Mélyi József bevezetőjében azt fejtegette, hogy hol helyezkedik el a szentendrei művészet a magyar művészettörténeti „kánonban”. Úgy gondolja, hogy a 20-21. században két fix pontja volt a szentendrei művészetnek. „Az egyik Vajda Lajos, Korniss Dezső és Bálint Endre, a másik pedig a Vajda Lajos Stúdió (VLS) művészeinek tevékenysége a hetvenes, nyolcvanas években. Ez a két pont sehol máshol nem jöhetett volna létre csak Szentendrén. Emellett számos nagynevű művész élt és alkotott itt, Barcsay Jenőtől kezdve Aknay Jánosig. Valamennyiük életművében Szentendre fontos szerepet töltött be. Vajon ezt az elképzelést mennyire tartjuk ma relevánsnak, mennyire ápoljuk és mennyire tudjuk intézményesen megőrizni?” – tette fel a nyitókérdést.
Vincze Ottó Farkas Ádám szobrászművész szavait idézte, miszerint Szentendre külön entitást képvisel a képzőművészetben. Ebben az entitásban a Vajda Lajos Stúdió külön helyet foglal el és vonz művészeket a mai napig. Példának említette Magyorósi Éva kiállítását a Szentendrei Képtárban.

Krizbai Gergely Krizbo a legfiatalabbnak mondott művészgenerációba sorolja magát, dolgozik, kiállít, aktív a szakmában. A legutolsó szentendrei művészgeneráció tagjai a következő három évben lesznek negyvenévesek. A törött kánon pedig arra utal, hogy lesznek-e a jövő generációi között olyanok, akik tovább viszik a város művészetét. „Nekem ebben a korban már kevés olyan élményem van, hogy fiatalokkal találkozzak. Ez számomra egy izgalmas probléma, és nagyon érdekes a szentendrei művészet ezer felé leágazó problémaköre, de szerintem, amikor szentendrei művészetről és annak jövőjéről beszélünk, akkor olyan típusú kérdéseket kell feltennünk, hogy hol vannak a húszévesek? És ha nincsenek itt, akkor miért nincsenek itt?” – vélekedett Krizbo.
Gulyás József felidézte a VLS alkotóinak művészi nagyságát, a MűvészetMalom megnyitását és kitért egy nagyon fontos kezdeményezésre a közelmúltból is, miszerint létrehoztak egy kurátori rendszert a Városház Galéria kapcsán, ahova a Szentendrei Lakástárlat, a Ferenczy Múzeum és a VLS egy-egy főt delegáltak, ők választják ki a kiállítókat. „Már két kiállítás volt, a Barcsay reflexiók és a Szentendre motívumai, ezen a kiállításon kifejezetten fiatalok is megjelentek, tehát a húsz év alatti generációból is válogatott a kurátori csapat: Hugyecsek Balázs, Sulyok Györgyi és Tardi Anna. Gyakran van olyan, hogy egymás után jönnek a kiállítás megnyitók a városban, vannak új galériák, amelyek az önkormányzat támogatásával tudtak galériává válni. Emellett arra is felhívom a figyelmet, hogy a képzőművészeti élet mellett van egy olyan színházi és egyéb kulturális élet a városban, ami eddig nem volt. Korábban szezonálisan működött a teátrum, most meg hetente több előadást tartanak. Nekünk az a dolgunk a saját kereteink között, hogy segítsünk ezeknek teret biztosítani” – vélekedik a kultúráért felelős alpolgármester.
A beszélgetéshez hozzászóltak: Pistyur Imre szobrász, Muladi Brigitta művészettörténész (Ferenczy Múzeum)), Bohus Áron (érem- és tervezőművész), Szentirmai Erika, Herczeg Gábor önkormányzati képviselő, Lukács Péter építész, Ezüst Gy. Zoltán festőművész, Weszelits András önkormányzati képviselő. Mind a művészek, mind a közönség igényt tartott arra, hogy a kerekasztal-beszélgetésnek legyen folytatása. Így, ha bárki kedvet kapott, vagy hozzászólna a témához, csatlakozhat a Lakástárlat következő eseményéhez. A pontos időpontról a Facebook-oldalunkon adunk tájékoztatást.
Gergály Judith
Fotók: Isza Ferenc





