Október 11-én nyílt meg Szakács Imre festőművész kiállítása a főtéri INNO ART Műhely Galériában, melyet Sipos Endre művészetfilozófus nyitott meg. Az alábbiakban az ő beszédéből közlünk részleteket.

A 70-es években én is éltem 10 évig Szentendrén. Bejártam a város minden szegletét. A jó kisugárzású helyeken megálltam. Ugyanezt tette Szakács Imre is, aki szemlélődött a Régi Művésztelep kertjében, ahol menetrendszerűen megjelennek a művésztelep alapítóinak; s mindazok szellemei: akik az elmúlt 90 évben jelen voltak ebben a kertben. Társalogni kezdett velük. Különös képek, víziók formálódtak ki az öreg fák lombkoronáiból. Szakács Imre szóra bírta a fákat. A homályból kezdtek finoman kirajzolódni azok a motívumok, szimbolikus formák, misztikus fény- árnyék játékok, színellentétek és színkontrasztok, melyek az itt tevékenykedő festők lelkében lejátszódó eseményekre utalnak.

Szakács Imre, mint tudjuk: szellemvonalakat, szellemvonal-szövedékeket fest. A káoszból halad a kozmosz, a rend felé. A fényekből születő színárnyalatok áramlása teremti meg, majd rejti el a formákat. Érdemes a képeit különböző fényviszonyban tanulmányozni: a rendkívül finom plasztikus felületek textúráinak- faktúráinak útvonalait végigkövetni. E történéseknek nincs végük a kép szélein. Az itt látható kompozíciók mind a hét irányban nyitottak. Nemcsak jobbra és balra, felfelé és lefelé, előre és hátrafelé; hanem létezik egy hetedik irány is, amely a régi művésztelep öreg fáinak, szimbolikus formáinak mélyébe vezet bennünket.  Ez a felröppenő madarak szellemútja.

S mi nézők a képeket szemlélve ezeket az utakat járhatjuk újra és újra végig, s így válunk a hajdani alkotók: Szentendre kiváló festői által sugárzott lelki történések érzékelőivé, vagy inkább résztvevőivé. Szakács Imre ebben az időutazásban Vergilius szerepét tölti be. Dante szellemében halad a sötétségből a fény felé.

(…)

Mint tudjuk, minden festő egy külön világot épít. A Régi Művésztelep nyolc alapítója és az utánuk jövők más-más stílusban festettek. De a hely szelleme összeköti őket, s ez az összekötő lélekfonalakra kellene mindannyiunknak koncentrálni. Éppen erre hívja fel a figyelmünket Szakács Imre képsorozata.