagy azért, mert olyan társadalmi, szociális helyzetbe kerültünk, ami alapvetően nem lelki kérdés” – emeli ki Horváth Judit. Csakhogy elfelejtettünk gondolkodni önmagunkról, inkább kifelé fordulunk, a fizikai javak jelentik a legfőbb értékeinket, és ebben a szép új világban, ahogy ő fogalmaz, azonnali megoldásokat várunk, miközben az egyén alig tud valamit a saját érzékenységeiről, sérüléseiről, a haragjáról és az előítéleteiről. Ennek hiányában azonban nehezen segíthetünk önmagunkon, ezért mondogatják a pszichológusok, hogy az önismeret a legfőbb tudomány.   

„Szinte hihetetlen mértékben felejtettünk el egymással beszélgetni, a kommunikációnkat az értetlenség és az elcsúszás jellemzi, és egymás félreértése már önmagában is rengeteg energiát emészt fel” – folytatja az okok felsorolását a pszichológus. – „Nagyon sok lelki tartozást nem fizetünk meg, elfelejtettük a feloldódás és a megbocsátás képességét, és ennek hiányában szinte szükségszerűen elmagányosodunk. Ahhoz azonban, hogy erre újra képesek legyünk, a bizalmat kellene önmagunkban újra felépítenünk. Ha a tárgyak körül forog az életünk, és egymással rivalizálva törekszünk ezek megszerzésére, akkor nem fogunk befelé fordulni, és elveszítjük annak a lehetőségét, hogy rátaláljunk a saját belső erőinkre, újraépítsük magunkban azokat, és így mások felé is tudjunk fordulni. Azt szoktam mondani, hogy életépítő bizalomra van szükségünk. Mert igaz ugyan, hogy mindannyian egzisztenciális válságok között létezünk, de ha él bennünk a bizalom, és a megbocsátással is foglalkozunk, akkor megvan a visszarendeződés lehetősége.”

Mediterrán energia

Rengeteg, nagyon ismert, népszerű technika létezik, amelyet alkalmazva a lelki kondíciók megerősíthetőek. Helyes életmód, meditáció, autogén tréning, légzésgyakorlatok, jóga, művészeti és önismereti csoportok. Kevesebb szó esik az altruizmusról, vagyis, az önzetlen adni tudásról, pedig ezzel is nagymértékben növelni lehet a lelki energiánkat. Amikor adunk, magunkat is erősítjük. Tudományosan bizonyított tény, hogy a segítség olyan pozitív fiziológiás hatást vált ki, amely javítja az immunrendszerünk állapotát. 

A hangulatunk javításának, az energiaraktárunk feltöltésének másik módja az éneklés és a tánc, és ezt mindenki akár otthon is kipróbálhatja. Ha mi magunk hangosan énekelünk, akkor az idegrendszerünket annyira lefoglalja ez a tevékenység, hogy semmi másra nem tudunk gondolni közben, ezért ez alatt az idő alatt kiszabadulunk a stressz fogságából, megpihenhetünk egy időre, és közben valódi energia hullámok keletkeznek bennünk. Hasonló idegrendszeri áthangolódás történik akkor is, ha táncolunk. Ha mindezt még közösségben is tesszük, egymáshoz kapcsolódva, akkor egészen bizonyos, hogy egész másképp fogjuk érezni magunkat utána, mint előtte. 

„Nekem a tánc ad energiát, az hozott vissza több mély válságomból, mert mindig életörömöt nyújt nekem” – vallja Majsa Krisztina, akivel Szentendrén, a Görög Nemzetiségi Önkormányzat táncházában találkozom a Barlangban. – „Budapestről járok ide, és olykor munka után alig tudom rávenni magam, hogy elinduljak, de aztán tánc közben minden gondomat elfelejtem, és új energiákkal, szinte repülve megyek haza. Gyönyörű a zene, és mivel ez egy közösségi tánc, ennek az összekapcsolódásnak is van energetizáló szerepe. Nem tudnám elképzelni már nélküle az életemet.”

Sommer Julianna, a Görög Nemzetiségi Önkormányzat vezetője 2015 óta szervez táncházat a városban. Azt tapasztalja, hogy annak a mediterrán energiának, amit ezek az esték közvetítenek, vonzereje van, hiszen nemcsak görögök, hanem magyarok is járnak hozzájuk, sőt, még Budapestről is érkeznek rendszeresen. Tapasztalatai szerint, megtartó ereje van az ünnepeknek, karácsonyra, a márciusi nemzeti ünnepre mindig sokan érkeznek. Ők pedig mindenkit ismernek, tudják, kinek kell segítség, számíthatnak egymásra. 

A görög zene tele van életenergiával, életigenléssel, felszabadító erejű, és mivel nem páros tánc, ezért bárki bármikor bekapcsolódhat. Julianna édesanyja, Arvanitidu Sztamatula, azt meséli, hogy alighogy meghallja a zenét, már menne is táncolni, nem bírja ki tovább ülve. „Egy görög tánccsoportnak is tagja vagyok már huszonkét éve, és ez alatt az idő alatt rengeteg dolog történt az életemben, jó és rossz is” – árulja el. – „A tragédiákon, a gyászon, mindig a tánc lendített túl, mert az ember örömében és bánatában is táncol. Amikor pedig még énekelünk is hozzá, akkor az ember minden mást kikapcsol, csak az öröm marad.”

R.L.

Fotók: Deim Balázs

Kiemelt kép: freepik.com

Az írás a Szentendre és Vidéke 2023. március 8-i lapszámban jelent meg.