Szeretek pingpongozni, ezért időnként elmentem az Izbégi iskolába, az Eurokapu SE edzéseire, ahonnan azóta is kapom az egyesületi hírleveleket. Az utóbbiak egyikére nemcsak én, hanem az egyesület tagjai is felkapták a fejüket. A levél ugyanis a tagdíj megemeléséről szólt. Ennek okáról beszélgettem a sportegyesület vezetőjével, Nagy Róberttel.

• A hírlevelet olvasva úgy tűnik, hogy a nagy múltra visszatekintő egyesület anyagi gondokkal küzd. Jól látom?
1978-ban, még az akkori Papírgyárban alapítottak az ott dolgozók egy pingpong sportkört, amely aztán csatlakozhatott a Petőfi városi sportegyesülethez. Ez az egyesület ugyan 1996-ban, kissé botrányos körülmények között megszűnt, de az alapítók folytatták tevékenységüket önálló egyesületként. Azóta is ebben a formában és néven működik az egyesület, és játszottunk már a nemzeti első osztályban is. Ma NB3-as és megyei első osztályú csapataink versenyeznek. A fő probléma pedig a pénz, amiből sosincs elég.

• Pedig laikusként úgy látom, hogy a sportra sok pénzt költenek, kormányzati szinten is…
Az asztalitenisz kiemelt sportág, de nem látványsportág, tehát nem számíthat TAO-támogatásra. Hogy érzékeltessem a különbséget: a tavalyi mérlegadatok alapján a város legnagyobb sportegyesülete, mely két látványsportág TAO-s forrásait is gyűjtheti, 259 millió forintból gazdálkodhat. A mi mérlegünkben ezzel szemben 1,8 millió forint volt. Ha tagjaink jelentős társadalmi munkáját is hozzáadom, akkor sem érjük el a vezető sportegyesület bevételének egy százalékát sem. Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez természetes állapot is lehet. 1992-ben, amikor a városi egyesület szakosztálya voltunk, a focisták már akkor is pénzért „rúgták a bőrt”, az asztaliteniszezők premizálásáról viszont beszélni sem lehetett, pedig magasabb osztályban versenyeztünk. A sportolási lehetőségeink most viszont zárulni látszanak, mert forrás nélkül nem lehet fejlődni.

• Az egyesület tagjai között vannak gyerekek, versenyzők, nyugdíjasok. A tagdíj nem elegendő a kiadásokra?
Nem is létezhetnénk, ha nem lenne sokkal több hobbi-, mint igazolt játékosunk. Egy percet sem tudnánk a helyi gyerekekkel foglalkozni, ha nem lenne tíz felett a nyugdíjas játékosaink száma, akik rendszeres befizetéseikkel támogatják a csapatot. Évente közel hetvenezer forintot tesz be a közösbe egy nyugdíjas azért, hogy városunkban fenntartható legyen ez a sportág. Egy versenyző, aki szintén a város hírnevét öregbíti, 126 000 Ft-ot fizet, és ezért semmit sem kap cserébe, miközben más településeken – gyengébb eredmények esetén is – legalább a benzint kifizetik, és adnak a kezébe ütőt, kap felszerelést. Mi a tagdíjak nagy részét terembérletre költjük, ami az elmúlt négy évben a duplájára nőtt. Nem volt olcsó akkor sem, amikor a várostól béreltük a tornatermet, de most, hogy a városi iskolák üzemeltetése a KK-hoz (korábban KLIK) került, magasabb lett a bérleti díj. Jelenleg éppen egy alku közepén járunk, és túlzás nélkül mondhatom: ha nem tudjuk lealkudni a bérleti díjat, be is zárhatunk.

• Ez azért is lenne nagy veszteség, és nemcsak az egyesületi tagoknak, hanem a városnak is, mert az egyesület tevékenysége – különösen az utóbbi időben – egyre szerteágazóbb…
A Gondozási Központban június óta egy nagyon érdekes időskori pingpongos programmal kísérletezünk. Nemrégiben pályázati pénzt nyertünk ovis pingpongra. Jó lenne még a pingpong doki által indított éjszakai pingpongot is újraindítani, ami ingyenes volt, kifejezetten a veszélyeztetett fiataloknak. Egyesületünk a versenyző- és az utánpótlásnevelés mellett a hobbi- és tömegsport igényeket is szeretné kiszolgálni. Ezek a pénztől függetlenül is fontos értékek, és nyilvánvalóan önkormányzati célok is.

• Lát esélyt a kompromisszumra? A méltányosabb bérleti díjra?
Cinikusan erre azt mondhatnám, hogy miért ne emeljen az, aki megteheti. Ha egy piac tele van vásárlóval, és a termék is szép, azt drágán szokás eladni. A sportolásra alkalmas helyszínek piacán is telítődés van. Potenciálisan 80-90 egyesület, civil sport, tömegsportos csapat vagy baráti kör áll sorba az elérhető kevés helyért. A környékünkre – a mérlegadatok alapján – kb. 1,2 milliárd forint „sportbevétel” érkezik, aminek a 85%-a a TAO-s egyesületekhez folyik. Ráadásul ők is helyi gyerekekkel foglalkoznak, ugyanolyan értékes céllal sportolnak, mint mi. Százszor több pénzből a pályabérlet nem jelent nagy megterhelést. Ha mondjuk a barátaimmal szeretnék focizni, röplabdázni, vagy kosarazni, a heti 10-12 ezer forintos díjat is össze tudjuk dobni, mert csak 1-2 órás élményért kell fizetni. Senkit sem szeretnénk megbántani, de jól látszik, mitől kerül két tűz közé egy kisebb egyesület még egy tehetős városban is.

• Mi lehet a megoldás? Az önkormányzatnak kellene kezelnie ezt a helyzetet, és támogatni az egyesületeket?
Az önkormányzat a 2018-as mérlegadatok alapján tavaly kb. 40 millió forintnyi támogatást adott a helyi sportegyesületeknek. A három legnagyobb látványsport egyesület kapott 37 millió Ft-t, a maradékon pedig osztozott a többi egyesület. 2018-ban mi 500 ezer Ft támogatást kaptunk az önkormányzattól, idén pedig eddig 200 ezret, illetve természetben is segített a város, pl. eszközöket kaptunk egy rendezvényünkre. Abban reménykedem, hogy az idei támogatás sem marad el a tavalyitól, de a bérleti díj emelése sokkal többet visz el.

• Mit vársz az új önkormányzattól?
Rendszerszemléletet és objektív sportkoncepciót. Vannak jelentős forrásokkal gazdálkodó egyesületek, és vannak sokan, amelyek felett nincs jelentős önkormányzati védőernyő. Jó lenne, ha olyan együttműködés alakulna ki az önkormányzatok és a helyi egyesületek között, mely segít megoldani a gondokat, például a bérleti díjak, tornatermek, pályák témakörében, de egyéb téren is. Jó lenne pontosabban látnunk, hogy milyen mérőszámok alapján támogat vagy nem támogat egy egyesületet az önkormányzat. Jó volna például mérni az egyesületi teljesítményeket, hiszen minden versenyző sportági ranglistákon helyezkedik el, ami jó kiindulási alapot jelentene. Ilyen objektív „sportranglista” kialakítását várom akármely önkormányzattól.

• Milyen anyagi forrásokra számíthat az egyesület a tagdíjon kívül?
Pályázunk, aktívan gyűjtjük az SZJA 1%-ot, reménykedünk abban, hogy sokkal erőteljesebb önkormányzati fókusz lesz a kisebb helyi sportokon. Sőt, próbáltuk természetben is ledolgozni, amit lehet, ezért takarítottuk ki nyáron az Izbégi iskola kertjét is.
Elhatároztuk, hogy felkeressük a helyi vállalkozásokat is, akik képesek lehetnek arra, hogy – számukra szinte filléres, számunkra életmentő – támogatást adjanak. Tavaly 220 milliárd forint feletti bevallott árbevétel keletkezett Szentendrén. Évente száz-, kétszázezer forintos támogatással is lehet segíteni egy-egy kisebb sportegyesület fennmaradását. Ennek érdekében hirdettük meg programunkat a helyi vállalkozások dolgozóinak, vezetőinek: 10 órányi ingyenes pingpongot kínálunk, ha számíthatunk arra, hogy anyagi támogatást nyújtanak számunkra.